„Aki nem mond és nem hallgat mesét, az csak a pillanatnak él, és az nem elegendő.”
Isaac Bashevis Singer: A félelmetes fogadó

Szukot hetedik napja, az utolsó „félelmes” nap, a smini aceret és a szimchat tora ünnepeket megelőző nap és éjjel, hosana raba ünnepe. Félünnep, héberül chol ha-moed, melynek pontosabb fordítása magyarul az ünnepi időszak hétköznapját jelöli.

Ezen a napon a hagyományok szerint hétszer körbejárva a bimát, a Tóraolvasó asztalt, hozsannákkal, segélykérő imákkal kiáltunk az Örökkévalóhoz, és a szukoti ünnepi csokorból kivett, külön fűzfaágakat ötször a földhöz vagy a padhoz csapjuk.

Vajon miért kevéssé ismert ünnep ez a magyarul félünnepnek nevezett esemény? Mi mégis a jelentősége ennek az ünnepnek, mely sem Tórai, sem történelmi, sem mezőgazdasági jelentőséggel nem bír?

Honnan ered a hosana raba ünneplése?

Hosana raba ünnepét a Misna egyszer említi

„Szukot minden napján szokás az oltár körül egy felvonulást tenni, a hetedik napon hetet.” (Szuka 4: 5).

Utalások hosana rabára a Tanachban

A Szentélyben a papok pálmaágakat vagy fűzfa-gallyakat hordozták körbe a kezükben és vízáldozatot mutattak be, a vizet az oltár lábához locsolták. Az ünnepség a Szentélyben az öröm és a hála kifejezése volt az áldott és gyümölcsöző év felé. Arra is szolgált, hogy szimbolikusan lebontsa a kőfalat, amely elválaszt bennünket a Mennyei Atyánktól, mert Jerikó falát felölelte „és a kőfal leomlott.” (Józsué 6:20)[1].

Ezenkívül, a hét kör megfelel a Zsoltárok 26:6 versének hét szavának: „Ártatlan vagyok, megmosom kezemet, úgy járom körül oltárodat, Uram,” (Zsoltárok 26: 6)[2]. [3]

Megjegyzendő, hogy smini aceret ünnepet, amelyet közvetlen hosana raba után tartunk, kétszer is említi a Tóra

1 – az Emor szakaszban, melyben a Tóra arra utasít bennünket, hogy „Hét napon áldozzatok az Úrnak tűzáldozatot, a nyolczadik napon pedig szent gyülekezéstek legyen és újra tűzáldozattal áldozzatok az Úrnak; berekesztő ünnep ez, semmi robota munkát ne végezzetek azon.”[4] (Mózes 3. könyve 23:36)

2 – a Pinchas szakaszban, ahol megemlíti a Nap áldozatokat (mely szöveg a Maftir olvasmányként is szolgál). „35. A nyolcadik napon pedig záró ünnep legyen nálatok, semmi szolgai munkát ne végezzetek. 36. És mutassatok be égőáldozatul kellemes illatú tűzáldozatot az Örökkévalónak: egy tulkot, egy kost, hét egyéves juhot, épeket; 37. meg ételáldozatukat és italáldozataikat a tulkokhoz, a kosokhoz és a juhokhoz, számukhoz képest, a rendelet szerint. 38. És egy bakot vétekáldozatnak, az állandó égőáldozaton, annak ételáldozatán és italáldozatain kívül.”[5] (Mózes 4. könyve, 29:35-38)

A hosana raba ünnep jelentése

Segítségkérés

Hosa na raba szó szerint azt jelenti: Nagy segítségedet kérem/kérjük. Az Új Testamentum hozsanna szóhasználata innen ered. Ez a szó a 118. zsoltárban fordul elő, magyarul több helyütt így: Ó segíts meg!

Az ünnep korai neve: a fűzfaágak hetedik napja (héberül: jom svii sel arava). Ezen a néven ismert az ünnep a Misnában is.

A hosana kifejezést a fűzfa-gallyak kötegére is használjuk, amelyet a levelek leeséséig, de általában ötször csapkodunk a földhöz. Rabbi Jochanan Ben Beroka ezt a napot a pálmalevelek csapkodásaként (héberül: jom hibut ha-rajot) említi, minekutána a Szentélyben lulávot (pálmalevelet) és nem aravát (fűzfagallyat) csaptak a földhöz ezen a napon. A halacha, a zsidó vallásjog tehát az aravát írja elő csapkodni, ami pedig a fűzfaág a négyféle növényből, mely abban a csokorban van, melyet az egyébként 8 napos sátoros zarándokünnepen rázni kell körmenetben, Izrael fiainak különbözőségének szimbólumaként. Megjegyzendő, hogy e csokor négyesének egyike az etrog a citrusgyümölcs, melynek íze és az illata van, másik alkotóeleme a lulav, a pálmaág, mely növény gyümölcsének, a datolyának íze van de illata nincs, a csokor harmadik része a hadasz, a mirtuszág, ami illatos de nincs íze, és végül az arava, a fűzfaág, ami pedig ízetlen és illatmentes[6].

Ítélet az esőről

Az őszi nagyünnepek sorában a lelkileg megterhelő ros hasana, újév és jom kipur az engesztelő nap után szukot, a sátoros ünnep alatt fellélegzünk, sőt, kifejezetten arra kényszerülünk, hogy örüljünk. Azonban, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy felettünk ilyenkor az eső miatt ítélkeznek.[7] A fűzfával való kapcsolatot az esőért mondott szukoti imák sugallják. A fűznek megfelelő mennyiségű vízre van szüksége, és a Misna szerint ez az év azon ideje, amikor a Mindenható eldönti, hogy a következő évben lesz-e eső. A midras szerint a Szentély alapköve a Világ alapköve volt. Ez a kő az összes vizek dugójának szerepét is betöltötte. Hosana rabakor a papok a Szentélyben vízáldozatot mutattak be, az oltár lábához locsolt vízzel, mely belefolyt a Szentély alatti csatornarendszerbe ezzel stimulálva az esőt a közeljövőre.[8]

Végső ítélet a sorsokról

Az esőért imádkoztunk, ros hasana és jom kipur után, ezen a napon pedig még módunk van Istent a ránk szabott ítélet jóra fordítására kérni. Ros hasanakor lettünk beírva az élet könyvébe, jom kipurkor lettünk abba bepecsételve és ez a könyv még nyitva marad az őszi nagyünnepek végéig, tehát hosana raba az utolsó reményteljes kérés alkalma, amikor Istent személyesen kérhetjük az ítélete felülbírálatára.

Isaac Bashevis Singer: Mese a három kívánságról c. elbeszélése erről szól és benne így hivatkozik hosana rabára:

„Slóma és Móse a héderben azt hallották valakitől, hogy Hosána Rabba a Frigyszekrény ünnepének utolsó éjszakáján egy percre megnyílik az ég. Aki pedig ezt meglátja, kívánhat valamit, és a kívánsága teljesül. Slóma, Móse és Eszter gyakran beszélgetett erről.”[9] A gyerekek életre szólót kívánnak és a mese végére felnőnek, sőt, megöregszenek és mindegyikük kívánsága teljesül.

Szokások

A megelőző éjjelt zsinagógában vagy a sátorban töltjük, a Tórát, a Tanachot, a Talmudot és a Zohart olvassuk. Egyes szokások szerint csak a Tórát, de az egészet! Más szokások szerint a Zsoltárok könyvét, de az egészet! Az éjjeli tanulási szokások a 13. századig eredeztethetők vissza,[10] azzal a hivatkozással, hogy esélyt adunk, lehetőséget biztosítunk magunknak, akik nem olvasunk Tórát egész évben, hogy ezt a cselekedetet bepótoljuk egy éj alatt. A megelőző éjjel virrasztás, és a férfiak reggel mikvébe, rituális fürdőbe mennek. A tikun leil hosana raba, a hosana raba esti gyülekezés jeles esemény. Az utóbbi években a nők körében is egyre népszerűbb ez az egyébként nem új keletű szokás. A XIX. század második felében, Bagdadban élt Ben Ish Chai (rabbi Yosef Chaim) leírja, hogy családja nőtagjai a szukában tanuló férfiaktól elkülönülten, az erkélyen tanultak Tórát, és mondtak zsoltárokat.[11]

Az ünnepen fehérbe öltözve, körmenetben, több Tóratekercset hordoznak a zsinagógában a Tóraolvasó asztal körül. Szám szerint hét kört (hakafa, vagy t.sz.: hakafot) tesz a közösség a Tórákkal és az arbaa minimmel, a szukoti növénycsokorral, miközben egy hét plusz egy szakaszból álló hozsannát mond, énekel. A hozsannák az ősapákhoz, prófétákhoz, királyokhoz szólnak. Ábrahámhoz, Izsákhoz, Jákobhoz, Mózeshez, Áronhoz, Józsefhez, Dávidhoz. (Szukot többi napján csak egy kört tesznek.) Ezen a napon a Tórák visszahelyezése előtt az ünnepi csokor helyett, a fűzfalevél-köteget ütik a padhoz vagy a földhöz ötször, amíg a levelek le nem esnek.

Imarend

A sacharitban, a reggeli imában a nagyünnepi liturgia részeit mondják (sábeszi pszukej de zimra, a nismat elmarad, az amidában Emlékezz az életünkkel! és Ki hasonlítható hozzád! A végén egy külön imát mondanak, amelyben esőért és a bűneinktől való megszabadulásért fohászkodunk. A muszafban unetane tokef, adir adirejnu-t mondanak. A Tórák visszahelyezése után egész kadis, ein kelohenu, alenu. Ha péntekre esik, erev tavsilint csinálnak.[12]

Vannak különleges ünnepi ételek hosana rabakor?

Hagyományos hosana rabai étel a kreplach (húsos táska) és a főtt káposzta. Utóbbi a kol mevaszer (a Messiás mielőbbi eljövetelében reménykedő hozsanna) frázisra utal, melyet hosana rabakor mondanak és ami a jiddis krojt mit vasser kifejezésre hasonlít, azaz a főtt káposztára.[13]

Hiedelmek

Egy 19. századi litván feljegyzés szerint, hosana rabakor madár alakú fehér kenyeret sütöttek, mert ezen a napon végleges döntés születik arról, hogy ki fog élni vagy meghalni a következő évben. A népi hagyomány szerint ez a madár a mennybe repül, és egy papírdarabon hozza el a döntést.[14]

Mattersdorfban a félelmes napok során sütött kalácsot kerek serpenyőben sütötték, és valószínűleg hasonló okból, madár képét rajzolták rá.[15]

Árnyékjóslás: Aki hosana rabakor nem látja az árnyékát, az abban az évben meghal.

Józsua és Káleb (Mózes IV. 14:9) „árnyékunk eltávozott tőlük”. A Károlyi Gáspár féle fordítása szerint árnyék helyett oltalom szerepel: „Úr ellen ne lázadjatok, és ne féljetek a föld népétől, mert megesszük őket. Tőlük eltávozott oltalmuk, de az ÚR velünk van! Ne féljetek tőlük!”

Maimonidesz értekezésében a Tóra-másoló Elia Levita megjegyzi: „Befejeztem e szent könyvet, ma szerdán, 1516 hosana rabáján, amikor láttam a fejemet a hold árnyékában. Áldott legyen az Övaló, mert biztos vagyok benne, hogy nem fogok meghalni ebben az évben.”

A koreci Pinchasz rabbi szerint a növénycsokorral együtt sült alma fogfájást gyógyíthat a jövendő évben.

A hosana rabakor földhöz csapkodott fűzfaágak megtartása szgula (védelmező rituálé a kabbalista és a talmudi hagyományokban) a félelmektől.[16]

Van egy olyan szgula, hogy a fűzfaágakat, melyeket az ember hosana rabakor a földhöz csapkodott, jó magával vinnie, amikor utazik, mert megvédi útközben.[17]

„Ismeretes, hogy az etrog felosztott darabjait, melyet az ünnep során megáldottam, így teljesítettem a parancsolatot, a családom azon nőtagjai kapták meg, akiket még nem ért gyermekáldás 8-12 év házasság után. Minden nő kapott egy darabot az etrogból, és abban az évben fiuk és lányuk született, mindannyiuknak legyen hosszú élete. A jól végbevitt parancsolat érdeme, hogy ezer alkalommal megvédi az embert.”[18] Ugyanitt azt is írja, hogy az etrogot nem szabad megenni hosana rabakor, mivel tilos, mert azt a parancsolatra használták, de a szimchat torakor meg lehet enni. Ebből arra következtetek, hosana rabakor osztották szét az etrogot.[19]

„Akit rémálmok gyötörnek, a fűzfaágakat, ha a párnába csomagolja és aludjon azon.”[20]

Miért kevéssé ismert a hosana raba?

Talán, mert nem megfogalmazható egyszerűen, hogy mi a hosana raba.

Mi ezeknek a hiedelmeknek, minhagoknak vagy szokásoknak a közös nevezője? Hosana raba az ítélet napja. Újabb kérdés az, hogy miért? A Gemara (Ros hasana 16A) szerint ez a víz ítéletének napja. A víz az egyik legfontosabb emberi szükséglet. A víz mellett élő aravát, a fűzet, ezért használjuk ezen a napon. A kabbalisztikus irodalomban jól ismert, hogy ez a nap a hatima, a bepecsételés végső döntését jelzi, de nyilvánvaló, hogy a Zohart nem ismerők, tehát a Zohár megszerkesztése előtt élők is tudták ezt. Például a jom kipurihoz hasonló gyertyagyújtás oka, más minhágok, szokások között, azért van, mert ezen a napon az ítélet lezárul. Ezért vesszük elő a nagyünnepi liturgiát is ezen a napon. A Machori Vitri egyes kéziratai azt írják, hogy Hasem hu ha-Elochim-ot hétszer mondjuk hosana rabakor, mert jom kipurhoz hasonlóan, az ítélkezés befejezését jelképezzük. Mások egy rejtélyes vonalra mutatnak rá a Jeruzsálemi ros hasanában, ami az ítélet utolsó napjaként hivatkozik rá.

A második Szentély idején a farizeus és más rabbik közti vita volt, hogy ki adott bibliai jelentőséget ennek az ünnepnek, hiszen a Tórában nincsen megemlítve. Abban egyeztek meg, hogy halacha le-Mose mi-Szinaj, tehát szóbeli parancsolat volt Mózesnek ez Istentől, a Szinaj-hegyen töltött kinyilatkozás során.

Hiszek egy…

A sok különböző minhag, szokás miatt hosana raba az utolsó ítélet napja. Miért fontos a félelmes napok kezdete (ros hasana), az ítélet napja (jom kipur) után egy utolsó utáni segélykiáltást eszközölni, egy újabb ítéletet kérni, miközben hosana rabát még a Tóra sem említi?

A néphit, a zsidó hit feltételezi az utolsó utáni esélyt. Mindenki megtérhet akár az utolsó pillanatban is, sőt még kap pár esélyt utána is. Miért? Mert hisz? Egyszerű jutalmazás a gyerekeknek a héderben a cukorka, a tanulásért, és a Földön az eső hosana raba után, a spirituális munkáért. Haszid mese ez, de ez a kicsi ünnepecske nem eléggé ismert. Megbújik a sok ünnep között az őszi nagyünnepek sorában és ráadásul a hittel kapcsolatos, ami tabu téma a zsidó otthonokban jó ideje. Ugyan minden zsidó ünnep a hittel kapcsolatos, de többségük a hit nélkül is értelmezhető. De ez már egy másik történet.

[1] Vizsolyi Biblia, Károly Gáspár fordítása
[2] Vizsolyi Biblia, Károly Gáspár fordítása
[3] https://www.torahinmotion.org/discussions-and-blogs/hoshana-rabbah-water-falls
[4] Vizsolyi Biblia, Károly Gáspár fordítása
[5] Vizsolyi Biblia, Károly Gáspár fordítása
[6] Midras Vajikra Raba
[7] https://www.biu.ac.il/JH/Parasha/eng/sukot/tab.html
[8] http://thetorah.com/water-libation-a-sukkot-rain-making-ritual/
[9] Isaac Bashevis Singer: A félelmetes fogadó, történetek gyermekeknek, ford.: Borbás Mária Park kiadó, 2005
[10] Salamon Buber: Shibbole haleket, Vilniusz, 1886
[11] Chana Deutsch: Az etrogon innen és túl http://zsido.com/az-etrogon-innen-es-tul-erdekes-szukoti-szokasok-a-nagyvilagbol/
[12] Zsidó lexikon, szerk: Ujvári Péter, Pallas Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, Budapest, 1929
[13] http://www.halachipedia.com/index.php?title=Hoshana_Rabba#Learning_on_Hoshana_Rabba
[14] Pauline Wengeroff: Memoirs of a Grandmother, Stanford University Press, 2010 Herman  Pollack: Jewish Folkways in Germanic Lands from 1648 to 1809, MIT Press, 1971
[15] R Hirshevitz: Minhagei Yeshurun
[16] Breszlovi Nachman rabbi: Jellemvonások könyve, Mahlov, Ukrajna, 1800
[17] Yitzhak Abuhav Ha-Sefardi és Nefesh Yehuda: Menorat Ha-Meor Ner, Frankfurt A.M., 1743
[18] R Ovadia Yosef: Chazon Ovadia, Sukkot, Meor Israel
[19] https://seforim.blogspot.co.il/2017/10/the-mysteries-of-hoshana-rabbah.html
[20] Rahamim Nissim Isaac Palacci: Yafe la-Lev, Izmir, 1876