Izrael kontra Netanjahu

Első alkalommal történt Izrael történetében, hogy hivatalban levő miniszterelnök büntetőeljárásban vádlottként szerepel: egyszerre három ügyben nyújtott  be az államügyész, Avichai Mandelblit vádiratot Benjamin Netanjahu ellen. Ráadásul mindhárom ügyben olyan korrupciós bűncselekményekről van szó, melyeket a vád szerint Netanjahu hivatali ideje alatt, kormányfői tisztségében követett el.

„Nehéz szívvel”

Csütörtök este élő adásban jelentette be a főügyész a vádirat beadásáról szóló döntését. „Nehéz , de tiszta szívvel hoztam meg a döntést” – kezdte szavait. Mandelblit államügyész Netanjahu kormánytitkára és régi bizalmasa volt 2016-os kinevezése előtt. Az államügyészi jogkör egyébként a bonyolult, de a fékek és egyensúlyok rendszerét eddig szinte tökéletesen biztosító, sokszor a politikai és az alkotmányjogi aktuális helyzethez is igazodni képes izraeli jogrendszer szüleménye, az angol Attorney General tisztségéhez hasonlítható leginkább. Kinevezése és működése sincs törvényben meghatározva, a miniszterelnök nevezi ki, ő az ügyészség feje és a végrehajtó ág jogtanácsosa. Kinevezése után nem tartozik felelősséggel a kormány előtt, egyik fő feladata éppen a végrehajtás jogszerű működésének biztosítása.

Mandelblit döntését három év intenzív rendőrségi nyomozás, a rendőrség vádemelési javaslata, töménytelen mennyiségű (sokszor kiszivárogtatott) irat, három vádalkut kötő koronatanú, időhúzás, két parlamenti választás, vádirat beadása előtti meghallgatás előzte meg. Netanjahu a vádemelési eljárás során lehetőséget kapott vádalkura, vagyis hogy kisebb súlyú bűncselekmények bevallásáért megszüntetik ellene ezt a sem számára személyesen, sem az országnak nem kellemes eljárást – cserébe visszavonulásáért. Netanjahu nem élt ezzel a lehetőséggel, sőt, éppen ezen ügyek és elhúzódásuk miatt osztatta fel a parlamentet és ez a fő oka a máig megoldatlan kormányválságnak (sokak szerint a legutóbbi biztonsági helyzetnek, Izrael-elleni rakétacsapásoknak is).

Súlyos korrupciós vádak

Az 1000-es aktában Netanjahut több mint félmillió sékel értékű ajándékok elfogadásával (és kikövetelésével) vádolják, melyekért cserébe két milliárdosnak kedvezett közel egy évtizeden keresztül. Ebben az ügyben a rendőrség eredetileg vesztegetésért állította volna büntetőbíróság elé a kormányfőt, végül az államügyész – eléggé érthetetlen okból – a kisebb súlyú, csalás és közhivatallal való visszaélés vétségével vádolta meg Netanjahut.

A 2000-es akta vádirata szintén csalás és közhivatallal való visszaélés vétsége. A vád alapja Netanjahu (akkor választások előtt álló miniszterelnök és kommunikációs miniszter) Izrael legfontosabb nyomtatott és internetes lapja, a Jediot Aharonot és a Ynet lapkiadó-tulajdonosával, Arnon Mózesszel folytatott beszélgetések felvételei. A vádirat szerint arról egyeztettek, hogyan változtassák meg a nagy befolyású lap irányvonalát Netanjahu érdekében, és cserébe miféle intézkedésekkel javítja az újság gazdasági helyzetét a kormányfő – más lapokkal szemben. A hangfelvételek szinte teljes terjedelemben nyilvánosságra kerültek, Mózesz rendőrségi kihallgatása is. Mózesz ellen Mandelblit a súlyosabb, vesztegetés vádjáról döntött – az újságíró kamara máris a lap igazgatásáról való lemondását követeli. Mandelblit fontosnak tartotta kihangsúlyozni döntése magyarázataként, hogy bár Netanjahu és támogatói „nevetségesnek” tartják, hogy egy (részben végül meg sem valósult) kedvező sajtó miatt politikus ellen vádiratot adnak be – megítélése szerint igen is fontos és súlyos ügyről és vádakról van szó: „legmélyebben és legkomolyabban sérti a jogrendet” az a magatartás, amikor választott közhivatalnok hivatali erejét és befolyását arra használja, hogy saját és üzletfele érdekében azt áruba bocsássa. Nem mellesleg, ha ebben az ügyben végül ítélet születik, a sajtójoggal és korrupcióval foglalkozóknak is sok témát nyújt majd. Netanjahu ügyvédjei – köztük a neves amerikai Alan Dershowitz – szerint ugyanis nincsen olyan jogszabály, amely a pozitív sajtóért való lobbizást tiltaná egy politikus részére. Az elmúlt héten viszont egy másik közhivatalnok – egy helyi polgármester – ügyében hozott jogerős büntetőítéletben kifejezetten az a döntés született egy izraeli fellebbviteli bíróságon, amely szerint közszereplő médiabefolyásolásért, pozitív cikkekért adott kedvezménye igen is korrupciónak minősülhet.

A 4000-es akta a legsúlyosabb. Ebben Netanjahut a 10 év szabadságvesztéssel büntethető vesztegetés, csalás és hivatallal való visszaélés vádjával állítanák bíróság elé. Ez a nyomozás a Bezeq telekommunikációs óriásvállalat tulajdonos-főrészvényesével, Saul Eloviccsal folytatott ügyleteket tárta fel. Ebben az ügyben a másik fél, az Elovics házaspár is bíróság elé kerül. Netanjahu miniszterelnöki és kommunikációs miniszteri tisztségében egymilliárd sékel értékű előnyt juttatott a milliárdos Elovicséknak, a tulajdonukban lévő Bezeq kommunikációs nagyvállalatot versenyelőnybe segítésével, ezzel – mint később kiderült – az ország infrastrukturális reformját is hátráltatva, a lakosságnak is súlyos károkat okozva. Az előnyökért cserébe az Elovics tulajdonában lévő Walla híroldal a kormányfőt és feleségét kedvező színben tüntette fel. A Walla újságírói vallomásaikkal egyöntetűen alátámasztották a beavatkozást munkájukba, s a cserébe a Bezeqnek juttatott előnyöket is bizonyították. Egyébként az ügy a versenyhivatal nyomozásával kezdődött, csak később, a nyomozás során feltárt bizonyítékok és tanúvallomások miatt került Netanjahu is a vádlottak közé.

Hogyan tovább?

A drámai vádemelési bejelentéssel természetesen a jogi helyzet még csak tovább bonyolódik.

Jelenleg átmeneti kormány működik Izraelben, miután a második parlamenti választások után nem volt képes sem Netanjahu, sem a győztes Kék-Fehér párt vezetője, Beni Ganz sem szűk kisebbségi, sem nemzeti egységkormány alakítani. Még három hétig a törvényhozás kezében van a kormányalakítási mandátum, amely bármely képviselőt – akár Netanjahut is – megbízhat, amennyiben az abszolút (61) többséget tud maga mögött. Igen nagy valószínűséggel a vádemelés után ezt Netanjahu nem érheti el – viszont éppen Ganz szerezhet a jobboldalról, de akár a Likud pártból is támogatókat. A vádiratnak köszönhetően így legalább a kormányalakítási válság megoldódna, és egy újabb, csak jövő év márciusban kiírható választás is elkerülhető lehetne.

Még bonyolultabb a helyzet Netanjahu jelenlegi tisztségeivel kapcsolatban. A kormányról szóló alaptörvény szerint ugyanis elvileg mindaddig miniszterelnök maradhatna, ameddig jogerőssé nem válik az ítélet az ellene indult büntetőeljárásban. Ebben az esetben, és csak ekkor, tisztsége automatikusan megszűnik. Az alkotmánybíróság azonban már 1993-ban úgy döntött, hogy a kormány nem nevezhet ki olyan minisztert, aki ellen büntetőeljárás folyik, illetve azt el kell távolítani tisztségéből. Márpedig Netanjahu miniszterelnöki tisztsége mellett jelenleg több miniszteri pozíciót is betölt – ezeket most valószínűleg elveszti. A fenti alaptörvény értelmezésére minden bizonnyal több petíciót is beadnak az elkövetkezendő napokba az alkotmánybírósághoz (ezt a Munkapárt-Geser már jelezte is) abban a kérdésben, vajon ez a precedens miniszterelnökre is vonatkozik-e? További fontos kérdés az is, hogy abban esetben, ha az alaptörvény elvileg megengedi egy kormányfő büntetőeljárás alatti regnálását  – vajon ez azt is jelenti, hogy egy új kormány alakításához, új miniszterek kinevezéséhez is joga lenne? És az államelnök, akinek kormány-kinevezési jogkörének nagy részét szintén nem határozza meg írott törvény, vajon hajlandó lesz egy vádlottat megbízni? A döntések ezekben a bonyolult alkotmányjogi és politikától mélyen átitatott kérdésekben akár hónapokat is igénybe vehetnek.

A büntetőeljárás további menete is bonyolult: Netanjahunak 30 napja van arra, hogy a parlamenttől mentelmi jogot kérjen, ezt először bizottságnak kell megtárgyalnia. Azonban jelenleg – mivel nem alakult kormány – parlamenti bizottságok sincsenek, illetve már egy korábbi, más miniszter által beterjesztett mentelmi kérvény megtárgyalását elutasította a kneszet jogtanácsosa, és úgy ítélte, az állandó bizottságok felállításáig a kneszet ezt a jogkörét egyáltalán nem gyakorolhatja, erre külön bizottságot a jelenlegi átmeneti helyzetben nem hozhat létre.

A jogi helyzet tehát bonyolult, és még hosszú évekig eltarthat, amíg végső döntés születik mind az alkotmányos, mind a büntetőjogi kérdésekben.

De a jogi dilemmákat félretéve: „olyan miniszterelnök, aki nyakig süllyed rendőrségi nyomozásokban, nem rendelkezik erkölcsi és közjogi felhatalmazással arra, hogy Izraelt érintő, életbevágó döntéseket hozzon meg, mivel valós és megalapozott az a félelem, hogy személyes és politikai túlélését és nem a nemzet érdekét helyezi előtérbe döntései meghozatala során.”

Ezeket a szavakat nem más, mint Benjamin Netanjahu mondta 2008-ben, amikor az akkori miniszterelnök, Ehud Olmert ellen indult nyomozás korrupciós bűncselekmények gyanúja miatt. Olmert még a vádirat beadása előtt lemondott, majd a közel egy évtizedig húzódó pere végén 19 hónap letöltendő szabadságvesztésre ítélték.

Azonban az elmúlt napokban tett nyilatkozatai alapján Netanjahu nem hajlandó erkölcsi kötelezettségének eleget tenni, és lemondani tisztségéről legalább addig, amíg az ellene folyó eljárás tart. Ez kötelessége lenne annak ellenére, hogy mint állampolgárt, megilleti az ártatlanság véleleme mindaddig, amíg bűnösségét bíróság ki nem mondja. Valószínű azonban, hogy – ahogyan azt ő maga Olmert esetében kijelentette – nem vezethet egy demokratikus, és emellett igen bonyolult biztonsági és geopolitikai helyzetben lévő országot mindaddig, amíg a vádlottak padján ül hivatalában elkövetett korrupciós vádak miatt.

Az elkövetkezendő napokban kiderül, összeomlik-e Netanjahu hatalma, vagy éppen ellenkezőleg, végső harcra indul-e, amellyel egyébként súlyos, visszafordíthatatlan és sajnos akár emberáldozatokat is eredményező károkat okozhat majd országának.

A vádemelést közvetlenül követő beszédében, majd egy másnapi Facebook-bejelentése szerint Netanjahu azonban nem enged: az ellene indított eljárást puccsnak nevezte, megvádolta és nyomozás elrendelését sürgette a rendőrség és az ügyészség ellen („nyomozni kell a nyomozókat”), akik közül a féktelen uszítások miatt többen már így is személyes biztonsági őrizetet kapnak hónapok óta. Minisztere, Szmotrics már az utcára hívta Izrael népét, „mert ha nem állítjuk meg őket, a jogászok veszélyes diktatúrája jön ránk”. Netanjahu készen áll a harcra, a jogállam minden bástyáját képes felégetni, és félő, hogy történetében először polgárháborúba kergeti az országot.