Két történet karácsonyra és hanukára

Fotó: Ron Gerlitz / Facebook
Fotó: Ron Gerlitz / Facebook

Lehetséges, hogy végül győzünk, és közös társadalom lesz itt az ország valamennyi állampolgára számára.

December 24. és 31. is tanítási nap

Kedd este 10-re értem haza a suliból, nagy tál szusival felszerelve. Egy kedd a sok közül. Munka, aztán rohanás tanulni. Meglepett, hogy a szokásos órás dugó csak félórás volt, így szokásomtól messze eltérően túl korán, és elsőnek értem oda. Utánam besorjázott az osztály kevesebb, mint fele, és kész. Közel harminc helyett tizenegyketten voltunk. Hazaérve előkotortam a fát és a díszeket, majd Mauglicica segítsége ellenére szép karácsonyfát alkottam. Mire éjfél körül kisebbik gyermekem befutott a munkából, készen állt az ünnep. Másnap egy szerda a sok közül.

Az órarend szerint december 24. és 31. is tanítási nap. Ezt látva már hetekkel korábban szóltunk, hogy ez… nehéz. Válaszként elmagyarázták, hogy hány órát hagyhatunk ki a kurzusból anélkül, hogy a bizonyítványt veszélyeztetnénk. Kösz… a megértést…

Végül győzünk

(Ron Gerlitz posztja) Találkozón voltam ma a Héber Egyetem rektorával, a jeruzsálemi Har Hacofim kampuszon. A találkozóról üres folyosókra léptem ki, a nap közepén, a szemeszter közepén. Miért voltak üresek a folyosók? Ma karácsony van, ezért nincs tanítás a Héber Egyetemen. Egészen így, összezavarodás nélkül, és a kormány felől fújó rossz szeleknek magukat nem megadva, a Héber Egyetem évek óta megteszi ezt a lépést, amellyel tiszteletben tartja az arab állampolgárok és diákok önmeghatározását és kollektív jogait. És azon kívül, hogy a tanítási szünet az arab állampolgárok ünnepén megbecsülés és befogadás az arab diákok számára, a zsidó diákok felé is fontos üzenetet jelent.

Felhívták a figyelmemet arra is, hogy az utóbbi hetekben lecserélték a kampusz útmutató feliratait, s az új táblák az arab nyelvű feliratokkal együtt immár három nyelvűek. Ez talán elszomorítja a nemzetiségi törvény rajongóit, de örömmel kell eltöltenie mindazokat, akik Izrael különböző társadalmi rétegeinek közös társadalmáért és jó kapcsolataiért dolgoznak.

Végül elmentem egy kávét inni a kihalt büfébe, és láttam néhány muszlim diáklányt fejkendőben, akik valami feladat megoldásán dolgoztak, és valamennyien fánkot eszegettek…

Akkor… arra gondoltam, vagy megértettem azt, hogy egyértelműen lehetséges, hogy végül győzünk. Nehéz lesz, és az elkülönítés erői még keményen küzdeni fognak, de végül egészen biztosan közös társadalom lesz itt az ország valamennyi állampolgára számára. És ez engem örömmel tölt el.

Boldog hanukát, boldog karácsonyt!