Netanjahu?

A 2020-as választások Izraelben

Illusztráció: Fenyves Gabriella
Illusztráció: Fenyves Gabriella

Még nem tudjuk a végleges eredményeket, amikor ezeket a sorokat írom. Nem tagadom, kicsit csalódott vagyok. Nem tagadom, kicsit ijedt vagyok. Féltem a jövőt, féltem gyermekeimet, féltem a demokráciát.

Valaki azt mondta a napokban, hogy a mai demokráciák nagy betegsége a populizmus.  Harari, az utóbbi napokban megjelent írásában például, mintegy mentséget keres a szavazópolgár ítéletének megbízhatatlanságára, aki vélekedése szerint nem kell, hogy tájékozott legyen, hisz szavazatával arról dönt, hogy a vágyai teljesüljenek. A vágyak pedig lehetnek bármilyenek, akár irracionálisak is, és mégis legitimek. Majd arra jut, hogy a politikusok ezen irracionális műfaj művelői, és nem véletlen, hogy a politikával ellentétben a tudósok állításairól nem lehet népszavazást tartani, és így semmi más nem fontos, csak a tudomány templomainak szuverén, szabad működésének sérthetetlensége. 

Vitatkozhatunk majd Hararival a későbbiekben, most viszont szembe kell néznünk a jelenlegi helyzettel, azzal ami történt. Hisz könnyen megeshet,  nem csak hogy nem kezdhetünk a demokratikus elvek korrigálásába, az előző évek tapasztalatainak tükrében, de a törvényi rendszer minden eddigieknél nagyobb próbatételnek lesz kitéve, melyben maga a demokráciánk is elbukhat.

Kár arról gondolkodni, hogy mi lett volna, ha egy hete lett volna a választás, mikor még a Kék-Fehérek vezettek a közvélemény kutatások alapján, épp olyan különbséggel, mint ahogy ma a Likud győzelemre áll. Nagyszerűen finiselt a Likud. Sikeresen semmisítette meg a Kék-Fehérek  erkölcsi fölényének nimbuszát, az Ötödik Dimenzió, a múltban Ganz által vezetett  cég elleni rendőrségi vizsgálatok ürügyén, elhintve a gondolatot, miszerint egyik oldal vezetői sem egyenes emberek, ilyen a politika, a politikus. Egyik rosszabb mint a másik, semmissé téve az esetleges erkölcsi megfontolásokat a választásokon. 

Felmerül a kérdés, hogy vajon a demokratikus elvek pártján álló erők miért nem tudtak megfelelni az ilyen és hasonló támadásoknak? Miért nem javasolták Ganznak, hogy mutasson több határozottságot, vehemenciát, mint ahogy tette azt az utolsó napon a 12-es tévécsatornán. Ha ellenfelei a dadogásával támadták, akkor miért nem hozakodtak elő Mose Rabénuval, ki maga is dadogott? Apró dolgok ezek, mellyel a helyén kezelhették volna ezeket a megszégyenítőnek szánt, olcsó támadásokat. Egyáltalán, miért hagytak minket, választókat magunkra a médiában a balcentrum tömb politikusai? Köztudott, hogy a sokszor elmondott hazugság mint igazság ivódik bele az emberek tudatába. Ennek a felismerésnek a tükrében bizony nagyot tévedtek a Kék-Fehérek, hogy nem használtak ki minden lehetőséget, mindenhol és mindenkor jelen kellett volna lenniük a médiában. Miért nem hallhattuk nap mint nap véleményüket a TV adókon? Vártam üzenetüket a reggeli műsorokban, a híradókban. Ehelyett mindenhol és mindenből a Likud és szövetségeseinek, elemzőinek vélekedése, magyarázkodása, értelmezése folyt.  

Harari állításával szemben nem a vágyainkat választjuk meg választókként, hisz körülbelül mindannyian ugyanazokra a közhelyes dolgokra vágyunk, mint béke, biztonság, biztos megélhetés, stb…, hanem az oda vezető út az, ami a választásunk tárgya. Ennek eldöntésére viszont, nincs mit tenni, kell némi tárgyi ismeret.

Fel kellett volna készülniük, jó stratégákkal körbevenni magukat, hisz tudhatták az eddigiekből, hogy Netanjahu kifogyhatatlan az ötletekből, és az utolsó pillanatig mindig tartogat valami meglepetést. Nem mentség, hogy mint törvénytisztelő erők, tárházuk  szükségszerűen szűkösebb, mint az ellenfélnek, kinek semmilyen erkölcsi megfontolása nem volt az eszközök tekintetében.

Akár napokig, hetekig is eltarthat, amíg végül kiderül, milyen kormányunk lesz. Még az is lehetséges, hogy Libermannal koalicióra lépve mégiscsak a Kék-Fehérek alakíthatnak kormányt. Negyedik választásra kevesen gondolnak. A leginkább az a valószínű, hogy a Netanjahu-féle kormányzat marad ezekkel a már jól ismert arcokkal, a lelkiismeretük tükreként elnyúzottakkal, meg a naivnak tetsző tacskókkal, akik még ilyen súlyos megalkuvások árán is képesek kitartani, az utóbbi években morálisan vállalhatatlanná vált vezető és pártja mellett.