Digitális platformokon „megelevenedő” tinédzser Holokauszt-áldozatok

21. századi vlogginggal és Insta-profillal emlékeznek a Holokauszt áldozatainak millióira. A 13 éves nagyváradi Heyman Éva története után most a Hollandiából 15 évesen elhurcolt Anne Frank filmre vitt utolsó hónapjai is megelevenednek a digitális médiában.

A koronavírus nemzetközi jelenléte magasabbra, pontosabban túlnyomórészt a digitális platformokra tette a lécet idén a megemlékezés terén. A jom hasoá ebben az évben a karantén miatt sokaknak nagyrészt a TV-s közvetítésekről szólt, emellett pedig előtérbe kerültek a közösségi média élő közvetítései, a megrázó történetekkel, összefoglalókkal emlékező fórumok, de a képbe került egy-két igen érdekes, virtuális, videós projekt is.

A zsidóüldözésre emlékező izraeli nap azonban már tavaly is tartogatott hasonló, akkor még egészen innovatívnak számító, a fiatalabb korosztályt a “maga nyelvén megszólító” vizuális produkciót. Az Eva.Stories profil név alatt az Instagramon futó izraeli kezdeményezés óriási figyelmet kapott. Az alapkoncepció egyszerű: mi lett volna, ha akkor, a holokauszt ideje alatt a lánynak lett volna Instagramja? A profil egy nagyváradi magyar zsidó tinilány sorsát és megrázó mindennapjait mutatja be (a kislány egyébként három és fél hónapon keresztül naplót írt, egészen az 1944-ben történt májusi deportálásáig, amit később túlélő édesanya kiadatott) a közösségi média világán keresztül, közelebb hozva a mai fiatalokhoz.

Eva Heyman - fotó: Wikipedia
Eva Heyman – fotó: Wikipedia

A kifejezetten igényesen, részletekbe menően létrehozott videós és fotós képkockák lényegében a 13 éves, később koncentrációs táborban életét vesztő Heyman Éváról, és életének egyik utolsó szakaszáról készült érzékeny portré. Rengeteg híresség, influenceszer, de még Benjamin Netanjahu is üdvözölte az ötletet, igaz a Háárecben azért kritikus hangvételű írásoknak is hangot adtak, mondván a fiktív fiókkal sértik Éva emlékét.

Az okostelefonon keresztül megelevenedő és kibontakozó cselekményre ma már közel másfél millió ember kíváncsi. Mati Kochavi (egy izraeli high-tech milliárdos, akinek családtagjai között holokauszt áldozatok és túlélők egyaránt vannak), illetve lánya, Maya készítették a nagy költségvetésű rövid videókat, azzal a céllal, hogy megakadályozzák a 6 milliós emberáldozatot követelő genocídium emlékezetének az idő múlásával történő elillanását.

A történeteket idén is láthatjuk, a mostani digitális kampány pedig igencsak felerősödött, olyan nemzetközi politikusok vesznek részt üzenet formájában a profil posztjaiban, mint Vlagyimir Putyin orosz elnök, vagy német „kollégája”, Frank-Wallet Steinmeier, hogy csak két nevet említsünk a több mint tucatnyiból.

Úgy tűnik, ez a mainstream megemlékezési forma nem marad egyedülálló. Idén már itt van nyomában Anne Frank vlogja(fent), amely lényegében egy videós naplósorozat. Felütése: “Mi lett volna, ha Anne Franknak nem naplója, hanem videónaplója lett volna?”. A második világháborúban sok ezer társához hasonlóan a nácik elől bujkáló holland zsidó tinilány története (13-15 éves kora között, egészen elfogásáig) szintén filmkockákon keresztül elevenedik meg. Az 5-10 perces (összesen 15 készült) videókat eddig több mint másfél millió alkalommal nézték meg.

Érdekes párhuzam, hogy a koronavírus miatti karantén idején egészen más megvilágításba helyezi számunkra a „bezártság”, és „a négy fal” fogalmát az Auschwitzban később életét vesztő, tini története. Az Annét megformáló Luna Cruz Perez színésznő a felvételeken ugyanis sokat beszél arról, milyen érzés is számára rejtőzködve élni. A megrázó képsorok, jelenetek természetesen nem csak a fiatal korosztály számára ajánlottak. Pláne a Netflix és társainak teljes virtuális kifosztása után jöhet jól egy hasonlóan mély, élgondolkodtató téma, érdemes hát egy hasonló virtuális kitérőt tennünk a 70-75 évvel ezelőtti valóság megtapasztalása érdekében. A projekthez természetesen Instagram-profilt is készítettek, ahol fotókat, videókat osztanak meg a vlogból.

Bár akadnak, akik a fiktív szereplőkkel eljátszatott történeteket nem értékelik annyira, úgy látszik óriási számban vannak, főként a fiatalok, akik nyitottabbak a múlt sötét és vészterhes időszakaival való szembesülésre ilyen formában. Ha pedig mindez egy működő kommunikációs formának bizonyul a fiatalabb generáció megszólítására, akkor nagy eséllyel láthatunk majd még hasonló példákat a jövőben. Alapanyag pedig sajnos akad bőven, köszönhetően a vészkorszakban életüket vesztő, de előtte naplót vezető, európai zsidó fiataloknak, akikkel talán a mostani fiatalok is könnyebben azonosulni tudnak.