Mióta kitalálták a Whatsapp csoportokat, azóta szenvedek a sok felesleges üzenettől, (és ilyenkor örülök, hogy a zsidóknál nem ünneplik a névnapot), a “baromi vicces” képektől (amiket néha négyszer-ötször megkapok más-más csoportban) és a most divatba jött emodzsi matricáktól…
Nagyon sok unatkozó ember van.
A múlt héten ismét “beraktak” egy csoportba: “A szépekkel az óvárosban”. Kíváncsi voltam, mi ez a csoport, hiszen egy tagja sem barátom, sem ismerősöm, még tagjai nevét sem hallottam sehol. És egyszer csak elindult.
“Van valakinek szódabikarbónája? A Mordé Hagetaot-Hapalmach sarokra kéne.”
“Van valakinek kerti sütője holnapra kölcsön?”
“Ki tud segíteni a Zoom beállításán?”
“Hol lehet maszkra nyomtatni az óvárosban?”
“Ma délután 5-kor zöldség-gyümölcs nálam akciós áron…”
Szóval csak pislogni tudtam, semmi felesleges beszólás, kép, vagy emodzsi, csak kérések és ajánlatok. A válaszokat privát üzenetben küldhették vissza, mert a csoportban csak annyit láttam, hogy “megoldódott” (מסודר).
A srác, aki elvitte a kerti sütőmet kölcsön, hozott egy tábla csokit, mire kapott tőlem egy üveg házilag eltett olíva bogyót.
Kiderült, hogy ez a kerületi whatsapp csoport (Beer-Seva óváros), majdnem mindenki fiatal – házaspárok kis gyermekekkel, egyetemi hallgatók és előadók (!), sörfőzők, kávéház tulajdonosok, másodállású tanárok: összesen 254 ember. A csoport 2014-ben alakult, már négy kis újságot is kiadtak magukról, illetve az óvárosban működő kis üzletekről. Az utolsó, negyedik kiadványt én is megkaptam digitálisan.
“Kooperatív nappali” – írják benne. Nem tudtam hová tenni a nevet, ezért utána néztem mi is ez.
Eredetileg néhány diák ötlete volt, hogy kibérelnek egy olyan helységet, ahová normálisan asztalhoz lehet ülni dolgozni, tanulni, tervezgetni vagy írni. Ne felejtsük el, hogy a diákok nagy része al- vagy társbérlő, illetve olyan helyen lakik, ahol a tanulás megoldhatatlan. Vannak olyan kis cégek is, amelyek vezetői nem akarnak külön irodát bérelni, de néha szükségük van egy olyan helyre, ahol a megbeszéléseiket tarthatják.
A könyvtár a város másik végén (na jó, a közepén, de akkor is), az óvárosi kávéházak nagyon drágák, és nem nézik jó szemmel, ha valaki ott ül egy kávé mellett egy-két óránál többet.
Kibéreltek egy kis házat Beer-Seván az óvárosban, berendezték asztalokkal, székekkel, fotelekkel, könyvespolccal, és napi 10 sékel fejében az ember akár zárásig ott lehet.
Az esti programokra és koncertekre külön jegyet kell venni, de ha valaki önkéntesen dolgozik ott egy napot, akkor kap azokra egy ingyen belepőt.
A ház konyhával felszerelt, amiben a tea és a kávé ingyenes.
A „nappali” lehetőséget és helyet ad kiselőadást tartani jóformán bármiről, van használt cikk és ruhavásár, bolhapiac, sőt rendszeresen rendeznek társasjáték-estéket is.
Legutolsó bejegyzésük a korona idején egy olyan link volt, ahol előre be kell jelentkezni oda, megjelölve, mi a szándéka a látogatásnak. A “csak szeretnék ott ülni“ is választási lehetőség volt…
Testnevelő tanár Beer Sheván
