A Balfour (az izraeli miniszterelnök rezidenciája) várható programjának részleteit tárja elénk Benjamin Netanjahu korábbi tanácsadója, újságíró, és stratégiai tanácsadó, Joszi Levy a Haaretz oldalán:
A következő kneszet választások egyre nyilvánvalóbban csak 2021 második felében lesznek. Benjamin Netanjahu az egyetlen tisztátalan kezű ember, aki erről dönt. A vádlottnak nem érdeke korábban rendezni a választásokat. Netanjahunak a nyilvánosság előtt évtizedek óta megjelenő egydimenziós média ábrázolása arra készteti az újságírókat és a hírmagyarázókat, hogy újra és újra tévedjenek szándékairól és terveiről.
Például már négy vagy öt évvel ezelőtt egyértelmű volt, hogy Netanjahu az államelnök rezidenciája felé nyomul. Ez éppen az a lakóhely, amelyet ő maga két évvel korábban céltáblájára helyezett, mint felszámolandó célpontot. A nagyközönség akkoriban még nem tudott a mára már feltárt bűnügyekről, a további kifizetőhelyekről (a tengeralattjáró ügy), ahogy most sem ismeri még teljes mértékben a megmagyarázhatatlan pénzügyeket, melyeknek csak ocsmány csúcsai látszanak ki a mocsok és a korrupció vérző halmazából. Példák: A részvények ügye, a 20-as tévécsatorna, és talán még egy TV-csatorna ügye.
Maga Netanjahu tudja a legjobban mit tett, mikor, és kivel. Ez már akkor arra késztette, hogy felemeljen egy periszkópot a tengeralattjáróból, és komolyan vessen egy pillantást Talbieh környéki biztonságos menedékre és elnökké választásának lehetőségére. Hét év elnökség teljesítheti minden vágyát: kényelmes életet neki és családjának a lakosság költségén, anélkül, hogy urambocsá ki kéne nyitnia a pénztárcáját. Tisztelet és hajlongás, szertartások, zászlók és üres beszédek, repülések és látogatások, vörös szőnyegek, csili-vili találkozók a világ vezetőivel, ami nélkül nem élet az élete. És ami a legfontosabb: mentesülne leváltásától, a panaszoktól, a nyomozásoktól és a demokrácia egyéb gyógyíthatatlan betegségeitől, mely a nyaka köré tekeredett, és halálos csókkal elévültté tenné az összes további gyanút és bűnügyet.
Csak a legutóbbi évben értették meg – szokatlan és jelentős késéssel – a kommentátorok, hogy ez nem egy frázis, hanem egy létező és komoly lehetőség. Netanjahu problémája az volt, hogy miként élje túl regnáló miniszterelnökként a fennmaradó éveket 2021 júniusáig (Rivlin hivatali idejének vége).
Rengeteg ravaszsággal, gátlástalansággal, és minden határ átlépésével, rengeteg hazugsággal és magánnyomozókkal, ostoba riválisokkal és a szerencse rámosolygásával, Netanjahu képes volt megtalálni a módját a nehéz évek túlélésének.
Netanjahu jövő áprilisban (2021) határoz következő lépéseiről. Szokása szerint a 95. percben hozza meg döntését, a sérülések és betegségek (korona) utáni időben, miközben a riválisok és a kommentátorok a Balfour-művek találgatásaival és fordulataival foglalkoznak.
Addig Netanjahu megpróbálja a lehető legtöbb lehetőséget a kezében tartani, beleértve a miniszterelnöki poszton maradást, igazi, nem csere-kormányfőként. Ez az okos stratégia lehetővé teszi a lehető legnagyobb mozgásteret a lehető legtovább.
Netanjahu megvárja az Egyesült Államok novemberi elnökválasztásának eredményeit, régiónk politikai és katonai fejleményeit, és Fortuna még a segítségére küldheti Khaled Mashaalt vagy Hasszan Nasrallat is valamilyen katonai kalandban, ahogy megajándékozta a lehető legtökéletesebb időzítéssel a koronával, miközben már a nyakán volt a politikai és jogi kard. Netanjahu megvárja a politikai, és különösen a jogi fejleményeket.
Az egyetlen személy, aki ma megbuktathatja az ötödik Netanjahu-kormányt, az maga Benjamin Netanjahu, és jelenleg nem érdeke ezt megtenni. A csillagok állása akarata szerint alakult. Feladatai a következő évre: segíteni Trumpnak nyerni, éket verni Beni Ganz és Gabi Askenazi közé; a “fehér zászlót” (Kék-Fehér párt – a szerk.) darabokra-, szilánkokra törni és erodálni a csereminiszterelnök helyzetét és imázsát; megerősíteni saját hangját a médiában; emberekkel feltölteni sófárjainak állásait (legtöbbjük sajnos alkalmatlan és inkompetens, és ezzel tisztában van).
És a legfontosabb – pontosítani és megerősíteni a végrehajtói rendszerrel és különösen annak bíráival szembeni vádiratát. Az ellenük benyújtott vádiratnak több pontja is van: baloldaliság és askenáziság (ezek köztudottan összefonódnak); személyének üldözése (“vadásznak rá”); és ami még rosszabb, az egész jobboldalt és a második Izraelt üldözik (“Nemcsak engem üldöznek és állítanak bíróság elé”).
A bíráknak nehéz lesz elkerülni a súlyos köz- és médiavádakat. Ez a vádlott terepe, amelyet ellenőriz, és tudja, hogyan kell játszani benne. A bírók behódolnak. A bírói trió csak egyféleképpen mentheti fel magát: az igazi vádlott, Benjamin Netanjahu felmentése által.
Ha Netanjahu úgy dönt, hogy továbbra is miniszterelnök marad, előveszi a soros jogi indokot és a tökéletes ürügyet (költségvetés?), melyet már kitalált és megtervezett még mielőtt aláírta volna az egyezményt “társaival”, a “fehér zászlóval”.
Ha csoda történne (nem kell aggódni, nem fog megtörténni), és a helyettes miniszterelnök felesküszik, kormánya egy napra rá szét fog esni körülbelül 100 kneszet-tag többségével. Hiszen maroknyi ostoba követője kivételével a képviselőház egyik tagja sem szavazna rá, nem alázná meg magát, és szolgálna kormánya alatt.
Mi a helyzet az annektálással? Netanjahunak valójában nincs külpolitikája, ideológiája, célja vagy jövőképe, ami a szemében egy csúnya szó. Egyetlen vágya és ambíciója, hogy a székében maradjon. Minden más csak eszköz és kellék. Politikai örökség? A páncélozott Audi A8 is megteszi. Trump kutya Bibi farkat csóvál. Néhány hónappal az amerikai választások előtt a farok ereje meghaladja a kutya hatalmát. Netanjahu (titkos) kérésére Trump nyilvánosan és határozottan ellenzi az egyoldalú annektálást, és kiszabadítja Netanjahut a maga által létrehozott csapdából. Cserébe Netanjahu segít neki az amerikai választásokon.
Egy magas rangú stratégiai tanácsadó, aki Ganzot a vádlott karjaiba lökte, felajánlotta Netanjahunak a vádalkut és a visszavonulást. Ez azt jelzi, hogy a nyitott könyvként viselkedő Netanjahu még három választási kampány után is rejtély maradt ellenfelei számára. Nem értik meg tökéletes kettős játékát (mely Oscarra méltó). Egyik kezével megtámadja Avichai Mandelblit államügyészt, másik kezével együttműködik és koordinál vele. A pavlovi baloldal Mandelblit védelmére kel, és beleesik a gödörbe, amelyet Netanjahu ravaszul megásott.
Az “egység” támogatói nem értik a visszafordíthatatlan hármas kárt, melyeket Ganz a demokráciának okozott: 1. Megmentette Netanjahut a legkritikusabb politikai, jogi és közvélemény előtti pillanatában, 2. legitimitást adott neki, 3. kivégezte a kormányzati alternatívát.
Netanjahu nem a nyilvánosságra hozott és (bírósághoz benyújtott) vádaktól fél, hanem attól, amit még nem tártak fel és nem nyújtottak be. Ezért továbbra is ragaszkodnia kell a hatalom kantárához, hogy a lovon maradjon miniszterelnökként, vagy elnökként.
