barukh akart valamit adni
azoknak
akik pénzzel támogatták
sivatagi magyar irodalmát
kétezerhúszban
és azoknak
akik feliratkoztak
pénteki hírlevelére
akart valamit adni
a verseken kívül is
mert azokat főleg
maga miatt írja
szóval
akart adni
valamit
cserébe
a támogató sékelekért
és a támogató szavakért
valamit
amit csak azok kapnak
akik közelebb léptek hozzá
mert ennek a sok embernek
a sok extra lépése
kétezerhúszban
megmentette barukh életét–
azt találta ki
hogy január elsején reggel
kis cetliken
elviszi a nyugati falhoz
a siratófalhoz
támogatói
és hírlevél-olvasói
kívánságait
és beteszi azokat
a fal repedéseibe
a zsidó hagyomány úgy tartja
hogy a falba betett kívánságok
közvetlenül örökkévalócskához
érkeznek
és ezért
talán
nagyobb valószínűséggel
kerülnek megvalósításra
mint a sima kívánságok–
barukh nem volt
különösebben meghatódva
az ötletétől
kedves
jó
ötletnek
tartotta
semmi többnek
csak amikor
elkezdtek érkezni
emailen
a kívánságok
akkor kavarodott fel
olyan érzés volt
mintha hirtelen
belekerült volna
a love actually
az igazából szerelem
legelején
a repülőtéri jelenetbe
a sok kis kockába
a sok kis életbe
a sok nagy életbe
ugyanis
minden kívánságban szeretet volt
persze
ha az ember
előre belegondol
mi más lenne?
de barukh nem gondolt bele előre
ő csak kedves akart lenni
nem volt felkészülve
az őszinte szeretet
ilyen mértékű
áradására
“fathers and sons
mothers and daughters
husbands and wives
boyfriends
girlfriends
old friends”
“they were all messages of love”
barukhot olyan érzés öntötte el
amilyen csak nagyon ritkán
a jóság
az erő
és a nyugalom érzése
olyan érzés
amit nem tudott
és nem akart
megzavarni
a szorongás
olyan érzés
ami úgy sokk-szerű
hogy az ember
barukh
mégsem akar rá
xanaxot bevenni
mert maga az érzés
maga az élmény
hat rá úgy
mint a xanax
barukh nem jónak érezte magát
hanem azt érezte
hogy a részese
valami
szőröstül-bőröstül
jó dolognak
barukh nem erősnek érezte magát
hanem azt érezte
hogy abban a jóságban
ami a közreműködésével
létrejött
hatalmas erő van
nem valaki
vagy valakik felett
mert az nem egy hegyes
vagy szögletes
erő
hanem
hogyismondjam
egy kerek
vagy inkább
gömb-alakú
erő–
ezt nem azért írom
hogy beszámoljak arról
hogy mekkora király volt barukh
hanem azért
hogy beszámoljak arról
hogy mennyire király volt
adni
betalálni
és szerencsével
בע״ה
örökkévalócska segedelmével
jól
adni
olyat adni
amiből szeretet született
milyen erő
milyen nyugalom
ahogy érkeztek emailen a kívánságok
és barukh írta fel őket a cetlikre
az a képtelen érzése támadt
hogy így
még a világ is megmenthető
így
adva
szeretve
pedig nem szokta ezt érezni
és most mégis
mintha lenne
lehetne
a világnak
egy olyan verziója
amiben
állandó
ez az érzés
a jóságnak
a gömbölyű erőnek
és a nyugalomnak
ez az érzése
amiben a félelemre
amit világ kiszámíthatatlansága
miatt érzünk
nem gyűlölet a válasz
hanem irgalom
szolidaritás
és gondoskodás–
a bolygónk egyensúlyát felborítottuk
a vezetőink
háborús készülődésbe kezdtek
új napkirályok tartják a kezükben
az emberiség vagyonának nagy részét
barukh nem derűlátó
kétezerhuszonegy legelején
de az az érzés
amit január elsején reggel
a fal tövében érzett
befészkelte magát a szívébe
és már tudja
mit kell tennie
amikor az elkeseredés
erőt vesz rajta
.
.
.
terápiás szabadversek a sivatagból lélekről, otthonról, világbékéről
