adni

    barukh akart valamit adni
    azoknak
    akik pénzzel támogatták
    sivatagi magyar irodalmát
    kétezerhúszban
    és azoknak
    akik feliratkoztak
    pénteki hírlevelére

    akart valamit adni
    a verseken kívül is
    mert azokat főleg
    maga miatt írja

    szóval
    akart adni
    valamit
    cserébe
    a támogató sékelekért
    és a támogató szavakért
    valamit
    amit csak azok kapnak
    akik közelebb léptek hozzá

    mert ennek a sok embernek
    a sok extra lépése
    kétezerhúszban
    megmentette barukh életét–

    azt találta ki
    hogy január elsején reggel
    kis cetliken
    elviszi a nyugati falhoz
    a siratófalhoz
    támogatói
    és hírlevél-olvasói
    kívánságait
    és beteszi azokat
    a fal repedéseibe

    a zsidó hagyomány úgy tartja
    hogy a falba betett kívánságok
    közvetlenül örökkévalócskához
    érkeznek
    és ezért
    talán
    nagyobb valószínűséggel
    kerülnek megvalósításra
    mint a sima kívánságok–

    barukh nem volt
    különösebben meghatódva
    az ötletétől
    kedves

    ötletnek
    tartotta
    semmi többnek

    csak amikor
    elkezdtek érkezni
    emailen
    a kívánságok
    akkor kavarodott fel

    olyan érzés volt
    mintha hirtelen
    belekerült volna
    a love actually
    az igazából szerelem
    legelején
    a repülőtéri jelenetbe

    a sok kis kockába
    a sok kis életbe

    a sok nagy életbe

    ugyanis
    minden kívánságban szeretet volt

    persze
    ha az ember
    előre belegondol

    mi más lenne?

    de barukh nem gondolt bele előre

    ő csak kedves akart lenni

    nem volt felkészülve
    az őszinte szeretet
    ilyen mértékű
    áradására

    “fathers and sons
    mothers and daughters
    husbands and wives
    boyfriends
    girlfriends
    old friends”

    “they were all messages of love”

    barukhot olyan érzés öntötte el
    amilyen csak nagyon ritkán

    a jóság
    az erő
    és a nyugalom érzése

    olyan érzés
    amit nem tudott
    és nem akart
    megzavarni
    a szorongás

    olyan érzés
    ami úgy sokk-szerű
    hogy az ember
    barukh
    mégsem akar rá
    xanaxot bevenni

    mert maga az érzés
    maga az élmény
    hat rá úgy
    mint a xanax

    barukh nem jónak érezte magát
    hanem azt érezte
    hogy a részese
    valami
    szőröstül-bőröstül
    jó dolognak

    barukh nem erősnek érezte magát
    hanem azt érezte
    hogy abban a jóságban
    ami a közreműködésével
    létrejött
    hatalmas erő van

    nem valaki
    vagy valakik felett
    mert az nem egy hegyes
    vagy szögletes
    erő
    hanem
    hogyismondjam
    egy kerek
    vagy inkább
    gömb-alakú
    erő–

    ezt nem azért írom
    hogy beszámoljak arról
    hogy mekkora király volt barukh

    hanem azért
    hogy beszámoljak arról
    hogy mennyire király volt

    adni

    betalálni
    és szerencsével
    בע״ה
    örökkévalócska segedelmével
    jól
    adni

    olyat adni
    amiből szeretet született

    milyen erő
    milyen nyugalom

    ahogy érkeztek emailen a kívánságok
    és barukh írta fel őket a cetlikre
    az a képtelen érzése támadt
    hogy így
    még a világ is megmenthető

    így
    adva
    szeretve

    pedig nem szokta ezt érezni

    és most mégis
    mintha lenne
    lehetne
    a világnak
    egy olyan verziója
    amiben
    állandó
    ez az érzés
    a jóságnak
    a gömbölyű erőnek
    és a nyugalomnak
    ez az érzése

    amiben a félelemre
    amit világ kiszámíthatatlansága
    miatt érzünk
    nem gyűlölet a válasz

    hanem irgalom
    szolidaritás
    és gondoskodás–

    a bolygónk egyensúlyát felborítottuk
    a vezetőink
    háborús készülődésbe kezdtek
    új napkirályok tartják a kezükben
    az emberiség vagyonának nagy részét

    barukh nem derűlátó
    kétezerhuszonegy legelején

    de az az érzés
    amit január elsején reggel
    a fal tövében érzett
    befészkelte magát a szívébe

    és már tudja
    mit kell tennie
    amikor az elkeseredés
    erőt vesz rajta
    .
    .
    .

    facebook.com/barukhhh