15+1 félreérthetetlenül vicces héber félreértés

“Egy új oviban kezdtem dolgozni és bemutatkozáskor azt találtam mondani, hogy “ אני אוכלת ילדים” (áni ochelet jeladim), és nem értettem, miért bújnak el az ovisok, amikor igyekeztem kedves lenni. Nyilván azért, mert ahelyett, hogy azt mondtam volna “ אני אוהבת ילדים” (ani ohevet jeladim), azaz szeretem a gyerekeket, azt sikerült, hogy megeszem őket..”

“Egy étteremben ebédeltem, a pincértől “שמן זית” (semen zait, olívaolaj) helyett,”שמן זין” (semen zajin) azaz fütyiolajat kértem a salátámra. Ha láttatok már embert röhögni…”

“A Belügyminisztérium irodáját kerestem, és amikor a משרד על הפנים (miszrád alhapnim), azaz idegesítő iroda hagyta el a számat a משרד הפנים (miszrád hapnim) helyett, a térdét csapkodva igazított útba a biztonsági őr.”

“Azt találtam mondani, amikor melegem volt, hogy אני חם (ani ham), ahelyett, hogy חם לי. Előbbi annyit tesz, hogy iszonyú jól nézek ki, míg az utóbbi szerint melegem van….”

“Évekig nem értettem, miért nem értik az emberek, ha szőlőlevet kérek, amikor mondom lelkesen, hogy מיץ אבנים… (mitz avanim) – aztán egy nap megvilágosodtam… kőlevet kértem מיץ ענבים (mitz anavim) a szőlőlé helyett…”

“Pár hete voltam még csak izraeli, amikor egy liftben, mikor az megállt, utastársam barátságosan megkérdezte: האם אתה הולך (haim ata holeh)? Nagy mosollyal válaszoltam, כן, אני עולה חדש. (ken, ani oleh hadas), azaz igen, új bevándorló vagyok. Nem értettem, miért nézett rám kissé furcsán.”

“Már egészen jól beszéltem héberül, amikor állásinterjú során azt mondtam, hogy אני מאונן (meonen) ahelyett, hogy אני מעוניין (ani meunjan) mondtam volna, azaz maszturbálok – érdekel helyett…”

“Egy szombaton próbáltam eljutni Tel-Avivból Jeruzsálembe. A – szombat miatt bezárt – buszpályaudvar környékén kérdezősködtem, és nem értettem, miért mondja mindenki, hogy itt nincs שֵׁרוּתִים (serutim). Nyilvánvalónak tűnt, hogy a שֵׁרוּת (serút) többes száma. Kiderült, hogy nem. A שֵׁרוּתִים (serutim) WC-t jelent, a שֵׁרוּת (serút) pedig iránytaxit…”

“Egy étteremben mindenáron ragaszkodtam hozzá, hogy márpedig én מרק אנושים (marak anasim)-ot szeretnék. Természetesen מרק עדשים (marak adasim)-ra vágytam, azaz lencse-, nem pedig emberlevesre.”

“A banki ügyintéző nagy mulatságára הַלוָיָה (halvaja)-t kértem הַלוָאָה (halvaa) helyett. Sosem gondoltam volna, hogy a temetést és a bankhitelt össze lehet keverni…”

“Az állatorvost azzal hívtam fel, hogy a macskámnak חִסוּל (hiszul), azaz kiirtás kell… akkor még nem ismertem annyira a חיסון (hiszun) oltás szót, mint ma… ma már biztosan nem keveri össze senki.”

“Megkérdeztem a zöldségest, hogy mennyibe kerül egy אֹנֶס (onesz) ahelyett, hogy אֲנָנָס (ananász)-t mondtam volna. Először döbbenten nézett rám, de amikor a gyümölcsre mutattam, irtózatos röhögésbe kezdett. Az אֹנֶס (onesz) ugyanis nemi erőszakot jelent.”

“A szüleimet behívatta az igazgató az iskolába, mert a nővérem tiszteletlenül beszélt a tanáráról. Véletlenül volt, amikor új bevándorlóként azt mondta, חֲמוֹרה (chamorá) szamár, המורה (hamorá) azaz tanárnő helyett.”

“Évekig kevertem a קְבוּצָה (kvutzá) csoport szót a כְּבִיסָה (kviszá)-val, ami mosnivalót jelent. Volt mulatság, amikor a csoportot akartam kimosni, vagy a mosatlan ruháimról kérdeztem random embereket Jeruzsálem óvárosában.”

“A fiunk tanulmányait érintő minisztériumi döntés ellen nyújtottunk be fellebbezést. Wordben írtam, és a program biztosított róla, hogy nincs helyesírási hiba abban az egy mondatban, amiből a levél állt. Azonban férjem erősködött, hogy ellenőriztessük egy született izraeli barátnőnkkel is, aki a levelet olvasva majd leesett a székről a nevetéstől. “‏אנו חורים של בננו מעררים נגד ההחלטה” azaz “mi, a fiunk lyukai fellebbezünk a határozat ellen”. Csak egy betűt tévesztettem el, tudniillik a horim “ח”-tel (ch) lyukat, “ה”-vel (h) meg szülőt jelent.”

“A minap egy menekültekkel foglalkozó szervezetnél dolgoztam. Az egyik eritreai férfi amikor megkérdezték tőle, hogy van e biztosítása, annyit mondott láthatóan nagyon begyakorolva, hogy לא, אני פילים (lo, ani pilim). Az oltást végző orvos kicsit furán nézett rá, aztán irtózatos röhögésben tört ki, miután sikerült abbahagynia a nevetést, kedvesen kijavította: לא, פילים, פליטים (lo pilim, plitim) azaz nem elefántok, menekültek. A férfi kicsit zavarba jött, aztán annyit mondott: “végül is mind a ketten Afrikából jöttünk…”

Bea Bar Kallos

képipari szakmunkás, gasztrogeek, a diétázás fedett-pályás bajnoka, örök ulpanista, az Izraelinfo fotó- és gasztro rovatának vezetője, a Shomrim és a Haaretz fotóriportere