Patthelyzet, vagy amit akartok

Haarec-karikatúra

Péntek este a két legnézettebb tévécsatorna, a 12-es és a 13-as különféle – de általában 500 főt megkérdező és a bizonytalanokat nem súlyozó, tehát korábbi választási preferenciáikat nem figyelembe vevő, noha a táboron belül bizonytalankodó – közvélemény-kutatásokra hivatkozva azt jelentette, hogy teljes a patthelyzet, 60:60 Bibi ellen és mellett. Illetve nem ezt jelentették, hanem a Balfour utcai rezidencia stúdiókban elhelyezett sófárjai azt magyarázták Izrael népének, hogy a keddi választások eredménye gyakorlatilag már el is dőlt, nincs itt semmi látnivaló, Netanjahu győzött. Vagy kormányt alakíthat (végre), vagy újabb végtelenített választások elébe nézünk. Ezt Amit Szegal politikai elemző beszéde alatt hatalmas betűkkel ki is írták.

Legjobb, ha mindenki otthon marad, de legalábbis Netanjahu ellenzői, hiszen a választás – legalábbis itt, a stúdiókban már el is dőlt, jöjjön az újabb Netanjahu-kormány, vele a “francia törvény”, vagyis korrupciós ügyeinek megszüntetése, Mandelblitt fűügyész menesztése, és új, megbízhatóan vonalas bírák kinevezése a körzeti bíróságoktól egészen a legfelsőig.

Ugyanakkor az egyik párt sokkal nagyobb, nyolcszoros mintával készült belső felmérése egészen más eredményeket jelez keddre:

PártSzázalékMandátumSúlyozott
Likud212527
Van Jövő192323
Izrael a Hazánk8,81111
A Közös Lista8,81111
Sasz6,489
Új Remény5,677
Munkapárt5,267
A Tóra Zsidósága4,666
Jobbra4,666
Vallásos Cionisták455
Merec3,2644
Raám3,2644
Gazdasági2,830
Kék-Fehér2,630
100%120

Eszerint 63 mandátuma lehet a demokratikus tömbnek, Netanjahuéknak pedig csak 57, Bennet included.

A 12-es és a 13-as tv állításával több baj van: egyrészt az általuk mutatott, meglehetősen vitatható felmérések sem Netanjahu győzelmét ígérik, hanem legfeljebb döntetlent, másrészt hazugság, hogy ha az ellenzékre szavazunk, akkor az örökkön-örökké tartó kormányválságot támogatjuk. Az ellenzéket vezető Lapid ugyanis kötelezte magát, hogy ha meglesz az “Anti-Bibi 61” a 120 honatyából, akkor először is megszavazza a “Vádlott nem lehet miniszterelnök” törvényt, és ettől kezdve mind a Likudnak, mind a többi pártnak létkérdés a kormányalakítás. Netanjahu legfeljebb még egyszer próbálhatja megakadályozni, hogy nélküle koalíció jöhessen létre a Likuddal vagy anélkül, mert a következő választásokon már nem indulhatna. Ezt tervezték már tavaly is, de akkor Ganz árulása megakadályozta az utolsó pillanatban ezt a törvényt, noha meglehetett volna hozzá a többség.

Vagyis a választások örökös forgatagából, ebből a végtelenített káoszból igen is van kiút Netanjahu nélkül, és a demokrácia megőrzésével, sőt úgy van csak igazán. Csakhogy ezt a 12-es és a 13-as tv elfelejtette megemlíteni – amin kár is csodálkozni, tekintve, hogy az elmúlt években Bibi alaposan megváltoztatta a tulajdonosi szerkezetüket, és már az ő, egymásnak kölcsönösen elkötelezett embereinek a tulajdonában vannak ezek a tévétársaságok.

A tévék az ellenzék választási hajlandóságának elfojtására játszottak, a reménytelenség érzését próbálták sulykolni, és úgy tűnik – a Facebook-bejegyzéseket látva –, meglehetősen sikeresen. Pedig elkeseredésre semmi okunk, mert csak Netanjahunak, a közösségi tudatunk befolyásolóművészének akciójáról van szó, a Balfour utcai üzenetek pontos átadásáról.

Tavaly tavasszal is hasonló volt a forgatókönyv. Az utolsó közvéleménykutatások a Likud csodálatos feljövetelét és a Netanjahu-tömb páratlan erősödését mutatták, sőt az exit pollok is az ő győzelmüket ígérték. Csakhogy már hajnalban fordult a kocka a valós eredmények megjelenésével, és a végső eredmény 62-58 lett a demokrácia-tömb javára. Ekkor jött a sokak szerint megzsarolt, és azóta is folyamatosan zsarolt, rendre Netanjahunak kedvező döntéseket hozó Ganz árulása. (Ne azt nézzük, hogy miket mond, hanem hogy miket tett!) Majd vágjunk csodálkozó képet, ha idén is így alakul.

Csakis rajtunk múlik, menjünk és szavazzunk bátran, optimistán, és erre biztassunk mindenkit, mert van értelme, sőt ezúttal, ha lehet, még nagyobb a tét.

Több okból is megkérdőjelezhetők a tévékben bemutatott közvélemény-kutatási eredmények, hiszen mi is történt tavaly óta, ami Netanjahu erősödését hozhatta volna? Volt egy katasztrofális járványkezelés, melyben egy éven át képtelen volt megfelelő módon ellenőrzés alatt tartani a szigetszerű Izrael szinte egyetlen kapuját, a Ben Gurion repülőteret. Szintén képtelen volt a differenciált válságkezelésre – vagyis azonos szabályok vonatkoztak a járvány sújtotta és a kevésbé érintett településekre, miközben igencsak differenciált volt a szabálysértők elleni eljárás: voltak akiket azért büntettek, amit másoknak megengedtek. Mindezt Netanjahu politikai túlélése érdekében, mert vele csakis az ultraortodoxok hajlandóak feltétel nélkül koalícióra lépni. És mindennek az eredménye: 6073 halott (miközben pl. Cipruson 241-en haltak meg), 600 000 munkanélküli, 160 milliárdos államdeficit, amely egy 35 éves mélypont. És mindeközben nem engedte Netanjahu, hogy költségvetés szülessen, mert akkor át kellett volna adnia novemberben a kormányzást Ganznak. Ezzel újabb, ismét teljesen fölösleges választásokba vitte az országot, ami Ganz fent említett árulását – vagyis azt a döntését, hogy a járványhelyzet miatt és egy újabb választást elkerülendő – hajlandó mégis koalícióra lépni ellenfelével, Netanjahuval – végleg nevetségessé és feleslegessé tette.

Továbbá a korrupciós perben a folyamatos halogatás és ügyvédi trükkök sorozata, támadások az ellene vádiratot benyújtani merő Avicháj Mandelblitt főügyész ellen, a rendőrség és a bíróság ellen, valamint komoly erőfeszítések a polgári demokratikus berendezkedésben kulcsszerepet játszó fékek és ellensúlyok rendszerének lebontása felé, a legfelsőbb bíróság folyamatos lejáratása.

Aztán jött a valóban sikeres oltási kampány, amit Netanjahu saját magának tulajdonít. Pedig még tavasszal a Bennet vezette védelmi minisztériumban született meg az ötlet, hogy máris lépjenek kapcsolatba a Pfeizerrel és a Modernával. Ők, majd az egészségügyi minisztérium illetékesei folytatták a tárgyalásokat egészen addig, amíg Netanjahu a közelgő választások miatt obszesszív módon (és mellesleg a kedvezőbb Moderna-szerződéseket felrúgva, mert ők egy héttel később jelentették csak be a sikerüket) rá nem telepedett a Pfeizer görög-zsidó vezérigazgatójára. Pedig sokak szerint telefonhívásai nélkül, ha továbbra is az egészségügyi minisztérium szakemberei tárgyalnak, ugyanez lett volna az eredmény, vagyis Izrael megkapja az oltásokat.

Az oltási kampány valódi sikere pedig a még baloldali rendszer által felépített egészségbiztosító rendszer kiváló szervezettségének és szakismeretének köszönhető. Enélkül sehol sem lennénk. Gondoljunk csak arra, hogy például Magyarországon meghirdették egy hétvégére 76 ezer ember beoltását, és nem lett belőle semmi, mert megfelelő szervezettség és szakértelem nélkül képtelenek voltak összeszedni még az oltandó csoport listáját sem. Még a németek egészségügyi szervezete sem képes nyomába sem érni az izraeli rendszernek, pedig annak idején főként a jekék, az onnan érkezettek teremtették meg a mai szolgáltatások alapjait. Ebben Netanjahunak nem volt tehát érdemi szerepe.

Viszont jelentős szerepe volt az izraeli lakosságnak, amelyben az oltásellenesek csak szélsőségesen csekély részt jelentenek, egyformán a demokratikus táborban és a Netanjahu-hívek körében. Egészen csekély rétegtől eltekintve Izraelben racionálisan gondolkodnak az emberek, életet igenlően és intelligensen, egymást segítve, szolidárisan.

Az elmúlt hónapok során a korábban szabadságáról és bátorságáról ismert izraeli tömegmédia szinte teljes egészében a Netanjahu-propagandagépezet részévé vált. Ugyanakkor a Balfour utcai tüntetések mozgalma számos alternatívát hozott létre, például a közösségű finanszírozású Democratv-t, többen ide szorultak ki a régi, megalkudni nem hajlandó újságírók közül.

Mindezek alapján kedden kiderül, hogy a bő egy éve tartott utolsó választások óta mi történt az emberek fejében, mennyire hatottak rájuk a tiltakozó mozgalmak és a Balfour utcából vezetett propagandadömping, s persze személyes tapasztalataik, a kormány és egyes szereplőinek viselkedéséről naponta érkezett hírek.

Szemben a tévéadók fenti adataival egyben biztosak lehetünk: a nép változást akar, 58% felelte, hogy már mást szeretne Netanjahu helyén látni, s csak mintegy a fele, 33% válaszolta erre a kérdésre, hogy továbbra is őt szeretnék látni a miniszterelnöki székben. Minden nyitva áll, kedden dől el. Menjünk szavazni, és erre biztassuk barátainkat, rokonainkat és ismerőseinket is!

Melyik párt győzelmének örülnél leginkább a 2021. márciusi Kneszet-választásokon Izraelben?

Szavazás eredménye

Betöltés ... Betöltés ...