15 szokatlan pészachi szokás

Gibraltárban szokás, hogy nemcsak almát, fahéjat, datolyát, fügét és különböző magvakat kevernek a haroszetbe – ami ugye a habarcsot jelképezi, amit a zsidó rabszolgáknak kellett a kövek közé tenni. A világon szinte minden zsidó családnak megvan a maga titkos receptje, de Gibraltárban adnak hozzá egy kis extrát. Méghozzá téglaport! Persze nem sokat. “Édesanyám, aki legalább már 30 éve készíti a család számára a haroszetet, ugyanazt a pészachi téglát használja hozzá. A nagymamától örökölte, aki a dédmamától kapta.”

Ez a szokás a marokkói és török zsidók körében ismert. A házigazda körbejárja az ünnepi asztalt, és mindenkinek a fejét háromszor finoman megüti a szédertállal, miközben az “és sietve hagytuk el Egyiptomot” ismételgeti. Ha véletlen szefárd pészachra tévedne valaki, ne lepődjön meg, ha finoman fejbe vágják egy szédertállal. 

Perzsa (iraki, irán, afgán) zsidók szokása, hogy miközben fennhangon a pészach legnagyobb örökzöldjét, a “Dayenu”-t éneklik, alaposan megcsapkodják egymás hátát és vállát újhagymával. 

Szíriában szokás, hogy a haggada olvasását azzal kezdik, hogy egy erre a célra tartott táskába teszik a széder során használandó maceszt, és a táskát a vállukra vetik, amikor ahhoz a szakaszhoz érnek, hogy “és sietve elhagytuk Egyiptomot”. 

Az Aden-i (Jemen) zsidók szokása, hogy tényleg tojás van a széderestén vacsorára. Nem csak keménytojást, hanem különböző omletteket, tojásfelfújtakat, zöldségekkel, krumplival sütött tojást szervíroznak az este folyamán.

Szintén Jemenből származik a szokás, hogy amikor a csapásokat sorolják a Haggada olvasása során, a borból minden csapásnál egy picit egy közös tálba csepegtetünk. A csapások felsorolása után a bort az edénnyel együtt kidobjuk, hogy ne maradjon a házban az átok. 

A lengyelországi Góra Kalwariából származó Gerer haszidok szokása, hogy átkelnek a Vörös-tengeren. Persze nem igazából, hanem vizet öntenek a padlóra az ünnep hetedik napján, felhúzzák a kaftánjuk alját és ahogy átkelnek ezen szimbolikus tengeren, megnevezik az elképzelt út során keresztezett lengyel régiókat és városokat, mindegyiknél poharat emelve és hálát adva I*stennek hogy ezt is megérték. 

Az etióp közösség körében nem csak a hagyományos Haggadát olvassák manapság, hanem a családfő elmeséli a saját exodustörténetüket is, hogyan jutottak el az éhínség és vízhiány sújtotta Etiópiából a Mózes-hadművelet segítségével Izraelbe. 

Az ünnep előtt sok észak-afrikai családban a legidősebb nő minden agyagból készült edényt összetört, és újakat készítettek, hogy így hagyják maguk mögött a rabszolgamúltat. 

Az indiai Keralaban már 2000 éve élnek zsidók. Ebben a kis közösségben rögtön hanuka után kezdik a peszachi készülődést, éppen 100 nappal az ünnep előtt. Purim után takarítják ki a chometzet, és minden egyéb fermentált gabonafélét, kifestik a házat, a peszachi edényeket elmossák és egy külön szobában tartják az ünnepig.

Marokkói zsidók szokása hogy peszach utolsó napján lemennek a tengerpartra és háttal a víznek kavicsokat hajítanak bele, hogy távol tartsák az ártó szellemeket.

Észak- és kelet-afrikai zsidók szokása, hogy nem csak gabonát, de fermentált tejtermékeket sem fogyasztanak az ünnep alatt.

A Haggadában a négy fiú szerepel, akik között van okos és van ostoba, na de mi van azzal a fiúval, aki meg sem jelenik a széderen? Nos Izraelben sok családban fenntartanak egy helyet az ötödik fiúnak/lánynak, aki nem jelenik meg, és ezt a helyet bárki, akinek nincs hova menni széderestére, elfoglalhatja.

A Coca-Cola eredeti receptje kukoricasziruppal készül, de a cég – kifejezetten a zsidó lakosság kedvéért – Észak-Amerikában gyárt egy úgynevezett sárga kupakos, kukoricaszirupmentes kólát, amelyen felirat is hirdeti – káser lepészach.

Mivel a zsidók számára az ünnep alatt tilos chometzet birtokolni általában eladjuk azt nem zsidó szomszédainknak, barátainknak. Na de mi a helyzet Izraelben, ahol pékségek, gyárak vannak az állam kezében is, ami ugye szintént zsidó. Az utóbbi 20 évben a szerencsés vevő, Hussein Jaber, egy izraeli arab, aki jelképes összegért felvásárolja Izrael állam összes chometzét a főrabbitól és a pénzügyminisztertől, majd egy hét után, az ünnep elmúltával az üzletet felbontják, és mindent visszakap az állam.

Bea Bar Kallos

képipari szakmunkás, gasztrogeek, a diétázás fedett-pályás bajnoka, örök ulpanista, az Izraelinfo fotó- és gasztro rovatának vezetője, a Shomrim és a Haaretz fotóriportere