Tegnap este Tel Avivban is megszólaltak a szirénák. Az újépítésű lakásokban, de a nemrég felújítottokban is mint a miénk, van egy bombabiztos szoba. Mi vendégszobának használjuk. Ha nincs rakétatámadás.
Most épp egy párizsi vendégünknél vendégeskedtünk a shelterben, amíg kinn robbanások rázták a levegőt. 6-8 kisebb és egy nagyobb egészen közel.
A sziréna végén az erkélyről
felnéztünk az égre: kis kerek füstfelhők álltak a fejünk felett és a rakéták ott felejtett csíkjai.
A szirénaszó még el sem halkult, már megszülettek az első izraeli viccek a helyzetünkről, és rakétasebességgel járták körbe a közösségi oldalakat: Az egész világ a koronától szenved, de Izrael már visszatért a rendes kerékvágásba.
Éjfélkor kikapcsoljuk a tévét, a Vaskupola eredményeivel a tragédiák híreivel, és a háború szóval teli fejjel próbáltunk elaludni.
Három órakor újra felüvöltenek a szirénák. Annyi ideig sem tartott, hogy összekapjuk magunkat.
A fürdőszobaablakon át jól látszott a támadó-rakéta és Vaskupoláé, ahogy elfogja majd felrobbantja a levegőben. Aztán csend reggelig.
A vicceknél és a rakétáknál csak a segítőszándék volt gyorsabb. Észak Izraelből sorra érkeznek a felajánlások. Sokan szívesen nyitják meg a lakásaikat a veszélyben lévő déli családok előtt.
Azt hittem, reggel elnéptelenednek majd az utcák, de tévedtem. A város éli az életét, reggeliznek a teraszokon, munkába menőkkel teli a busz, csak az iskolákban nincs tanítás és a repteret zárták le.
Aggódó kérdések érkeznek, válaszolni kell!
Élünk, ne izguljatok!
Az írás megjelent a Mazsihisz oldalán is.
Színház- és filmrendező, díszlet-tervező. Tanult szakmák szerint: fotográfus, dramaturg. 16 év gyermekkor, 40 év színház, 30 év film és televízió, 5 év újságírás, 14 év tanítás, mégsem vagyok 105 éves!
2015 óta élek Izraelben…
