Amikor egy amszterdami azt hallja, hogy Izrael, természetesen azonnal a Közel-Kelet és politika, megszállás és rakéták jutnak eszébe. Amikor egy amszterdami azt hallja, hogy Tel-Aviv, rögtön gasztronómiára és bulizásra gondol. A hollandok számára Tel-Aviv az új kulinária csúcsa, és a tel-avivi konyha a szemükben vidám konyha. Ez a trend azokkal az izraeliekkel kezdődött, akik éttermeket nyitottak itt, de már régóta valami egészen másról van szó.
Yotam Ottolenghit Hollandiában mindenki tiszteli, és szakácskönyve szinte minden házban megtalálható. Két szakácskönyvet is kiadtak itt Tel-Aviv néven, és mindkettő sláger lett.
Az utóbbi időben egyre több olyan éttermet nyitnak a hollandok, melyekben – bár néhányuk még soha nem járt Tel-Avivban – a kínálatot tel-avivinak nevezik.
Valójában nincs sok kapcsolat a menü és Tel-Aviv között. Próbálnak vidám konyhát csinálni, az étlap nem a klasszikus menük szerint van elrendezve, a fogások inkább hideg-meleg ételek, vagy kis-nagy adagok szerint vannak felosztva.
A tel-avivi konyha meghatározásának neve is van: “balagan konyhának” hívják, és azt állítják, hogy a balagan vidámat jelent… (valójában zűrzavart, rendetlenséget)
Ma este a város legaktuálisabb éttermének megnyitóján voltunk. Egy tipikus brasserie étteremről van szó, de itt is vannak állítások Tel-Avivról… Az egyik fogás például borjúbríz volt “tel-avivi” fűszerezéssel, ami szinte minden létező fűszer keverékét jelentette…
Borjúbríz “tel-avivi” fűszerezéssel… 
Nem mediterrán, nem keleti, nem közel-keleti – hanem tel-avivi.
