dehát az a finom része!
magyarázza hasszán
a pult túloldaláról
a decens bécsi hölgynek
aki egyik lábáról a másikra állva
keresi helyét
a türkis nevű
közel-keleti büfében
a mariahilfer strassén
és próbál megrendelni két gyros-t
ki tudja
kinek
ki tudja
miért
talán az irodában
akart valaki
végre egyszer
knédli és sült kolbász helyett
valami változatosságot
vagy a barátnői
vették rá a hölgyet
a gasztronómiai kalandra
vagy a gyerekei
a hölgy mindenesetre tanácstalan
a vasrúdon sülő húst méricskéli
vajon
milyen állatból készült?
vajon
megfelel
az európai uniós szabványnak?
a húsra mutat
és azt kéri
hogy hasszán
ne a ropogósra sült részből
vágjon neki
mire hasszán
levág egy darab húst
a ropogósra sült részből
hüvelyk- és mutatóujja közé fogja
és a hölgy felé nyújtja
miközben ezt magyarázza:
de hát ez a finom része!
a hölgy fürkészve figyeli
hasszánt
és a húst
barukh és judit ismeri ezt a tekintetet
ők is kaptak belőle
barukh az eiláti alkoholüzletben
judit a jeruzsálemi írószerboltban
amikor nem legelsőre értették meg
amit egy vevő kért
egy vevő
aki kevésbé volt nyitott
az új bevándorlókra
ők visszakérdeztek
hogy mit?
a vevő pedig
türelmetlenül
bizalmatlanul
és egy csipetnyi viszolygással
nézett rájuk
barukhra az eiláti alkoholüzletben
juditra a jeruzsálemi írószerboltban
mint ez a hölgy
hasszánra
a bécsi közel-keleti büfében
pedig hasszán igazán jót akar
nem akarja felrobbantani a hölgyet
csak egy jó gyrost akar neki készíteni
de a hölgy ezt nem tudja
ő csak az idegenséget érzékeli
az újdonságot
ő még a régi világban nőtt fel
abban a világban
amiben a frissen borotvált
elegáns pincér
bűbájosan mosolyog
és meghajol
és teljesíti
a kedves vevő minden óhaját
abban a régi világban
amiben a hasszánhoz hasonló
füstös képű bevándorlók
nem vetemedtek arra
hogy őshonos bécsiekkel vitatkozzanak étkezési szokásokról
a hölgy nem érti hasszánt
nem érti a gyros-t
és nem érti
hogy hasszán
nem egy pincér
és hasszán sem érti a hölgyet
nem érti
hogy hiába igyekszik
mert mindene irritálja a hölgyet
a bőrszíne
az akcentusa
a szaga
és a zene
amit munka közben hallgat
két kultúra
a hölgy és hasszán
két nem egyenrangú kultúra
a hölgy otthon van
hasszán pedig elmenekült otthonról
mert tizennyolc évvel ezelőtt
repülőgépek
helikopterek
és tankok
érkeztek az országába
idegen katonákkal
ausztria szövetségeseivel
és meggyilkolták
hasszán egymillió honfitársát —
amikor hasszán hátat fordít a pultnak
hogy letegye a levágott húsdarabot
a hölgy pofát vág
hogy-mit-kell-nekem-kiállnom-ezektől-a-vademberektől
pofát
félig önmagának
félig barukh és judit felé
akikről
tévesen
azt feltételezi
hogy ugyanolyan fehér emberek
mint ő —
barukh három éve nem járt bécsben
azelőtt pedig tíz éve
és most
ennyi év után
örömmel szívja magába
az egykori császárváros
palotái és templomai közé
beszivárgó és gyökeret eresztő
közel-keleti illatokat
ízeket
színeket
dallamokat
és mozdulatokat
tetszik neki ez az új bécs
ez az új európa
ez a zsidó-keresztény-muszlim
bálágán
fauda
káosz
otthonosabb
mint a régi volt —
amikor a hölgy távozik
barukh és judit kerül sorra
úgy válogatják össze a salátákat
maguknak és a gyerekeknek
ahogy jeruzsálemben szokták
a mahane jehuda piacon
kedvenc falafelesüknél
barukhnak mehet humusz és csípős is
frednek csak humusz
csípős nélkül
juditnak és lelusnak
humusz és csípős nélkül
mindezt
kézzel-lábbal
angol-német keveréknyelven
mert hasszán épp annyira tud angolul
amennyire barukh és judit németül
barukh és judit jól mulat
hasszán kevésbé
ő nem turista
amikor fizetnek
judit hasszánra mosolyog
sukrán
mondja neki
hasszán felkapja a fejét
és juditra néz
judit megkérdezi
hogy honnan jött
mire hasszán azt válaszolja
hogy irakból
bagdadból
földi
gondolja barukh
nem a fejével gondolja
a szívével
most hasszán kérdezi juditot
hogy honnan jött
magyarországról
izraelből
válaszolja ő
hasszánnak
megcsillan valami a szemében
önkéntelenül a decens bécsi hölgy
után pillant
aztán visszanéz juditra
kezét a mellkasához érinti
úgy mondja:
sálom!
judit is a mellkasához érinti a kezét
úgy mondja:
száláám! —
így köszönti egymást
egy terrorista ország
és egy apartheid állam
két polgára
közép-európában
így köszönti egymást
két új bevándorló
így köszönti egymást
a civilizált nemzetek által
halálos ellenségnek kikiáltott
két vadember
egy civilizált nemzet fővárosában
terápiás szabadversek a sivatagból lélekről, otthonról, világbékéről
