hasszán nem robbantani akar

dehát az a finom része!
magyarázza hasszán
a pult túloldaláról
a decens bécsi hölgynek
aki egyik lábáról a másikra állva
keresi helyét
a türkis nevű
közel-keleti büfében
a mariahilfer strassén
és próbál megrendelni két gyros-t

ki tudja
kinek
ki tudja
miért

talán az irodában
akart valaki
végre egyszer
knédli és sült kolbász helyett
valami változatosságot

vagy a barátnői
vették rá a hölgyet
a gasztronómiai kalandra

- Hirdetés -

vagy a gyerekei

a hölgy mindenesetre tanácstalan

a vasrúdon sülő húst méricskéli

vajon
milyen állatból készült?

vajon
megfelel
az európai uniós szabványnak?

a húsra mutat
és azt kéri
hogy hasszán
ne a ropogósra sült részből
vágjon neki

mire hasszán
levág egy darab húst
a ropogósra sült részből
hüvelyk- és mutatóujja közé fogja
és a hölgy felé nyújtja
miközben ezt magyarázza:

de hát ez a finom része!

a hölgy fürkészve figyeli
hasszánt
és a húst

barukh és judit ismeri ezt a tekintetet

ők is kaptak belőle

barukh az eiláti alkoholüzletben
judit a jeruzsálemi írószerboltban

amikor nem legelsőre értették meg
amit egy vevő kért

egy vevő
aki kevésbé volt nyitott
az új bevándorlókra

ők visszakérdeztek
hogy mit?
a vevő pedig
türelmetlenül
bizalmatlanul
és egy csipetnyi viszolygással
nézett rájuk

barukhra az eiláti alkoholüzletben
juditra a jeruzsálemi írószerboltban

mint ez a hölgy
hasszánra
a bécsi közel-keleti büfében

pedig hasszán igazán jót akar

nem akarja felrobbantani a hölgyet

csak egy jó gyrost akar neki készíteni

de a hölgy ezt nem tudja

ő csak az idegenséget érzékeli

az újdonságot

ő még a régi világban nőtt fel

abban a világban
amiben a frissen borotvált
elegáns pincér
bűbájosan mosolyog
és meghajol
és teljesíti
a kedves vevő minden óhaját

abban a régi világban
amiben a hasszánhoz hasonló
füstös képű bevándorlók
nem vetemedtek arra
hogy őshonos bécsiekkel vitatkozzanak étkezési szokásokról

a hölgy nem érti hasszánt
nem érti a gyros-t
és nem érti
hogy hasszán
nem egy pincér

és hasszán sem érti a hölgyet

nem érti
hogy hiába igyekszik

mert mindene irritálja a hölgyet
a bőrszíne
az akcentusa
a szaga
és a zene
amit munka közben hallgat

két kultúra

a hölgy és hasszán

két nem egyenrangú kultúra

a hölgy otthon van

hasszán pedig elmenekült otthonról
mert tizennyolc évvel ezelőtt
repülőgépek
helikopterek
és tankok
érkeztek az országába
idegen katonákkal
ausztria szövetségeseivel
és meggyilkolták
hasszán egymillió honfitársát —

amikor hasszán hátat fordít a pultnak
hogy letegye a levágott húsdarabot
a hölgy pofát vág

hogy-mit-kell-nekem-kiállnom-ezektől-a-vademberektől
pofát

félig önmagának
félig barukh és judit felé
akikről
tévesen
azt feltételezi
hogy ugyanolyan fehér emberek
mint ő —

barukh három éve nem járt bécsben
azelőtt pedig tíz éve

és most
ennyi év után
örömmel szívja magába
az egykori császárváros
palotái és templomai közé
beszivárgó és gyökeret eresztő
közel-keleti illatokat
ízeket
színeket
dallamokat
és mozdulatokat

tetszik neki ez az új bécs
ez az új európa

ez a zsidó-keresztény-muszlim

bálágán

fauda

káosz

otthonosabb
mint a régi volt —

amikor a hölgy távozik
barukh és judit kerül sorra

úgy válogatják össze a salátákat
maguknak és a gyerekeknek
ahogy jeruzsálemben szokták
a mahane jehuda piacon
kedvenc falafelesüknél

barukhnak mehet humusz és csípős is
frednek csak humusz
csípős nélkül
juditnak és lelusnak
humusz és csípős nélkül

mindezt
kézzel-lábbal
angol-német keveréknyelven
mert hasszán épp annyira tud angolul
amennyire barukh és judit németül

barukh és judit jól mulat
hasszán kevésbé
ő nem turista

amikor fizetnek
judit hasszánra mosolyog

sukrán
mondja neki

hasszán felkapja a fejét
és juditra néz

judit megkérdezi
hogy honnan jött
mire hasszán azt válaszolja
hogy irakból
bagdadból

földi
gondolja barukh

nem a fejével gondolja
a szívével

most hasszán kérdezi juditot
hogy honnan jött

magyarországról
izraelből
válaszolja ő

hasszánnak
megcsillan valami a szemében

önkéntelenül a decens bécsi hölgy
után pillant
aztán visszanéz juditra

kezét a mellkasához érinti
úgy mondja:

sálom!

judit is a mellkasához érinti a kezét
úgy mondja:

száláám! —

így köszönti egymást
egy terrorista ország
és egy apartheid állam
két polgára
közép-európában

így köszönti egymást
két új bevándorló

így köszönti egymást
a civilizált nemzetek által
halálos ellenségnek kikiáltott
két vadember
egy civilizált nemzet fővárosában

facebook.com/barukhhh

- Hirdetés -