2014-ben egy izraeli turistacsoport látogatott el Kárpátaljára, köztük a munkácsi származású Ági és Jichák, akik valaha a helyi színházi társulat oszlopos tagjai voltak, és a KGB látókörébe is bekerültek, és egy ungvári testvérpár, Eszti és Joszi, akik tipikus vallásos, kisiparos családban nőttek föl. Szüleik az udvaruk hátsó részében rejtőzve tartottak bár micvát, és működtették illegális autófényező műhelyüket. Miközben a szereplők fölkeresik ifjúságuk főbb helyszíneit, előkerülnek az egykori traumatikus élmények, melyek szétválasztották őket. Ez Shiri Zsusza és Wizner Balázs új dokumentumfilmjének tömör, hivatalos leírása.

Valójában nem csak a szétválásról, a megtépázott sorsok, kegyetlen emlékek felidézéséről szól ez a film, hanem az összetartozásról is – és nem kevésbé a „normális”, szabad élet, a család és a közösség – a haza, Izrael – megtalálásáról.

Nem véletlenül követik az alkotók pont ezt a csoportot a szülőföldjükre tett kirándulásra. Shiri már évek óta „vendékeskedik” az Izrael központjában, a Ben Shemen erdőben évtizedek óta minden pészáhot követő szombaton megrendezett “Nagy Kárpátaljai Barbeque”-n. A híres kárpátaljai piknikre az egész világról összegyűlik sok száz, Kárpátaljáról elszármazott zsidó gyerekestül, unokástul. „Furcsa világ ez, nagy a jókedv, minden, akár csak picit is vicces mondaton nagyokat nevetnek. Évente egyszer igazán otthon érzik magukat itt az erdő közepén. De a következő generáció már héber anyanyelvű, gyermekeik máshonnan jött izraeliekkel házasodtak, s egy-két évtized múlva lezárul a kárpátaljai saga, amelynek végállomása ez a nagy közös hússütés. Izraeliek, amerikaiak, ausztrálok, magyarok lesznek belőlük…” – írja Shiri.

Elveszett Éden?

Archív bejátszások, a mai tájképekre reagáló egykori személyes fotók teszik még távolabbivá számunkra azt a világot, amelyben a kárpátaljai zsidó közösség a holokauszt előtt, majd a Szovjetunió idején élt – és ahonnan a film szereplői, a kárpátaljai piknikezők elindultak.

- Hirdetés -

A látogató csoport tagjai nosztalgiával, sokszor könnyekkel küszködve, néha viccelődve idézik fel a múltjukat: elpusztult családtagjaik emlékét, a kommunista elnyomás és az izraeli alija nehézséget. Ez volt a Jewish baby boom – a közvetlenül a háború után született nemzedék tagjainak világa, gyermekkora.

Nem vágyódnak ők vissza erre a tájra, csak az emlékezetükbe örökké beleégett emlékektől nem tudnak – de nem is akarnak megválni. Ez életük része, magyar anyanyelvük, zsidó hagyományaik alapja, amelynek elválaszthatatlan része volt hagyományos Jeruzsálembe, Izraelbe vágyódás, később az alija, amit a kommunista rezsim tett szinte életfontosságúvá.

Megtalált Éden?

A kárpátaljaiaknak nem volt könnyű a hőn kívánt kivándorlás, de végül a hetvenes évek végére a teljes zsidó közösség elvándorolt, nagy részük Izraelbe. Az időrendben mesélő film végére így eljutunk Izraelbe, megismerjük a főhősök sorsának alakulását, családi és szakmai beilleszkedését új hazájukban.

Ági, Joszi, Eszti és Jichák is kihangsúlyozzák, hogy gyermekeik, unokáik már izraeliek, sikeres, boldog emberek – de azt is, hogy máig tartják egymással a kapcsolatot.

Ezzel a kárpátaljai piknikezők története egy picit Izrael állam történetének részeként is nézhető: bármilyen nehéz, bármilyen traumatikus volt életük egy szakasza, fiatalon, új energiákkal érkeztek Izraelbe és azzal a vággyal és hittel, hogy végre megtalálták itt otthonukat. Ezt mutatja meg nekünk Jossi is, aki szépen kidolgozott karizmára tetováltatta édesanyja auschwitzi számát, ez szerinte a „zsidó erő” jele.

Gondosan elkészített, szép és megrendítő alkotást láthat, aki megnézi ezt a dokumentumfilmet, és nem csak azért, mert a Holokauszt, a kommunizmus elnyomása, gyötrelmei adják a történet alapját, hanem éppen amiatt, mert a szolidaritás, az összetartozás, a szorgalom és az élni akarás erejét is bemutatja a kárpátaljai magyar zsidó közösség sorsán keresztül.

A dokumentumfilmet – amelynek rendezői és producerei Shiri Zsuzsa és Wizner Balázs – a hamarosan megnyíló 18. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválon mutatják be, további vetítési időpontjai:

 – november 10. (szerda) 18 óra 30 perc, Művész Mozi, Buñuel terem

 – november 14. (vasárnap) 14 óra,  Toldi Mozi, Nagyterem

A filmről a Magyar Narancs írt beharangozót, készítőjével, Shiri Zsuzsával a MAZSIHISZ honlapján olvasható interjú.

SÁBESZ STIKÁBAN – STÁBLISTA 

Szereplők: Katz Ági, Klein Jichák, Liner Joszi, Liner-Klein Eszter
Rendezte: Shiri Zsuzsa és Wizner Balázs
Producer: Shiri Zsuzsa és Wizner Balázs
Operatőr: Kiss Aurél
2. kamera: Shiri Zsuzsa
Archív kutatás: Stas Menzelevskyi
Szakmai konzulens: Varga Zsuzsanna
Vágó: Knapp Dávid, Politzer Péter, Wizner Balázs, Shiri Zsuzsa
Fényelés: Nagy Eszter
Hangi utómunka: Chris Allan
Zene: Jávori Ferenc (Alte Yiddishe Tanz, Jewish dance, Doyna, A yiddisher mame, Hora, Andante)
Grafika: Baranyai Júlia
Angol feliratok: Gergely Ágnes 

- Hirdetés -