Egy pici cigarettaparázs izzik a Golda parkban.
Aki Zöld Ramat Avivban lakik, az egészen biztos ismeri azt az erősen görnyedt, vékony, idősödő hölgyet, aki télen-nyáron a régi központ környékén sétál. Tizenöt év sem volt számomra elég ahhoz, hogy eldöntsem, vajon beteg, esetleg szellemi fogyatékos, vagy valamilyen pszichés problémája van, vagy teljesen egészséges és friss szellemileg, csak szeret a szabadban lenni folyamatosan és magában beszélni.
Sokan idegenkednek tőle megjelenése és a magával folytatott beszélgetések miatt, pedig érdemes megismerni, mert igazából egy két lábon járó Izrael-lexikon. Ez nem véletlen, mert Golda Meir unokája, aki most is nagymamája lakásában lakik a Golda Meir park egyik házában a városnegyed közepén. Nem szereti, ha nagymamájáról kérdezik, de nagyon szívesen beszélget a modern Izrael történelméről, és izgalmas dolgokat lehet tőle megtudni egy miniszterelnök családjában felnőtt szemszögéből.
Sokáig nem árulta el nevét, és hogy mivel foglalkozott, pedig már évek óta elég jóban vagyunk, mindig szívesen beszélget velem, és ha bátyja késik a pénzküldéssel, akkor tőlem kér kölcsön, amit mindig visszafizet, amint pénzhez jut. Több mint egy évtizedes ismeretség után is sikerül néha meglepnie: néhány hete azzal fordult hozzám, hogy szerezzek neki marihuánát, mert elfogyott neki, és én biztos tudok gyorsan szerezni. Adtam neki két-három cigire valót, és nem tudtam lebeszélni arról, hogy legalább dupla árat fizessen érte.
Nemrég megtört a jég, elárulta nevét, és elkezdett beszélni arról is, hogy mivel foglalkozott, sőt szüleiről is szívesen mesél. Naomi zongorista volt, és az évek folyamán számtalanszor vándorolt új lakásba Tel-Avivon belül, addig, míg végül szülei halála után megörökölte Golda házát. Az egyetlen dolog, ami mindig vándorolt vele, a zongorája volt, ezért csak vándorzongorának hívja. Végül néhány éve a zongorát továbbadta unokahúga gyermekének, hogy az tanulhasson zongorázni.
De nem csak a vándorzongora hagyta el a családi házat: Néhány hónapja kiderült, hogy az őrbódé, melyben a Goldára vigyázó szemek figyeltek éveken át, azbesztből készült, és el kell bontani. A bódéban már régen nem őrszemek figyeltek, hanem Naomi apjának kerámiamunkái pihentek, melyekhez apja halála óta senki sem nyúlt. A zongora után így a kerámiák is új helyre kerültek. De a jelek szerint a vándorlás tovább folyik, mert anyagi gondok miatt a ház is eladósorba kerül, s ezzel Ramat Aviv egy fejezete lezárul.
Én főleg éjszakánként találkozom vele, mivel napközben dolgozom, ő meg szeret éjszaka kettőig sétálni, vagy üldögélni a Téren. Így aztán az éjszakai kutyasétáltatás egy része, hogy vele beszélgetek. Szeretem hallgatni meséit Izrael és Ramat Aviv múltjáról, vagy a jelen idők gondjairól. Jó vele a kötetlen beszélgetés, mely pillanatonként csap át más és más témákba, időkbe, mégis egyetlen kerek történet rólunk, Izrael lakóiról.
Újságíró
