Mikor egyáltalán nem világos, hogy Izrael képes-e megtámadni az összes iráni nukleáris létesítményt, világos, hogy az izraeli biztonsági szervezetek kérkedő kijelentéseikkel a tűzzel játszanak – írja a Haaretz pénteki vezércikkében.
Az elmúlt napokban a biztonsági szolgálatok vezetői öntelt és arrogáns fenyegető kampányt indítottak Irán ellen. Különösen a vezérkari főnök, Aviv Kochavi és a Moszad vezetője, David Barnea voltak aktívak, akik azon versenyeztek egymással, hogy ki kerül a kérkedő kampány élére.
Először a Moszad vezetője tett megalapozatlan, légből kapott kijelentést: “Iránnak nem lesz nukleáris fegyvere. Nem a következő években, soha. Ez az én elkötelezettségem, a Moszad elkötelezettsége.” Azon a kérdésen túl, hogy Izrael képes-e örökre megakadályozni egy állam nukleáris hatalommá alakulását, felvetődik a kérdés, hogy vajon a Moszad dönt-e egy demokratikus államban a politikáról, a célokról és a célkitűzésekről, és vajon a vezetője elkötelezheti-e magát mindazok nevében, akik három-négy év múlva az örökösei lesznek, nemzedékeken át.
Két eset lehetséges: vagy a Moszad feje nem akarta, hogy komolyan vegyék a kijelentését, és akkor nem világos, hogy miért tette azt, vagy azt akarta, hogy komolyan vegyék, viszont akkor felmerül a kérdés, hogy egyáltalán érti-e szerepének és tekintélyének korlátait a demokráciában.
Erre erősített rá Kochavi vezérkari főnök, aki a hadsereg Irán elleni támadásra való felkészülésével dicsekedett: „Emlékezzünk arra, hogy a győzelem támadás útján érhető el. Az Irán elleni felkészülést jelentősen és következetesen fokozzuk, az elmúlt évben pedig különösen.” Mit gondolt Kochavi, hogy kijelentésével mit fog elérni? Hogy az irániak megijednek? Hogy az amerikaiak feladják?
Mikor egyáltalán nem világos, hogy Izrael képes-e megtámadni az összes iráni nukleáris létesítményt, és megakadályozni azok újjáépítését, és mikor a vita egy izraeli támadásról folyik, nem pedig – ahogy kellene – egy ilyen veszélyes támadást követően kirobbanó iráni-izraeli háborúról, világos, hogy az izraeli biztonsági szervezetek a tűzzel játszanak.
Az Izraeli Védelmi Erőknek és a Moszadnak természetesen minden forgatókönyvre fel kell készülnie, de jobb, ha csendben végzik dolgukat, távol a fokozott fenyegetésektől és a háború dobjaitól. A politikai vezetésnek azonnal be kell avatkoznia, és véget kell vetnie ennek a kérkedésnek, amit kétséges, hogy Washingtonban, Bécsben vagy Teheránban komolyan vesznek. Döntő és robbanásveszélyes kérdésről van szó, amit nem szabad a kérkedő tábornokok szóbeli támadásaira hagyni, melyek nagy tüzet gyújthatnak.
