Inspiráló filmkategória

Az csak természetes, hogy Simon Pereszről végre egész estét betöltő Netflix-film készült: a modern Izrael vitathatatlanul egyik legnagyobb politikusa és államférfija volt. Örökségében szinte minden hollywoodi filmbe illően grandiózus: a dimonai atomlétesítmény – bocsi, textilüzem – felállítása francia segítséggel, nyugat-német pénzből, a sikeres entebbei túszmentés kiagyalása, titkos béketárgyalások a jordán királlyal, a békekötés és kézfogás előkészítése Jasszer Arafattal, az oszlói egyezmény kidolgozása, vagy Izrael történetének mindeddig legmeredekebb inflációjának letörése. Mindezeket és még sok más, országos szinten is meghatározó és sikeres tettét rekordhosszú aktív időszakban – szinte minden pálya- és vetélytársát, valamint feleségét túlélve – hajtotta végre, utolsó napjáig dolgozott és alkotott. Továbbá: kétszer volt miniszterelnök és államelnök, Barbra Streisand személyesen énekelte el neki kedvenc dalait a 90-dik születésnapján, Nobel békedíjat kapott és végül olyan temetésben részesült, amire a világ minden jelentős embere eljött, a Föld szinte minden országa küldött képviselőt világnézetre és pártállásra való tekintet nélkül, valamint állampolgárok tízezrei rótták le tiszteletüket koporsója előtt, Obama pedig félárbocra eresztette az amerikai lobogót. (A film, enyhe túlzással, Izrael kikiáltásának megünneplésén kívül a legnagyobb állami eseményként jellemzi Peresz temetését.)

„Az emberek azt mondták, álmodozó vagyok” – mondja Peresz már a film legelején. „Ez igaz. De inkább úgy kérdezd: ebben mi a gond? Ki mondta, hogy azoknak van igazuk, akik nem álmodnak?”

A Netflix új, kétórás dokumentumfilmjének, amelyet július 13-tól 192 országban terjesztenek 30 nyelven (arabul is), egyik legnagyobb érdeme az lett, hogy minden cinizmust mellőz. Egy nagy embernek grandiózus film jár: George Clooney alámondásával, három volt amerikai elnök személyes megemlékezésével, a család megszólaltatásával, eredeti filmdokumentumok bejátszásával, és turizmusra ingerlő drónfelvételekkel Izrael legszebb tájairól, modern városairól.

Már a film első perceiben – és később többször megismételve – elmagyarázzák a nézőnek, mitől volt Peresz minden idők leginspirálóbb politikusa: azért, mert nemcsak álmodni mert, hanem belekezdett – és legtöbbször sikeresen végre is hajtott – minden olyan tervet és küldetést, ami az őt körülvevők szemében megvalósíthatatlannak, kivitelezhetetlenül őrült ötletnek látszott. Nem egy sikeresen végrehajtott tervét – ilyen például a Hussein jordán királlyal titokban előkészített London Egyezmény, amely a közel-keleti konfliktus megoldását hozhatta volna el már az 1980-as években – felettesei, politikai ellenfelei szó szerint megtorpedóztak, ellehetetlenítettek.

Államalapító atya

Peresz (Szymon Perski) több más nemzetalapító atyához (és az egy anyához) – David Ben-Gurion, Menachem Begin, Jitzhak Shamir, Golda Meir – hasonlóan Kelet-Európából, pontosabban egy Vishneva nevű lengyel stetlből (ma Fehéroroszország) származott. Több nyelven beszélt és olvasott, ami hasznos volt a politikában, a diplomáciában és a nemzetépítésben.

Fiatal fiúként, 1934-ben érkezett az akkori Palesztinába, és a tel-avivi Balfour általános iskolából hamarosan a Ben Shemen gazdasági iskolába igazolt át, ahol először a helyi, hamarosan pedig országos ifjúsági vezető lett. Itt ismerte meg Szonját, feleségét, akivel családot alapított és három gyermekük született. Kibucban élt, csatlakozott a Haganahoz, nagypolitikai karrierjét Ben Gurion szárnyai alatt kezdte, aki nem egy „lehetetlen küldetésre” küldte Pereszt, legtöbbször külföldre. Először az Egyesült Államokban élt és dolgozott, majd Kneszet tag lett, és több minisztériumi pozíciót is betöltött. A Munkapárt oszlopos és évekig vezető politikusa volt, ahol legnagyobb riválisa és életre szóló haragosa Jichak Rabin volt. Peresz múltjából egyetlen, minden „valamirevaló” izraeli politikust jellemző elem hiányzik csak, ezt a film is kiemeli: soha nem volt katonai múltja és tisztsége.

Peresz hosszú és aktív, 93 éves élete Izrael történetének szinte minden történelmi pillanatához szorosan kapcsolódik. Idős korában kedvelt személyiséggé vált főleg a fiatal generáció körében, jól használta a médiát és az új médiumokat – az elnökségéről leköszönő kisfilm a zsáner legjobbja, felejthetetlen és humoros. Idős korában – és nem ellenére – éppen a modern technológia, az innováció legnagyobb mecénása volt, e területek fejlesztését az arab-izraeli konfliktus megoldására is felhasználni ösztönözte. Az erre épülő legnagyobb öröksége a Peresz Béke- és Innovációs Központ létrehozása volt.

Peresz munkát keres

„Azért dolgozott, hogy a dolgok megtörténjenek”

Richard Trank, a filmet jegyző rendező/író még a politikus életében sok időt töltött vele és felkérte, hogy dokumentumfilmet készíthessen róla. Trank még Peresz életében el is kezdte a forgatást – de végül a 2016-ban elhunyt politikus hommage-filmje lett (még 2018-ban készült).

Trank szerint a film különösen fontos mostanság, amikor „mindenki olyan pesszimista lett, különösen, ha politikáról van szó”. Trank elmondása alapján Peresz halála napjáig „hitt abban, hogy jót hoz a jövő”. „Szerintem ez egy nagyszerű üzenet. Ez egy igazi vezéregyéniség jellemzője. Többet kellene elvárnunk az általunk választott politikusoktól” – teszi hozzá Trank.

Trank szerint Peresz egész élete Izraelről és a cionizmusról szólt, valamint a szerénységről és a rugalmasságról. „Amit egy normális embert legyőzne, őt nem győzte le. Élete a nagy álmokról szóló lecke.”

A filmben megszólaltatott politikustársak közül talán George W. Bush foglalja össze a filmben bemutatott Simon Pereszt a legtalálóbban, mondván: „Azt hiszem, ő az a fajta ember, akitől azt tanulhatjuk meg, hogy egy vezetőnek optimistának kell lennie, és azzal kell foglalkoznia, hogyan lehetne egy jobb jövőt teremteni, közösen. Folyamatosan azon dolgozott, hogy minél több ember életét jobbá tegye. Voltak csalódások az életében, de soha nem engedte, hogy ezek az elkeserítő helyzetek meggátolják abban, amit csinálni szeretett.”

Nemcsak az imázs a fontos

Peresz azonban nemcsak nagy ember, hanem minden ízében és egész életében politikus volt. Politikus, akit a siker, a személyes érdek hajt. Aki politikai érdekből maga is megakadályozott fontos döntéseket, tett keresztbe ellenfeleinek. Akit nemcsak ellenfelei, de párttársai egy része is tudott gyűlölni, akit (halála után) szexuális zaklatással vádoltak meg a vele dolgozó nők. Aki minél szeretettebb, minél sikeresebb akart lenni, és emiatt fatális tévedéseket és hibákat is követett el (ilyen például a Rabin gyilkosság után a választások elhalasztása, hogy „saját jogán” győzhesse le ellenfelét, Netanjahut, ami végül sajnos vereséggel és a békefolyamat teljes megsemmisítésével végződött). Akinek kompromisszumokat kellett kötnie. Aki nehéz dilemmák előtt találta magát, ami miatt fel kellett adni elveit és ígéreteit. Aki nem egyszer találta magát vesztes, „gyűlölt” helyzetben, és tett hibás és káros nyilatkozatokat (például az Izraelben mindenki által ismert és méltán ráragadt „lúzer vagyok?” kérdést).

Peresz valóban nagy kaliberű ember, sikeres és inspiráló politikus volt, aki hihetetlen energiával és intelligenciával rendelkezett és képes volt mindig modern és haladó maradni. Tettei máig meghatározó nyomot hagytak Izrael történetében és mindennapjaiban, még akkor is, ha ma még alig őrzi nevét köztér vagy utca.

Azonban ahhoz, hogy Peresz – és Izrael állam – grandiózus eredményeit jobban megismerjük és valóban értékelni tudjuk, nem kellett volna ennyire rózsaszínű propagandafilmet készíteni róla. Peresz és Izrael – valóban Peresznek is köszönhetően – van annyira „nagy és erős”, hogy összetettebb, kritikusabb képet lehessen bemutatni róla a világnak. Ettől csak még hihetőbbek lennének a sikerek és az eredmények.

Még a filmről:

A Peresz központról itt írtunk:

Köszönjük a Patreon-os és PayPal-es támogatóink adományait, amivel segítik életben tartani a magazint! Ha szereted olvasni az Izraelinfót és úgy gondolod, érdemes és fontos folytatni ezt a projektet, itt csatlakozhatsz havi támogatóinkhoz. Egyéb támogatási lehetőségek itt.