Haditudósítónk jelenti – a fotelból

A ciszjordániai Iszlám Dzsihád vezetőjének elfogását követő háromnapos feszült várakozás után a hadsereg likvidálja a dzsihád egy másik vezetőjét a Gázai övezetben, mert “mégsem tűrhető, hogy míg az övezet tengerpartja palesztin fürdőzőktől zsúfolt, mi nem mozdulhatunk ki otthonról, mert ők megtorlással fenyegetnek.” Van ebben valami.

Hogy fordítjuk magyarra a katonai hadművelet (nem romantikus vígjáték!) héber nevét? Hajnalhasadás, virradat vagy pirkadat?

Minden felpörög, megtelnek a tévéstúdiók, szakértők, politikusok, katonák, polgármesterek, mindenki a maximumot adja, mindenki csúcsra jár, “végre történik valami a nyári uborkaszezonban”, „ki kell használni a showt”, hónapok (évek, évezredek) óta erre készültünk, győznünk kell, túl kell élnünk.

Mintha – néhány órás felvezető után – direkt a péntek esti nézettségi csúcsidőre tervezték volna a nyitányt. Meccs van, erős a törzsi egység a tűz körül.

Hirtelen nincs bal-jobboldal, pedig nyakunkon a választások. Az ellenzék is támogatja a katonai akciót, mit is tehetne. “Na látod, a Lapid is érti a dolgát”. “Ugyan már, bárki lenne a helyében, a hadsereg javaslatai szerint járna el.”

A rakétákat várjuk, mert lesz válaszcsapás, ismert a forgatókönyv, még jóval az ENSZ és az egyiptomi közvetítők érkezése előtt az ország központja is kap majd néhányat, és talán Libanonból ide északra is jut valami – “na nem a Hizbollahtól (ő most nem érdekelt), hanem a Hamasz ottani csoportjaitól”. 

A gázai Hamasz keményen elítél, de nem fenyeget, amit esetleg valóra kéne váltania. “Hagyja, hogy Izrael gyengítse a dzsihádot, ő sem szereti a túl erős ellenzéket.” “Minden azon áll vagy bukik, hogy a Hamasz kint marad ebből a fordulóból, vagy belép.”

Behívnak 25 000 tartalékost (a harci egységben szolgált két katona fiam és három katona tesóm közül egyelőre senkit), sógornőm 15 délre tartó tankot előz útközben. 

A hadseregből tavaly leszerelt fiam örül, hogy még a rakétázás előtt hazaért a havi látogatására a Gázai övezet mellől. Nem is tudta, hogy mi folyik, itthon hallott róla először. Fiatalság, bolondság (boldogság?).

A képernyőn látjuk a tartalékosok érkezését a katonai dzsipekkel, a tudósító mögött gyülekeznek, hogy a dzsihád is jól láthassa: nem a levegőbe beszélünk.

“Legalább 15 dzsihadista meghalt”. Lapid-Bennett-Ganz teljes egységben, megfontoltan, higgadtan irányítják a hadműveletet. Tetejébe most ők kezdeményeztek, bátrak és elszántak. “Lehet, hogy mégiscsak politikai fogás a hadművelet, hogy végleg kiüsség Bibit” – mondják a bibisták. 

“Szombat este Tisa Beav, összegyűlhetünk a Siratófalnál tömeges imára?” 

“Most mi kezdtünk, megelőztük őket, szuper a hírszerzésünk, pontosan tudtuk, hogy mikor hol vannak, és zseniális az együttműködés a Sabak és a hadsereg között.” Most jó izraelinek lenni.

“De figyeljünk az izraeli arabokra is a tavalyi erőszakos események nyomán.” A Közös Lista szerint Lapid és Ganz ‘véren vásárolják a szavazatokat”. A koalíciós iszlám Raam párt egyelőre hallgat.

Húha, “a vezérkari főnök-cserére is várnunk kell az akció miatt”. Aztamindenit. 

A képernyő alján a felirat: “Hamarosan: Lapid miniszterelnök bejelentést tesz”. Nem keverjük a háborút a választási kampánnyal, de később hozzáteszik Ganz nevét is, és ők nem együtt, hanem egymás után állnak a kamerák elé. Lapid öltönyben, nyakkendőben, Ganz hétköznapi, rövid ujjú fekete pólóban. Ki alkalmasabb miniszterelnöknek? Ki a macsóbb?

Az izraeliek mintha szeretnék a háborúkat, izgalmas és erőszakos, mint a foci. 

“Ez pont olyan, mint 2019-ben volt: akkor is mi kezdtünk, akkor is azt gondoltuk, hogy a Hamasz nem lép be (belépett), és akkor is választások voltak.” Mondjuk itt folyton választások vannak, meg háborúk, tehát nem csoda, ha a háborúk választásokkal párosulnak. 

“Az óvóhelyeket kinyitották és előkészítették. Az izraeli zsidó-arab vegyeslakosú városokban nyugalom és csend van.”

Pontban este kilenckor indul a rakétaeső egész Dél-Izraelre. “A 21:00-es kezdést a hadsereg is tudta.” Jofi, akkor minden rendben. 

“Izrael nem érdekelt a hosszú harcban, de készen áll minden eshetőségre, köztük az elhúzódó háborúra is.” Tudjuk, tapasztaljuk, főleg az elhúzódó részét.

A tévében most gázai oldalról látjuk a rakétázást, nyáresti tűzijáték a vakációzó gyerekeknek.

40 perc alatt 80 rakéta, “nem sok a legutóbbi fordulóhoz képest”. 

“A dzsihád nem hosszútávfutó, tehát nem számítok elhúzódó ütközetre.” Végül is tényleg nem olyan hosszú ez a konfliktus, minden nézőpont kérdése.

A Ben Gurion reptér lőtávolon belül van, de csúcsforgalmon üzemel a nyaralásra utazók miatt.

“Arra buzdítok mindenkit, hogy töltse le a polgárvédelmi parancsnokság applikációját…”, hogy mindig tudjuk, éppen honnan jön a rakéta. 

A helyszíni tudósítók mögött több helyen is fiatal nők nevetgélnek, táncikálnak. Jól érzik magukat, élvezik a nézettségüket. Máshol a riporternő élő adásban fut az óvóhelyre a légiriadó alatt, a Vaskupola leszedi felette a rakétákat. Wow! Látványos! Fiam nem különösebben kedveli ezt a riportert, mert “idegesítően beszél és pánikot kelt a viselkedésével”.

“Hangsúlyozom: az óvóhelyre nem futunk, hanem megyünk, hogy útközben el ne essünk és meg ne sérüljünk.”

A polgárvédelmi parancsnokság honlapja összeomlik. “Nagy a terhelés, de hamarosan kijavítjuk.”

A hadsereg nyugalmazott ezredese folytatásra buzdít. Megszoktuk. “A fő csata a levegőben folyik, nem a földön, és ezt fontos hangsúlyozni. A Vaskupola sokat fejlődött.” “Biztató, hogy – néhány besokkolón kívül – még senki sem sérült meg.”

“A támadható célpontok listája nagyon gazdag.” “Nem értem ezt a célpontbankot – vág közbe a műsorvezető –, akkor miért nem támadják az összeset azonnal? Mire várnak?!” Tényleg, mire?

Íme, megint élőben láthatjuk a rakétaháborút. „Egyelőre nem érkeztek áldozatokról jelentések”. „Épp az óvóhelyre futottam, mikor egy nagy bummot hallottam”. Itt semmi nem változott az elmúlt években, úgy látszik, egyik oldal sem akarja igazán a békét. “Már megszoktuk a rakétázást, sőt kicsit unalmas is.” 

Átkapcsolok kedvenc csatornámra, a National Geographic Wild-ra, ahol a territóriumért vívott csatában tépik egymást a vadállatok. Ott is az erősebb győz. Ez a természet rendje.