Becalel Szmotrics, Itamar Ben-Gvir és az ellenzék feje, a násznagyként szolgáló Benjamin Netanjahu ellenzéki vezető múlt pénteki találkozójukon megállapodtak az “Ocma Jehudit” és a “Vallási Cionizmus” pártok közös indulásáról a kneszet választásokon. Így működik egy politikai tábor, melynek minden része mozgósítva van a tömb győzelme érdekében: leküzdik az ideológiai nézeteltéréseket, összefognak a választási győzelemért, és a belső nézeteltéréseket a kormányasztal körüli megbeszélésekre hagyják – írja a Haaretz egy szerkesztőségi véleménycikkben.
Ugyanakkor Jair Lapid táborában a Munkapárt vezetője, Merav Michaeli körülbástyázza magát a Munkapárt és Merec – hasonló megfontolásokból elvárható – egyesülése ellen. Ez egy kockázatos fogadás. Ha a két párt közül valamelyik nem lépi át a parlamentbe jutáshoz szükséges küszöböt – a közvélemény-kutatások szerint ez nem zárható ki –, a Netanjahu-tömb győzelme garantált.
Nem világos, hogy honnan szerzi Michaeli az önbizalmát azzal kapcsolatban, hogy egyik párt sincs veszélyben. A közvélemény-kutatások és az izraeli-, valamint a világon szinte mindenütt a baloldal erejének érzékelhető csökkenése alapján úgy tűnik, hogy önbizalmát nem a valóságra, hanem szíve vágyára és miniszterelnöki ambícióira alapozza.
Michaeli ellenkezése különösen érthetetlen annak a ténynek a fényében, hogy csak kifinomult mikroszkóppal lehet megkülönböztetni a két párt tagjai között fennálló ideológiai különbségeket. A Munkapárt tagjai simán lehetnének a Merec tagjai is, a Merec tagjai pedig a Munkapárté. Nem számít, mennyire ragaszkodik Michaeli a megkülönböztetéshez, ez nem fogja növelni a különbségeket közte és Zehava Galon között. Galon becsületére legyen mondva, ő tisztában van ezzel, ezért egységre szólít fel, és még a vezetést is hajlandó Michaeli kezére bízni.
Amikor Michaelit egy olyan forgatókönyvvel szembesítik, amely szerint Merec nem lépi át a küszöböt, és Netanjahunak sikerül kormányt alakítani, ő Jair Lapid miniszterelnökre hárítja a felelősséget: „Épp ellenkezőleg, ha Lapid attól tart, hogy Merec nem fogja elérni a bejutáshoz szükséges százalékot, ha valakinek, akkor neki áll rendelkezésére rengeteg eszköz a probléma kezelésére, hogy segítsen nekik.”
Nos, a politikai tömb vezetőjeként Lapidnak világossá kell tennie Michali számára, hogy a Munkapárt és Merec egyesítése jelenleg a legfontosabb dolog. Lapid a közelmúltban kezdett szót emelni a témában, amikor a baloldal taktikai egyesítésének fontosságáról beszélt, és rámutatott, hogy minden olyan közvélemény-kutatásban, amelyen Netanjahu megszerezte a 61 mandátumot, az egyik baloldali párt nem jutott be. Lapidnak fokoznia kell a Michaelire gyakorolt nyomást, és a Munkapárt vezetőjének észhez kell térnie. Michaeli kockázatos fogadást köt, ami politikai tragédiával végződhet.
Illusztráció: Amos Biderman
