Jom kippur a legkedvesebb ünnepem. Ilyenkor az „én” beolvad a „mi” teljességébe. Mi mind csendben vagyunk, együtt, egyszerre. Az, hogy a lakásában ki mit csinál, magánügy. Böjtöl vagy sem, imádkozik vagy sem, rá tartozik. A lényeg a csend. Nincs közlekedés, az úttest a gyerekeké és én még sosem hallottam zajongó embereket vagy zenét. Amikor a kutyával kimegyek a lakásból, csendes a ház. Érzem a MI erejét. Az ÉN sokkal erősebb, magabiztosabb és nyugodtabb a MI nagyságában. Mind bocsánatot kérünk egymástól. Amikor megérkeztem ide, hoztam magammal önmagamat, aki gyakran haragudott. Rendszerint kikiáltotta, hogy örökre. Nagyon meglepődtem, amikor itt olyan ember jött bocsánatot kérni, akivel én már gondolatban végeztem ebben az életemben. Sok év alatt végre eljutottam oda, hogy nincsenek ellenérzéseim senkivel szemben. Persze van akit nem becsülök nagyra, de nincs negatív érzelmem. Azonban másoknak lehetnek velem szemben rossz érzései, mert a szám még mindig gyorsabb mint a gondolatom. Ha bárkit is megsértettem, bocsánatot kérek. Ne becsüljön nagyra, de ne is haragudjon. Könnyű böjtöt, és jó bepecsételést kívánok mindenkinek.
Tanár vagyok és mediátor vagyok. Kedvenc területem az agresszió kezelése. 47 évesen 2012-ben jöttem Izraelbe. Autista fiatalokkal dolgozom. Festegetek, meditálok, úszkálok és állatokkal foglalkozom a szabadidőmben.
