Netanja – vagy magyar átiratban Nagy Tanya – még a kilencvenes években is őrzött néhány magyar vonást a város kezdeti éveiből. Az 1929-ben alapított települést narancsligetek vették körül. Izrael Állam alapítása után, az ötvenes években érkezett olékat a város körül létesített sátortáborokban helyezték el. Az ideiglenes szállásokról az épülő városrészekbe csoportonként költöztették be a családokat. Így alakultak ki a lakótelepek. 1956 után a városban élő magyar anyanyelvű közösséghez számos új ole csatlakozott, szakismerettel vagy felsőfokú végzettséggel érkeztek. Szaporodtak a magyarul beszélő üzlettulajdonosok, az iskolákban a tanárok, a magyar nyelvű szervezetek. Az utcákon magyarul beszéltek, a magyar anyanyelvű szülők szabre gyerekei jóval később is biztatták az üzletükbe betérő, héberül nehezen megszólaló vevőket: ha lassan beszélsz, magyarul is megértelek.
Szabó Ödön Jeshurun Elijahu
Szabó Ödön, a netanjai gimnázium történelemtanára 1945-ben alijázott. 1948 elején csatlakozott a brit mandátum megszüntetéséért küzdő Lehi csoporthoz, elsősorban a netanjai magyar közösségben tartott előadásokat. Öt hónapig raboskodott az akkói börtönben. Izrael Állam alapítása után visszatért a tanári pályára a Csernihovszki nevét viselő iskolában. Történelmi munkái magyarul és héberül jelentek meg, gyerekkönyveket is írt, éveken át gyűjtötte a Grosz Eliezer szerkesztésében megjelenő héber–magyar nagyszótár alapszókészletét. A magyarországi olék szervezete (HOH) netanjai csoportjának alapító tagjai közé tartozott, a magyar–zsidó imaház (Berg-templom vagy Bne-Cion-templomegyesület) rabbijaként működött, mielőtt 1953-ban Berg József aszódi, majd kispesti rabbi Netanjába költözött, és a közösség rabbija lett. Szabó Ödön nevelői, kulturális, közéleti munkáját a város díszpolgári címmel jutalmazta.
Grünfeld Hanna
Hanna 1948-ban a Kneszet Izrael hajóval alijázott, két héttel az utazás előtt volt az esküvője. Négyezren szorongtak a hajón, egy hónapig tartott az út a viharos tengeren, egyik éjjel attól tartottak, elsüllyednek a habokban. Fellélegeztek, amikor Haifába értek, de az angolok feltartóztatták a hajót, és Ciprusra vitték őket. Egy évig éltek a táborban, majd Netanjába kerültek. Egy másik fiatal párral együtt kezdtek lakást keresni. Járták a várost, beszélgettek, egy cipész, Kohn Juda meghallotta a magyar szót, kiszaladt az üzletből, boldogan ölelgette őket, bezárta az üzletét, velük tartott, a családjánál és a szomszéd házban élő anyósánál kínált nekik kiadó szobát. A két ház egy nagy udvarban épült, az udvar közepén pedig egy bádogfalú kis konyhát használhattak egyetlen villanykörtével és vízcsappal. Vettek egy petróleumfőzőt, két tányért és két kanalat, narancsládából készült a konyhaberendezés. A háziaktól kaptak egy kis asztalt és egy hokedlit. Hanna egy hónapig narancsligetben dolgozott, majd megemlítette a háziasszonynak, hogy varrónő, és amint lehet varrógépet szeretne venni. Havi részletre vásároltak egy lábhajtású gépet, a háziasszony pedig mindenkinek elmondta, hogy varrónő lakik náluk, egyre többen jöttek, és hozták a varrnivalót. A férfinadrágokat felbontotta, és szoknyát varrt belőlük. Vasaló, asztal is kellett volna, de nem volt. A petróleumfőzőn megmelegítette a lábost, és vizes rongyon keresztül a meleg lábossal vasalta a földre fektetett ruhát. Hat évig laktak ebben a szobában a közös konyhával. A két asszony együtt ment bevásárolni, de alig volt valami az üzletek polcain, egy csomag száraz tészta, egy kis barna kenyér, olaj, szardínia, egy tálcán néhány megfizethetetlenül drága alma. Tejet egy jemeni hozott szamárháton, csengővel jelezte, amikor megérkezett, fél litert vehetett tőle mindenki. Egyszer a másnapi reggelire tartogatott tejet nem tudták meginni, mert egy egér volt benne. 1950-ben megjött Hanna anyja Magyarországról, attól kezdve hárman laktak a szobában. A férje akkor lakatosműhelyben dolgozott, a varroda is jól ment, a szomszéd magyar családtól is kaptak kölcsönt, befizettek egy lakásra. A világon a legboldogabb akkor volt, amikor beköltöztek: két szoba, konyha, fürdőszoba, terasz, egy kis udvar, egy kis raktár, fát is ültettek. A férje kitanulta a gyémántszakmát, ott dolgozott huszonhat évig.
Seifer Szilvia
A Rosenbaum (majd Ruz’ansky) család 1949-ben alijázott Csehszlovákiából Olaszországon keresztül. Tel-Avivból kerültek Netanjába. Akár Csehszlovákiából, akár Romániából, akár Jugoszláviából érkeztek az olék, a legtöbben magyarul beszéltek, és ha mások hallották őket, rögtön rávágták: igen, migen. Nem tudtak jól héberül, ezért anyanyelvek szerint alakultak ki a baráti társaságok. Mindenki ismert mindenkit, gyalog jártak, útközben találkoztak, beszélgettek az ismerősök, nyugalmas, nyitott világ volt. A legtöbb üzletnek magyarul beszélő tulajdonosa volt: a mészáros, a fűszeres, a ruhaüzlet, a cukrászda, a kávéház magyar volt, és az orvosok, könyvelők, ügyvédek, tanárok is. Élték és élvezték, ünnepelték az életet, és nagyon összetartottak.
A nők közül néhányan a férjük üzletében segédkeztek, mások nem dolgoztak. Kényelmesen éltek, egyenrangúként, nem voltak köztük nagyon gazdagok. Az ünnepeket, esti baráti összejöveteleket mindig más családnál tartották. A tengerparton minden hétvégén zenekar játszott, táncoltak, a csárdás sosem maradt el, hétvégeken nagyobb társaság gyűlt össze, és állandóan kártyáztak.
Sportolni, kirándulni, színházba, koncertre együtt jártak. Elegánsan öltözködtek, a gyerekeknek európai nevelést adtak: hangszertanulás, balett (magyar anyanyelvű tanároknál), operalátogatás Tel-Avivban.
Ruz’ansky 1952-ben megnyitotta a város közepén a Signalt.
Az épület melletti korlát a város minden korosztályának legkedveltebb találkozóhelye lett. Mozi- és színházjegyeket, rendezvényekre, előadásokra szóló belépőket csak nála vásárolhatott a közönség. A városban sok volt a mozi, a Saron moziban a színpad megfelelt színházi előadásoknak, a programok más városokból mindig eljutottak Netanjába is. Ahogy fejlődött a tengerparti város, kedvelt nyári pihenőhely lett, a helyi turizmushoz kiadó szobákat kerestek. A városnak még nem volt a tájékozódáshoz szükséges térképe. Ruz’ansky készítette el Netanja első térképét, a városháza tőle vásárolta meg.
Deutsch Mose Ben Meir
1950-ben Debrecenből alijázott a Deutsch–Rosenfeld nyomda tulajdonosa, Mose feleségével, Sárával együtt, az ortodox család az Agudához tartozott. A Deutsch–Rosenfeld nyomdában készült Mannheim Mór magyar–héber zsebszótára. A hatvanas éveiben járó házaspár Netanjában telepedett le, akkor már itt élt a mauthauseni táborban felszabadult, Ernő nevű fiuk. Ernő a felszabadulás után csatlakozott egy aliját előkészítő csoporthoz, ott ismerte meg a bergen-belseni táborban felszabadult későbbi feleségét. Fél évig vártak a ciprusi táborban arra, hogy megérkezzenek Erec-Izraelbe (1947). A lányuk az atliti táborban született.
Deutsch Mosét mindenki segítőkész adakozónak ismerte. Többek között egy sokgyermekes marokkói család családtagként tekintett rá azért a szeretetteli gondoskodásért, amivel elhalmozta őket. Izraelben is folytatta a mesterségét, az Új Kelet című lapnak dolgozott, később könyvkötészetet nyitott, ahova Ernő fia is betársult.
Mose a lakhelyén, a Mizrahi negyedben működő Bet-Meir-zsinagóga alapítói közé tartozott. A negyed lakóinak nagyobb része magyar anyanyelvű volt.
A Netanjában élő családhoz először Mose unokája, Breuer Tomi érkezett meg, az 1956-os magyarországi őszi események elől menekült Debrecenből. Anyja, Ilona, Mose lánya fél évvel később követte Tomit. Varrónői mesterségét egyre szaporodó megrendelői örömére Izraelben is folytatta.
Deutsch Mose másik lánya, Anna és férje is egy aliját előkészítő magyarországi csoportban ismerkedett meg, de többszöri próbálkozásra sem kaptak a magyar hatóságoktól távozási engedélyt. Anna csak férje halála után, lányával alijázhatott 1961-ben, a családhoz készültek, Netanjában telepedtek le.
Löw Immánuel Bne-Brit páholy, a magyar WIZO és a HOH
Anyanyelvek szerint alakultak a Bne-Brit páholyok Netanjában. Támogatták a rászorulókat, az új olékat, ruhával, pénzzel, háztartási felszereléssel, tanáccsal. A gyerekek bar-micva ünnepségéhez járultak hozzá. A katonáknak is juttattak adományt. A rendezvények – purimi és hanukabál – biztosították, hogy kétszer évente, peszah és ros-hasana alkalmából megajándékozhatták a rászorulókat. A városban működő üzletek áruval vagy egyéb szolgáltatással járultak hozzá a jótékonykodáshoz.
A magyar anyanyelvű páholyt 1955. október 16-án alapították. Az alapító tagok között találjuk Gonda Lászlót, Carmilly-Weinberger Moshét, Szabó Ödönt, Berg Józsefet. A páholy egyik célja az volt, hogy összetartsa a magyar anyanyelvű közösséget, hogy a héber mellett az anyanyelvet is ápolják. Magyar írók, költők művei kerültek a rendezvények műsorába. Évente a Skreck Miki tulajdonában működő Margoa Hotelban, ünnepélyes keretek között tartották a tisztújítást hanuka hetében. Ezt követte a vacsorával egybekötött bál.
A kéthetente megrendezett kultúrestekre előadókat hívtak meg, orvosok, ügyvédek, írók, rabbik, egyetemi tanárok tartottak előadást, vendégeket is fogadtak ilyenkor. Minden estnek háziasszonyt választottak, aki elkészítette és kínálta a terített asztal mellett helyet foglaló közönségnek a kávét és a süteményt. Műkedvelő színészek Vidám Színpadot szerveztek, kabaréjeleneteket adtak elő. A páholy autóbusz-kirándulásokat szervezett Izrael-szerte, Káin Ági vezette a csoportokat.
A páholy kezdetben saját helyiségében tartotta összejöveteleit, évtizedeken keresztül Levkovits Joszef töltötte be az elnöki tisztet.
Kezdeményezésére a HOH tel-avivi csoportjával ellátogattak a Jad Vasemba, a cfati Emlékmúzeumba pedig a Herzl-napi rendezvényekre. Levkovits rendszeresen írt a páholy értesítőjébe, többek között a Bne-Brit feladatáról: „Harcolnunk kell a társadalmi igazságtalanságok ellen, de nem úgy, hogy minden elképzelést eltaszítunk magunktól, hanem a meggyőződés erejével és az általános érdekek figyelembevételével. Ehhez a harchoz a Bne-Brit szervezet kitűnő lehetőséget nyújt, éljünk ezzel a lehetőséggel, és kapcsolódjunk be a közösségi munkába.” Levkovits humora is legendás volt, amikor megjelent a Facebook, rögtön megtalálta magyarosított nevét: Pofakönyv.
Az idők során változott a helyszín és a páholy tagsága. Az utolsó magyar nyelvű izraeli páholy tagjai még mindig kéthetente találkoznak a Margoa Hotelban.
A WIZO magyar nyelvű helyi szervezetét Braun Kató 1960 őszén kezdte szervezni.
Először tíz asszonyt hívtam meg magamhoz, és vázoltam előttük a magyar ajkú WIZO szervezet megalakításának szükségességét. […] Héber nyelvtanfolyamunkon ötven asszony vesz részt, szakácstanfolyamunkon huszonnégy nő végzett, akiknek nyolcvan százalékát el is helyeztük. Ezenkívül varrókurzust indítottunk, s szervezés alatt áll fodrászkurzusunk is. Kultúrmunkánk keretében előadásokat tartunk, hanuka és purimi bálunk nagyszerűen sikerült. Estélyeinken a belépti díj minimális, hogy mindenki számára elérhető legyen. Az új hazatérőket szívesen fogadjuk, s mindent elkövetünk, hogy segítségükre legyünk első napjaikban. (Hatikva, 1961. június)
Kiárusítások, vacsorák, tombolával és programokkal összekötött bálok, előadások, bel- és külföldi kirándulások, társasutak teszik emlékezetessé a WIZO működését. Vidám Színpadot a WIZO-hölgyek is szerveztek, Hirschl Judit és Blum Ibi máig emlegetett alakításait Netanja és más városokban működő magyar nyelvű klubok közönsége is lelkes tapssal jutalmazta.
A HOH netanjai csoportjának kezdeményezője Lőwe Lajos Elijahu, a magyar templom is a nevéhez fűződik.
Breuer Edith
A család 1957-ben alijázott. Or-Akivából került Netanjába. Kiriat-Nordauban kaptak lakást, a városrészt akkor olenegyed néven ismerték. A negyed a tengerparti út mentén épült, ikerbarakkok között rendezett utakkal. A két ház között a keskeny falon minden zaj áthallatszott. A közeli autóbusz-megállót naponta máshova helyezték, mindenki szeretett volna a lakhelyéhez közel leszállni a buszról. Mindennap keresni kellett, éppen hol találják a buszmegállót. Villany ugyan nem volt a homoktengerben, de a barakkokban a zuhanyozóhoz vécé is tartozott, a lakásban petróleumlámpa világított, a konyhában petróleumfőzőt használtak. A Szochnuttól kapták a legszükségesebb bútorokat: személyenként vaságyat szalmazsákkal, konyhaasztalt két hokedlival.
De ami a legfontosabb, munkalehetőségben bízhattak, sokan beszéltek magyarul, a szomszédokkal összebarátkoztak. Ellátták egymást tanácsokkal, segítették egymást, sok volt a magyarul beszélő utcán, üzletekben, héber nyelvtudás nélkül is remekül boldogultak.
Mindenki talált munkát, magyar anyanyelvűek üzletei sorakoztak a városban, mások vállalkozásokba kezdtek. Az egyik varrónő vagy szabó volt, a másik cipész, az autóvillamossági szakértőtől az építkezési anyagok beszerzéséig, az ékszerésztől az újságárusig, a mészárostól a divatárusig és gombkereskedőig, a fonalüzlettől a műszaki árukig, az órástól a cukrászig, a bélyegüzlettől a fotográfusig, a könyvesbolttól a kalaposig találtak magyarul beszélőt. Az üzlettulajdonosok a többi városban működő magyar üzletekkel is kapcsolatot tartottak, ha szükségük volt a vevőknek tanácsra, tudták kihez küldeni őket. A nyelvvel mindenki küszködött, a gyerekek hamar váltottak héberre, de a felnőtteknek az ulpan akkor is nehezen ment, ha magyar anyanyelvű tanártól tanultak.
Szabadidő kevés maradt, mindenki a megélhetésről gondoskodott. Zenét vagy szombat esténként a rádió magyar híreit csak néhány helyen, táskarádióból hallgatták. Újság és könyv kézről kézre járt. Mindenki vendégeskedett mindenkinél. Egymáshoz jártak látogatóba, és vitték otthonról a hokedlit, hogy a szomszédoknál leülhessenek. Vicces volt, ahogy az ülőalkalmatossággal vonultak vendégségbe.
A hatvanas évek elején az egész negyed átköltözött az akkor felépült Ben-Cion negyedbe. Kivétel nélkül mindenki, aki az olenegyedből indult útnak, otthonra talált Izraelben.
A cikk Braun Stefán, Breuer Tomi és Edith, Egervári Vera, Golan Mose, Grünbaum György és Ági, Grünfeld Hanna, Káin Ági, Lőb László Akiva, Skreck Miki, Seifer Szilvia, Tischler Elka történetei alapján készült.
A magyar kötet megrendelhető:
papírkönyv – Gondolat Kiadó, Írók Boltja
e-könyv – Libri
A könyvbemutató megtekinthető: facebook.com/huilproject
A kötet héber e-könyv változata: e-vrit.co.il
A kötet héber változatának könyvbemutatójáról Frank Peti fényképei: https://www.facebook.com/huilproject
A héber papírkönyv megrendelhető: huilproject2018@gmail.com
