Művészi hanukarácsony

Geert Hofstede holland szociálpszichológus, a nemzeti és szervezeti kultúrák interakcióinak szakértője szerint minden kultúrának, mint a csoportidentitás megnyilvánulásának, vannak külső ismertetőjelei, és ezek valójában mind-mind egy közös értékvilágból fakadnak. A különböző kulturális minták többféleképpen fejeződnek ki. Egyrészt szimbólumokban – elmesélt történetek, tárgyak, amelyeknek csak abban a kulturális keretben van jelentősége, amelyben léteznek. Másrészt a hősökben – ezek a valós vagy kitalált karakterek, akik olyan tulajdonságokat testesítenek meg, amelyeket az adott kultúrában nagyra értékelnek, viselkedési mintát jelentenek. És végül a rituálék – „ceremoniális” vagy szimbolikus jellegű társadalmi viselkedések –, az ünnepek és kellékeik.

Hanuka – a makkabeusok lámpája?

A zsidó hanuka ünnep története a Makkabeusok könyvéből ismert, amely a görögök elleni zsidó lázadás történetét meséli el az időszámítás előtti második évszázadból. Antiokhosz uralkodása alatt vallási rendeleteket kényszerítettek a zsidókra, beleértve a főbb zsidó parancsolatok, mint például a körülmetélés, a szombat betartása és a kósersági szabályok betiltását. Modiin térségében tört ki a lázadás, amelyet Matitjahu és fiai vezettek, majd sikeresen visszafoglalták Jeruzsálemet, a Szentélyt pedig megtisztították. Ez a történet tehát a zsidóság függetlenségének, a függetlenség helyreállításának a szimbóluma lett. Ma is ezt a narratívát testesíti meg: Izrael nemzete, ez a „kicsi és üldözött nemzet, amelyet idegen és ellenséges nemzetek veszélyeztetnek”, harcol létéért és függetlenségéért, és végül győzedelmeskedik – (vallási) ragaszkodása és/vagy az (Istenben való) hite miatt. A hősök pedig a makkabeusok, a megújult függetlenség szimbóluma a templomi lámpa, amely csodával határos módon nyolc napig égett. Mára a fény, a gyertyagyújtás a hanukai ünnepség legfontosabb motívuma lett – az olajban sült fánk mellett. Az pedig külön érdekesség, hogy ez a rituálé csak később, a Talmud történetei alapján került az ünnep szimbólumai közé, az eredeti történetben – a Makkabeusok könyvében – nincs utalás a nyolc napig elegendő olajat adó csodalámpás történetére.

Karácsony – Mikulás Betlehemben?

A karácsony, a legnagyobb katolikus ünnep alaptörténete Jézus megszületésének története, ennek megfelelően a karácsony ünnepének narratívája magába foglalja a keresztény vallás alapértékeit és hitét: ezek alapján Jézus születésének körülményei azt jelzik, hogy ő a Messiás, mint ahogyan az az ószövetségi Bibliából származó különféle próféciák és szimbólumok szerint tudomásunkra jutott. Az ünneplés során azonban már itt is mindenféle, egészen más jellegű, az alaptörténetéhez nem kapcsolódó szokások kerültek elő: a pompás, fényekkel díszített fenyők, a sok-sok vörös és zöld szín, a gyertyák, és az ünnep legismertebb figurája, a Mikulás, és annak kellékei.

Hanukarácsonyi fények

A hanuka és a karácsony ünnepe tehát mutat egynéhány hasonlóságot. Egyrészt a központi téma és a valós ünnepi rituálék közötti valódi kapcsolat hiánya, de nem csak az. Mindkettő történelmi eseményeken és vallási elbeszéléseken alapul, de van egy igazi közös központi motívumuk – a téli napfordulóhoz kötődő „Fények Ünnepe”. Ez pedig egy, még az alaptörténeteknél is sokkal ősibb hagyományon alapul. Mivel mindkét ünnep a téli napforduló idejére esik, közös szimbólumokból és értékekből fakadnak: a fényben és a megújulásban, a tavasz eljövetelében való reménykedés és hit ünnepei.

Ünnepi barométer

Bokobza festménye első látásra – és címe alapján is – a hanukáról szól. Mégis telis-tele van nemcsak a zsidó ünnephez, hanem a karácsonyhoz is köthető szimbólumokkal: a rabbi ruhája és fizimiskája inkább egy Mikulásé, a hanukai fánkkal feldíszített karácsonyfa, a hideg kék ég és a hópelyhek, ami nem igazán a makabeusok Modiinjára jellemző. Viszont a fa tetején lévő Betlehem-csillag inkább egy Dávid-csillagra hasonlít.

A hagyomány és a kultúra keveredik itt is, ahogy Bokobza szereti ezt ábrázolni. Mert bizony a keresztény kultúrájú országokban és –bizonyos fokig – a mai Izraelben élő zsidók is felveszik az őket körülvevő kulturális elemeket a saját hagyományaik közé. Ennek alapján fel lehetne állítani egyfajta skálát, aminek egyik vége az integráció vágya, a teljes asszimiláció, amikor a zsidó család karácsonyfa mellett ünnepel, a másik pedig a hagyományok színtiszta őrzése, a teljes elhatárolódás és az egyedi kultúra szinte fanatikus védelme: a nem zsidó elemek teljes elutasítása. Te hol helyezkedsz el ezen a „fény-skálán”?

 Betöltés ...

Politzer Maymon Krisztina

Ügyvéd, az Izraelinfo állandó szerzője. Az ELTE ÁJTK-n és a CEU alkotmányjogi karán végzett. 1995 óta él Izraelben. Jogászként dolgozik egy magáncégnél, mediátor (bírósági közvetítő). Izrael központjában él férjével és négy gyermekükkel. Hobbija az állampolgári ismeretek és az izraelinfo.com magazin, aminek főszerkesztő-helyettese.