Érdekes – bár érthető – módon sok magyarul beszélő zsidót felháborít, mikor az izraeli rendszerváltás lépéseit a Magyarországon végbement folyamatokhoz hasonlítják, pedig ha sikerül tárgyilagos, elfogulatlan nézőpontból szemlélni a történéseket, a legerősebb cionizmus vagy a leghevesebb Orbán-gyűlölet sem takarhatja el a párhuzamokat.
Az izraeli kormányalakítást követő gyors radikalizálódás és a szélsőséges hangok aggasztó térnyerése, valamint az a félelem, hogy a demokrácia, sőt az ország létezése került veszélybe, sok izraeli értelmiségit és gondolkodót hirtelen arra késztetett, hogy „felfedezze” Magyarországot. Noa Landau publicista például egyenesen „magyarosodó Izraelről” ír a Haaretzben.
„Az izraeli jobboldal az elmúlt évtizedben szisztematikus és agresszív delegitimizációs kampányt folytat az izraeli balközép és a külföldi liberális és progresszív erők közötti bármiféle együttműködés ellen, mindeközben kiterjedt kapcsolatokat ápol az antiliberális erőkkel szerte a világon. Azt hangoztatják, hogy az izraeli liberális tábort sem anyagilag, sem ideológiailag nem támogathatják európai testületek és országok, köztük az ízlésükhöz képest túl liberális zsidó adományozók sem, miközben az izraeli jobboldal világszerte megteheti és meg is teszi, hogy felkarolja a populista konzervatívokat, evanglista keresztényeket támogat még a zsidókkal szemben is, dajkálja a szélsőjobboldali erőket Európában, sőt, a neonáci pártokhoz húz” – írja Landau.
Landau szerint sokan már évek óta figyelmeztetnek a fenti folyamatokkal kapcsolatban, beleértve az Izrael „elmagyarosodását” elősegítő folyamatok veszélyére – az izraeli jobboldal azonban mostani önhittségében nemcsak nem titkolja, hogy tervezett igazságügyi “puccsához” a magyarországi eseményekből merít támogatást és inspirációt, hanem nyíltan és szemtelenül henceg is ezzel.
Csütörtökön Orbán Viktor magyar miniszterelnök például a Twitteren arról írt, hogy találkozott a Tikvah Fund Israel nevű izraeli-amerikai jobboldali szervezet ügyvezető igazgatójával, és eszmecserét folytattak a konzervatív társadalom megteremtésére tett erőfeszítésekről országaikban. „Egy konzervatív közösség felépítése kemény munka, de Magyarország és Izrael is csodálatos eredményeket ért már el” – írta Orbán, hozzátéve: „Lehetőségem volt eszmét cserélni Amiad Cohennel erről e nemes küldetésről.” Hashtag konzervatív… Cohen is kitette a találkozó képeit és feketén-fehéren megírja, hogy “tanulni ment” Orbán Viktorhoz és az MCC-re.
Landau kifejti, hogy pontosan ezek, az izraeli jobboldal és a világ antiliberális erői közötti egyre szorosabb kapcsolatok jelentik a tényleges alapokat azokhoz a mélyreható változásokhoz, amelyeket most Izraelben el kívánnak érni. Szerinte ezek az összefüggések akkor is egyértelműen megmutatkoztak, amikor a telepes-lobbi az amerikai evangélistákon keresztül befolyásolta a Trump-kormányzatot az USA-ban. Európában például Izrael antiliberális lobbija elismerésével támogat ismert fasiszta kötődésű pártokat. Ez az általuk „zsidó-keresztény szövetségnek” nevezett alapon történik, amely lehetővé teszi, hogy ezek a pártok rasszizmusukat elsősorban a bevándorlók, feketék és muszlimok ellen irányítsák, a zsidó állam „kósersági bizonyítványának” segítségével. Az ilyenfajta kapcsolatokat szépen illusztráló Likud-Fidesz együttműködésről az Izraelinfo itt írt:
Mindeközben az ellenkezéki oldalon sokak bedőltek a liberális-progresszív csoportokkal és vezetőkkel kötött hasonló szövetségek elleni agymosásnak. Landau szerint azonban ha a demokratikus tábor folyamatosságra és győzelemre vágyik, akkor fel kell hagynia ezzel az attitűddel, gyarapítania és normalizálnia kell nemzetközi szövetségeit, tanulnia kell mások tapasztalataiból a világban, és közösen, nyilvános nyilatkozatok és fellépések lehetőségét kell megteremtenie. Ezeknek a támogatásnak nem feltétlenül pénzügyinek, inkább koncepcionálisnak kell lennie. Nincsen abban semmi rossz, ha véleményt cserélünk a közös politikai célok előmozdítása érdekében.
Pető Andrea történész, akit Landau az “Orbán-rendszer emigránsaként” idéz egy a közelmúltban a Haaretz magazinjának adott interjú nyomán, ezt nyilatkozta: „Először is érdemes elolvasni, mit írtak ebben a témában azok, akik az elmúlt egy-két évtizedben tanulmányozták ezt a politikát. Minden előre ismert. A forgatókönyv meg van írva. Látjuk a rendszert működés közben Brazíliában, Ruandában, Törökországban és Oroszországban. Egyértelmű, hogy kik a résztvevő játékosok. Hogy ez milyen következményekkel jár. Hogyan működik ez globális szinten. Az inspiráció és az ötletek is globálisak. A stratégia globális. Vannak nemzetközi intézmények, amelyek kifejezetten ezzel foglalkoznak – az egyik ilyen Budapesten található. Matthias Corvinus Collegiumnak hívják.”
Landau írása végén arra buzdítja a liberális tábort, hogy hagyjon fel a félelemmel és a mentegetőzéssel, és hozzon létre egymással együttműködésre képes nemzetközi szövetségeket.
Salátakísérletező fotós grafikus túrázó blogger, az Izraelinfo alapító főszerkesztője
