Apám 83, az élettársa 82 éves, három éve élnek itt együtt. Magyarországon készítettek élettársi igazolást. Apám izraeli és magyar állampolgár, a hölgy magyar, nem akar semmit Izraeltől. A havi biztosítása 1800 sékel, fizeti. Eddig évente be kellett vonulniuk a hivatalba a dossziéval, amiben ott volt minden értelmetlenség, amit kértek tőlük. Fényképek, számlák, stb. Idén ezt már fel kell tölteni az interneten. Ezzel elcsúsztak, illetve hiányos volt. Az apám nem nézte a levelezését. Mai napig nem kaptak időpontot. Tegnap reggel bementem velük az eilati hivatalba, hogy ugyan segítsenek már. Nem. Menjen el a hölgy és vissza sem jöhet. Mások is megoldották, nekik is meg kellett volna. Az ügyintéző alaposan megalázta az öregeket. Természetesen a hölgy ma elhagyja az országot, és hamarosan az apám is, mert ők „itt nem élhetnek együtt”. Sok mély levegőt kellett vennem, hogy átgondoljam mit mondok. Ha valakinek van ötlete, hogy mit tegyünk, kérem keressen. A sztorit szeretném a minisztériumba eljuttatni. Itt bármit megtehet egy hivatalnok? Nem ebbe az Izraelbe jöttem 10 éve.
Ma a reptérre menet mind sírtunk. Julika nem akart maradni lejárt vízummal. Eilatról Krakkóba ment gép, onnan ma hazamegy Budapestre. Három évig ez volt az otthona. 82 évesen, jogászként kiutasítva innen. Fontosnak tartotta elmagyarázni az apunak, hogy melyik polcon van a húsleves, apu ugyanis alig lát. Ezért is volt morbid, hogy a levelezésüket is kérték és a telefonbeszélgetéseket. Együtt voltak egész nap… nyugdíjasok. Vagy a fotók, amiket lehetetlen feltölteni a rendszerükbe. Ma már egy gyerek is tudna fényképet szerkeszteni. Mintha egy horrorfilmbe léptünk volna… Aput gyerekkorában gettósították, mert… most megalázzák, mert? Mert nem árja zsidó az élettársa? Mert nem érti a számítógépet? Mert miért???
Tanár vagyok és mediátor vagyok. Kedvenc területem az agresszió kezelése. 47 évesen 2012-ben jöttem Izraelbe. Autista fiatalokkal dolgozom. Festegetek, meditálok, úszkálok és állatokkal foglalkozom a szabadidőmben.
