Lecke izraeli és magyar konzervatívoknak. Ezzel a címmel „végre” megjött a hivatalos válasz arra, hogy hetek óta Magyarországgal példálóznak Izraelben: Orbán Balázs, a magyar miniszterelnök politikai igazgatója egy, a vallásos cionizmussal azonosuló, az ingyenesen osztogatott Iszrael Hajomhoz tartozó online újságban tett közzé… minek is nevezhető ez? Mert az újságírás nemigen ismer olyan kategóriát, amikor egy nemzeti kormány közvetlenül, saját nevében, valamiféle véleménycikkben kommunikál egy médiafelületen.
Műfaja
Valójában az ilyen megnyilatkozások a kinyilatkoztatás kategóriájába tartoznak, és csak diktatúrákban léteznek, ahol elhallgattatják, vagy ellehetetlenítik a kormánykritikus hangokat. Mivel az ellenoldal – ellenfél, ellenzék – ellenségnek minősül a kormányzó hatalom részéről, nincsen cáfolat az elmondottakhoz. Nincsen hol megszólalni, hogy „hazudni tetszik”. Ezt a műfajt tehát kommünikének nevezik: vagyis ez egy közlemény. Ilyenfajta kommunikáció egyébként létezik még más helyeken is: Észak-Korea, Oroszország, Tádzsikisztán, Türkménia, Grúzia, Azerbajdzsán, Belarusz, Törökország stb.
Témája
„…Netanjahu miniszterelnöknek hónapok óta szembe kell néznie a (fősodratú liberális sajtótól érkező) kritikával, miközben mind az ellenzéke, mind a média Magyarországot hozza fel elrettentő példaként, mondván: ha a magyarok nyomdokaiba lép, az teljes összeomlást eredményez majd.” Pedig az igencsak gyengére és rövidkére sikerült kommüniké szerint Magyarország éppen hogy csodás példának számít, és ezt három pontra alapozza: (1) a magyar GDP az Orbán Viktor által bevezetett gazdasági reformok óta csak növekszik; (2) „munkaalapú társadalom” került bevezetésre, ami társadalmi kohézióhoz, szinte nulla munkanélküliséghez, és a bérek növekedéséhez vezetett; valamint, és nem utolsó sorban (3) a család megerősítése, ami demográfiai növekedést és a családbarát érzület kultúrájának megteremtését eredményezte. Összefoglalva tehát az ivritül „Orbán politikai tanácsadója az izraelieknek: ne higgyék el a Magyarországról szóló rémhíreket” című írás lényege: Magyarország maga a mennyország. De ki beszélt itt erről?
Ami hiányzik
A kommüniké összeállítói, úgy tűnik, nem olvasták el, és nem hallgatták meg elég figyelmesen azt a számtalan példát, amivel itt Izraelben a politikusok, újságírók, akadémikusok, jogászok, közgazdászok, szociológusok, történészek, utcán tüntető polgárok (ezek között számtalan magyar megszólaló) figyelmeztetnek akkor, amikor Magyarországot (és ugyanakkor Lengyelországot vagy Törökországot) hozzák fel példának. Hiányzik, és nem meglepő módon egyetlen egyszer sem szerepel a kommünikében egy mindennél fontosabb szó: DEMOKRÁCIA.
Helyette hamisan, vagy legalábbis megtévesztő módon használt adatokkal mutatják be a magyar kormány sikereit, de sem a magyar gazdaság valós helyzetéről, sem a munkaerő-piac valós problémáiról, sem a reprodukciós rátáról Orbán által írt adatok, példák nem állják meg a helyüket. Orbán Balázs azt is megemlíti, hogy néhány hete Jair Lapid Twitteren feltett rövid csippantásában azt írta, hogy Magyarországon 24%-os infláció és 48%-os árnövekedés van, és ez várhat ránk is Izraelben. Arra viszont nem tér ki írásában, hogy ő válaszolt Lapidnak. Válaszában Orbán a Lapid által feltett valós számokat egyáltalán nem cáfolta, de Lapidot lúzernek titulálta, és azt írta, hogy Lapid hamisat állít, hiszen a magyar gazdaság 4,5 százalékkal növekedett. Ki beszélt itt erről?
Izraelben magát a demokráciát féltik
Azért került az orbáni autokrácia az izraeli közbeszédbe a Netanjahu-kormány által bevezetésre szánt igazságügyi reformokkal kapcsolatban, azért folyik a csapból is itt a magyar példa, mert Magyarországon már véghezvitték azokat az Izraelben még csak a Kneszet alkotmányügyi bizottsága által elfogadott „reformokat”, amelyek eredményeként a bíróságok és az ügyészség közvetlenül a kormány, tehát a politikusok befolyása alá kerül, megszűnik az alkotmánybíróság felülvizsgálati jogköre, emiatt eltűnnek a fékek és az ellensúlyok, és ennek következményeként a jogállamisági feltételek. Megszűnik a demokrácia.
A gazdaság, az akadémia, a média és itt Izraelben elsősorban a nemzetbiztonság megrendülése mindennek a következménye lehet majd – ahogyan Magyarországon is történt, történik. Ezekre, tehát az Izraelben hetek óta példának felhozott magyar jelenségekre – az okokra, és nem az okozatra – azonban a kommüniké, nyilván nem véletlenül, egyetlen szóban sem tér ki.
Pedig éppen ezek azok a jelek, melyek miatt hetente százezer patrióta megy az utcára, az államelnök már közbelépett a rendszerváltást eredményező reformok befagyasztása és a konszenzusos továbblépés érdekében, melyek miatt tiltakozik, sztrájkol és tüntet mind a 11 izraeli Nobel-díjas, számtalan magas rangú volt kormánytisztviselő, biztonsági szakemberek, magas rangú katonák, az ország vezető gazdasági szereplői. Ahogyan Bokros Lajos összefoglalta a legnagyobb gazdasági lap, a Calcalist legutóbbi számában, csütörtökön közzétett interjúban: „Semmiféle nemzetközi nyomás nem akadályozza meg Izraelt abban, hogy autokráciává váljon. A hazai nyomás az egyetlen út.”
Ehhez egy mondatot mégis felhasználhatunk a kommünikéből: „A legjobbakat kívánjuk izraeli barátainknak (ehhez) a küzdelemhez.” Mi köszönjük.
Ügyvéd, az Izraelinfo állandó szerzője. Az ELTE ÁJTK-n és a CEU alkotmányjogi karán végzett. 1995 óta él Izraelben. Jogászként dolgozik egy magáncégnél, mediátor (bírósági közvetítő). Izrael központjában él férjével és négy gyermekükkel. Hobbija az állampolgári ismeretek és az izraelinfo.com magazin, aminek főszerkesztő-helyettese.
