Közvetlenül a 2023/24-es tanévkezdés előtt azt az utasítást – engedélyt? – adta az izraeli oktatási minisztérium a tanároknak, hogy beszélgethetnek a diákokkal a tanórákon az igazságügyi rendszerváltásról és a kormány tervei nyomán kialakult társadalmi megosztottságról. Igaz, hogy elvileg – és a hatályos minisztériumi útmutatások és szabályok alapján – politikai témával foglalkozni eddig sem volt tilos az izraeli oktatási rendszerben, mindenekelőtt üdvözlendő, hogy jelenleg az izraeli társadalmat leginkább foglalkoztató téma nem marad idén az osztálytermeken kívül.
Ezzel kapcsolatban az Izraeli Demokrácia Intézet (IDI) gyorsfelmérést készített és tett közzé szeptember elsejére. Elsősorban arra a kérdésre kértek választ, hogy:
Fontos-e, hogy az iskolákban foglalkozzanak a bírósági rendszer megváltoztatását érintő törvénytervezetek megvitatásával?
A megkérdezettek többsége, mintegy 60 százaléka úgy vélekedik, hogy ez igen is fontos. Azonban ha a válaszadók politikai beállítottsága alapján is vizsgáljuk ezt a számot, pontosan kiderül az is, mennyire megosztott és ellentétes gondolkodású – nem csak e kérdés mentén – az izraeli társadalom ezekben a napokban, micsoda különbség van a jelenlegi kormány ellenzéke és támogatói között.
Az ellenzéki / liberális / nem vallásos válaszadók több mint 70 százaléka értett egyet a fenti kérdéssel, miközben a koalíció-pártiak / a vallástartók / az ultraortodoxok körében ez csak 40 százalék körül mozgott. Ha a jobboldali-baloldali beállítottság mentén nézték ugyanezt a kérdést, a különbség még nagyobb volt (43% – 86% a skála).
Az intézet szerint a válaszokból levont statisztikából arra is választ kapunk, mi okozza ezt a megosztottságot és ellenségeskedést. Hogy pontosan miért? Azért, mert az alábbi válaszokból az is kiderül, hogy az izraeli tanulókat már eleve olyan pedagógusok oktatják, akik hozzájuk hasonlóan gondolkodnak.
Ezt röviden azzal lehet megmagyarázni, hogy az izraeli oktatási rendszer már az államalapítás óta mind az anyanyelv (ivrit/arab), mind a vallási irányultság (nem vallásos állami/vallásos állami/autonóm ortodox) alapján már eleve külön irányzatokra van osztva. Ezek az intézmények mind helyileg, mint tantervükben külön-külön szervezettek – és bár az utóbbi években egyre inkább tapasztalható igyekezet és igény arra, hogy a pedagógusok “keveredjenek” ezekben a különböző fajta intézményekben, erre alig van még példa, jellemzőnek pedig semmiképpen nem mondható. Mivel az IDI álláspontja alapján a demokratikus, közös értékek és érdekek megőrzésének alapja egyfajta társadalmi és civil “közös nevező”, amit azonban a megosztott oktatási rendszer nem segíthet elő, fontos lenne, hogy ezekben a különálló oktatási környezetben tanuló diákok találkozzanak más, tőlük különböző társadalmi identitású tanárokkal is, ami csökkentené az előítéleteket, elősegítené az egymás iránti toleranciát. Ennek fényében megkérdezték azt is, milyen mértékben értenek egyet azzal az állítással, hogy:
Fontos, hogy minden iskolában legyenek olyan tanárok, akik az izraeli társadalom más csoportjaiból érkeznek (zsidó, arab, vallásos, világi)?
A fenti számokon kívül így még az is kiderült az IDI felméréséből, hogy ez az alaphelyzet – vagyis a tanulók társadalmi-, vallási identitás szerinti megosztásához és az ennek megfelelő pedagógusokhoz, tehát a gyermekekhez “hasonló” tanárok iránti igény – is tovább erősíti a már meglévő megosztottságot. Ugyanis a zsidó megkérdezettek körében a fenti állítással csak 61% értett egyet, míg az arab állampolgárok körében 74%. Viszont a liberális (nem vallástartók) körében már 84 százalék véli úgy, hogy fontos más identitású, véleményű tanárok jelenléte a gyermekeik oktatásában, ehhez képest a vallásosok közül csak 30 százalék, a haredi (ultraortodox) szülők közül már csak 10 százalék fogadná el a más értékeket képviselő pedagógusokat a gyermekeik oktatásában.
Az IDI szerint az oktatási intézményeknek tehát nem csak magával a problémával kellene foglalkozni, hanem magának a problémának a megoldásához is hozzájárulhatnának.
Nem csak a bíróságok, a jogtanácsosok, a média a demokratikus berendezkedés őrzői – maguk a tanárok is. Ehhez muszáj, hogy a tantermekben az aktuális politikai témákkal is foglalkozzanak, a gyerekek számára és a képességeiknek megfelelően megmagyarázzák azokat – de mindenekelőtt az a feladatuk, hogy a fiatal generációt hasznos eszközökkel vértezzék fel arra, hogy megfelelően kezeljék azt a megosztottságot, azt az egymással ellentétes értékeket képviselő csoportok közötti ellenségeskedést, ami a jelenlegi izraeli társadalmat jellemzi.
Ezt egyébként a felmérés szerint az állampolgárok is értik: több mint 73 százalékuk válaszolt ugyanis igennel arra a kérdésre, hogy:
Feladata-e a tanároknak a demokratikus értékekre való nevelés is?
Ezen belül a megosztás megint csak figyelemreméltó: a nem vallásosok 85%-a adott igenlő választ, a vallásosok közül már csak 60%, az ultraortodoxoknál viszont mintegy 43% értett csak egyet ezzel. Ugyanez a felosztás az ellenzéki-kormánypárti válaszadók megosztásban 90-60 arányú.
Hogy mit jelent a demokráciára nevelés? – tesz fel a kérdést az IDI. Nem csak azt, hogy elmagyarázzák a tanulóknak, hogyan is néz ki egy demokratikus államberendezkedés. Még ennél is fontosabb, hogy megteremtsék számukra a tudást és az eszköztárat ahhoz, hogy kezelni is tudják azt az Izraelben adott helyzetet, hogy olyan társadalomban élnek, amelyik különböző érdekcsoportokból áll, amelyek egymástól sokszor szöges ellentétben álló értékeket és világlátást képviselnek. Ezt pedig nem elég csak a közösségi média közvetítésével “megtanulni”. Ehhez színvonalas és aktivista oktatási rendszerre van szükség. Demokráciára való oktatás nélkül nincs demokrácia.
Ügyvéd, az Izraelinfo állandó szerzője. Az ELTE ÁJTK-n és a CEU alkotmányjogi karán végzett. 1995 óta él Izraelben. Jogászként dolgozik egy magáncégnél, mediátor (bírósági közvetítő). Izrael központjában él férjével és négy gyermekükkel. Hobbija az állampolgári ismeretek és az izraelinfo.com magazin, aminek főszerkesztő-helyettese.
