Csütörtök este az Uvda (Tény) című tv-műsorból megtudtuk, hogy a túszalku legfőbb akadálya Benjamin Netanjahu. Hangjukat elváltoztatva és nevüket betűvel helyettesítve megszólalt a tárgyalásokat folytató csoport két tagja, és elmesélte, hogy a háttérből hónapok óta miként hiúsítja meg a kormányfő a készülő megállapodásokat. Miként tesz keresztbe fölösleges, nevetséges, de az előrejutást akadályozó követelésekkel, miként lehetetleníti el a megoldások megszületését.
Cserben hagyva X 2
Tehát Izrael miniszterelnökének aknamunkája miatt nem születhetett meg mindeddig a megállapodás. Jelenleg ugyanazt a javaslatot tette Izrael az asztalra, mellyel már két hónapja hazatérhettek volna az elraboltak, ha Netanjahu akkor engedélyezi – a biztonságiak is egyetértettek elfogadásával, már akkor!
Nehéz elhinni, hogy ez történik a háttérben, bár eddig is sejthettük, hogy valami akadályozza a tárgyalásokat. Netanjahu kétszer hagyta cserben Izrael polgárait: egyszer, amikor politikai okokból a hadsereg miatta a telepeseket tette meg prioritásnak, kivonták a csapatokat a Gázai övezet vidékéről és Ciszjordániába helyezték őket a telepesek védelmére, amivel megágyaztak az október 7-i tragédiának, és most másodszor is, amikor megakadályozza a túszok hazatérését.
Emberéletekről van szó mindkét esetben. A több hónapos késlekedés nyomán mára éhen haltak vagy megölték a túszok többségét a lassan szivárgó titkosszolgálati információk szerint. Netanjahu másodszor is elárulta Izrael polgárait. Az ország kicsiny, nagy része a határok közelében él, egy esetleges újabb támadásnál szinte bármelyikünk a következő áldozat lehet. És most már tudjuk, hogy ha fogságba hurcolnának, akkor nagy valószínűséggel ott halnánk meg, nem számíthatunk Izrael védelmére, legalábbis, amíg Netanjahu dönt.
Ezzel Netanjahu nemcsak emberek haláláért és kínzásáért felelős, hanem a lehető legsúlyosabb stratégiai károkat is okozza az országnak. Nemcsak a kibucok lakóit, a környéken bulizó fiatalokat és a térséget védő, s fogságba vitt katonákat hagyta cserben, hanem felmondta az Izraelt létrehozó, s létjogosultságát igazoló legfőbb törvényt: megvédjük az itt élőket, nem történhet meg még egyszer, mint a Soában, hogy sorsukra hagyják a zsidókat. Akkor miért éljünk itt, akkor milyen alapon ítéljük el a minket meg nem védő antiszemitákat? Mitől jobb Izrael?
Nem lehet ezt szépíteni: veszítettünk
A háború gyakorlatilag véget ért a csapatok túlnyomó többségének kivonásával Gázából. Netanjahunak eddig se volt, most sincs stratégiai gondolkodása. Jövőképe és erőfeszítései a következő közvélemény-kutatások eredményéig terjednek. Emiatt sorra hiábavalóvá válnak a hősiesen harcoló, és életüket adó katonák áldozatai.
Nem született megállapodás nemcsak a túszokról, hanem a továbbiakról sem, hogy ki fogja uralni az övezetet. Nem kell jósnak lenni hozzá, hogy a Hamász fog visszatérni, hamarabb, mint gondolnánk.
Netanjahunak nem érdeke semmiféle megállapodás, a háború lezárása túszokkal vagy nélkülük, mert a háború után jön a számonkérés, az október 7-ét kivizsgáló bizottság, de legalábbis a választások. És nem sok jót ígérnek neki és a Likudnak a közvélemény-kutatások. Netanjahu saját személyes érdekeit az ország és a közérdek elé helyezi, mint pályafutása során annyiszor.
Életútjának és működésének ismeretében Netanjahu viselkedésén egyáltalán nem lehet csodálkozni. De Ganz és Eizenkot azzal az indokkal léptek be a háborús kabinetbe, hogy ott az utóbbi évben elszabadult politikai őrülettel szemben a normalitást és a tisztességet fogják képviselni. Ezerszer megígérték a túszok családtagjainak, hogy értük dolgoznak a kabinetben, a prioritás az ő hazahozásuk.
Mi csak most, az Uvda műsorból nyertünk valós bizonyítékokat arról, hogy Netanjahu akadályozza hónapok óta a túszok hazahozását, de Ganzék közelről ezt bizonyosan látják hónapok óta. Mindketten volt vezérkari főnökök, a hadvezetés nehézségeit, a háborús célok meghatározásának hiányát, és főként a katonai eredmények politikai sikerré változtatásának elmaradását, a háború fölösleges elhúzását is látják. Mégsem léptek ki mindeddig a kormányból, tovább biztosítják Netanjahunak a fügefalevelet, a normalitás látszatát rombolásának folytatásához.
Ganz és Eizenkot is elárult minket, Izrael polgárait.
És zárásként: jobban járunk, ha szembenézünk a valósággal, és elengedjük fülünk mellett Netanjahu propagandagépezetének agymenéseit a küszöbön álló győzelemről, meg a teljes győzelemről.
Nem lesz semmilyen győzelem, sem katonai, sem a túszok hazatérése mindaddig, amíg Netanjahu és az általa létrehozott kabinet vezeti Izraelt. Az ország helyzete egyre romlik, növekszik a nemzetközi elszigetelődés, egyre romlik a kapcsolat a harcaihoz a fegyvereket biztosító Amerikával. Ki tudja, hogy legközelebb is számíthatunk-e rájuk, hála Netanjahu viselkedésének? És mindezeket akkor írom, amikor bármelyik pillanatban több mint száz drónnal és több tucat rakétával támadhatja meg Irán Izraelt. Kell ennél komolyabb bizonyíték rá, hogy zuhanunk a szakadékba?
Az országot csakis egy új, demokratikus választásokon megválasztott kormány mentheti meg. A választásokat pedig már tegnap ki kellett volna írni, ahogy Nadav Argaman, a Sin Bet volt vezetője is kimondta az Uvdában.
Újságíró
