Netanjahu a szombat ellenére helikopteren sietett a kiszabadított túszokhoz, hogy bezsebelje a köszönetet a hősies, emberfeletti katonai akcióért, és népe szeretett megmentőjeként fényképezkedjen. De az elmúlt héten nem emelte fel a telefont, hogy részvétet nyilvánítson, nem ment el a süvére ahhoz a négy túsz-családhoz, akik fogságban megölt szeretteiket gyászolták a napokban megerősített halálhírük után.
Ő csak a sikerek miniszterelnöke. De még ebben is gyáva. Nem látni azokon a szombati fényképeken, amelyek a hadműveletet irányító vezetőket mutatják. Azokról szándékosan lemaradt, mert az rizikós, ha ugyanis nem sikerült volna ez a nagyon veszélyes akció, ő ugye ott sem volt. Akkor majd szépen ráverheti a katonákra, és akkor ezt is megúszhatja.
Nem vállalta a felelősséget október 7-e tragédiájáért, nem ment el egy katona temetésére sem Gadi Eizenkot fián kívül, de arra muszáj volt, mert egy kabinet-minisztere fiáról volt szó. Nem vette fel a telefont, nem kondoleált egy október 7-i civil áldozatért sem. De szombaton helikopteren sietett fényképeszkedni.
Szégyen. Én szégyellem magam, hogy Izraelben egy ilyen ember kormányfő lehet. Apukám is szégyellné, ha élne, nagyon drukkolt Izraelért, pláne, mióta ideköltöztem. Talán jobb is neki, hogy ezt nem érhette meg. Az ilyenekre mondta, hogy pózoló pojáca.
Csak annyit tehetek, hogy ígérem, mindent megteszek leváltásáért, hogy ennek a csodálatos országnak népéhez méltó vezetője legyen.
Újságíró
