A támogatástól a hallgatásig – Izrael és a Budapest pride

Tanulságos, hogyan engedi el/át Izrael az LMBTQ-mozgalmat, és mond le arról, hogy a Közel-Kelet egyetlen demokráciájaként büszkén hirdesse: a térség egyetlen LMBTQ-friendly állama. És az is elgondolkodtató, hogyan csapódik le a magyar nyilvánosságban ez a folyamat. Nagy Ákos gondolatai a Kidma posztjában:

A Kidma oldalán rendszeresen adunk hírt az izraeli LMBTQ-mozgalomról, illetve meleg izraeliekkel kapcsolatos hírekről. Azon túl, hogy Izrael sokszínűségét ilyen formában is kifejezhetjük, tesszük ezt azért is, mert Izrael „nyugatossága”, az emberi jogok iránti fogékonysága az izraeli meleg közösség felmutatásával, illetve bemutatásával kétséget kizáróan reprezentálható azoknak, akik a zsidó államot „nácinak” és „elnyomónak” bélyegzik. Azok felé is üzenünk az izraeli meleg hírekkel, akik valamiféle szentföldi romantikától vezérelve a Messiás eljövetelének akadályát látják a „szodómiában” – jó, ha ők is látják, hogy ez egy „normális” ország.

Vasárnap volt a rendszerváltás utáni Magyarország legnagyobb utcai demonstrációja, ami történetesen egy Pride volt. Az elmúlt években masszív magyar kormányzati propaganda hergelt a melegek ellen. A sorozatos jogfosztó rendelkezések odáig mentek, hogy már a többségi társadalom számára is nyilvánvalóvá vált: ennek a fele sem tréfa! Több százezer ember vonult fel – a tiltás ellenére! – békésen azon a budapesti Pride-on, amin egyébként az elmúlt három évtizedben soha nem érezte, hogy tiszteletét kellene tennie. Ez egy csendes és nagyon jelentős kinyújtott középső ujj volt a hatalom felé. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy vasárnap nyilvánvalóvá vált az, amiben a Pride-ig csak reménykedtünk:

a Fidesz és személyesen Orbán Viktor hatalma már nem képviseli a többséget. Tizenöt év után reális esélye van annak, hogy a népakarat nyomán leváltható a rezsim, és valami más jöhet helyette.

Az elmúlt években szokássá vált, hogy a magyarországi diplomáciai testületek nyugatos része közös támogató nyilatkozatot ad ki a Pride-ok előtt, illetve személyes jelenlétükkel is jelzik a kiállásukat a meleg közösség mellett. Miért van erre szükség? Mert sajnos az elmúlt évek során Magyarországon a homofóbia nem egyszer politikailag motivált erőszakba csapott át. A hatóságok kezdetben nem álltak a helyzet magaslatán, de a nemzetközi figyelemnek is köszönhetően mostanra felnőttek a feladathoz – és akkor korrekten fejeztük ki magunkat… A diplomáciai testületek közös nyilatkozata egy politikai természetű dokumentum, így mindig beszédes, hogy ki írja alá, ki nem, illetve aki aláírta az egyik évben, az a másikban miért nem tesz így. Ezeknek mindig jelzésértéke van, érdemes tehát megnézni, hogy mi az izraeli diplomácia ez irányú mozgása.

Ha tetszik, ha nem, az izraeli melegmozgalom és a melegek jogai önmagában is Izrael demokratikus jellegének a bizonyítékai. Az izraeli meleg közösség kulturális és politikai súlya számtalan példával demonstrálható. Izraelben a melegek, a meleg párok és családok a heteroszexuális polgárokkal azonos jogokat élveznek (házasság elfogadása, örökbefogadás és hasonlók). A tel-avivi Pride egyszerre turisztikai attrakció és a mindenkori izraeli kormány hivatalos kommunikációjában felhasznált propagandaeszköz.

De akkor hol maradt idén a budapesti izraeli nagykövetség a magyar Pride támogatói közül?

Miközben 2016 és 2019 között Josszi Amrani személyében egy nyíltan meleg nagykövete volt Izrael Államnak Budapesten (aki akkori párjával ment beiktatásra a Sándor-palotába!), addig 2025-re a budapesti izraeli misszió – a nyilvánosan elérhető felületeken – semmiféle kommunikációt sem fejtett ki a budapesti Pride kapcsán (még a Pride-ra látogató izraelieknek sem adtak ki figyelmeztetést, ahogy azt a hivatalos tiltás miatt a legtöbb nyugati követség megtette). Pedig 2022-ig minden (fellelhető) közös diplomata nyilatkozat aláírói között ott volt Izrael is. A fordulat 2023-ban történt, amikor az Orbán-kormány melegellenes törvényeket fogadott el. Ebben az évben a diplomáciai testületek közös Pride-nyilatkozata (amit az USA ugyancsak nyíltan meleg nagykövete dominálhatott) – érthetően karcosabbra sikeredett. Ezt az izraeli diplomácia túl erősnek érezhette, de akkor a hagyományokkal sem kívánt teljesen szakítani. Ezért ebben az évben az izraeli nagykövetség külön nyilatkozatban állt ki a Pride mellett, amolyan „hoztam is ajándékot, meg nem is”, „kinn is vagyok, meg nem is” alapon. 2024-ben ugyanez megismétlődött – a közös nyilatkozatot nem írta alá az izraeli nagykövetség, de egy eléggé színtelen-szagtalan Facebook-posztban tulajdonképpen szolidaritásukat fejezték ki a 29. Pride-dal. Ezen kívül az izraeli nagykövetség még tavaly is megjelent hivatalos logójával a Pride-ot támogató magyarországi zsidó szervezetek közös molinóján, amit a közösség tagjai a felvonuláson a kezükben tartottak.

2025-ben már erre sem futotta.

Az izraeli diplomácia a budapesti Pride ügyét teljesen elengedte. Pedig tavaly még izraeli és palesztin prideozók össze is szólalkoztak az Andrássy úton, miután utóbbiak provokálták az izraeli zászlóval felvonulókat. Mindezek tükrében talán 2025-ben is ki lehetett volna domborítani, hogy az idei tel-avivi Pride az iráni rakétázások miatt ugyan elmaradt, de a Zsidó Állam továbbra is a Közel-Kelet legbiztonságosabb helye az LMBTQ-embereknek. De ez sem téma a budapesti izraeli diplomácia számára. Joggal merülhet fel, hogy akkor mi az?

Nos, Maya Kadosh nagykövet asszony – egy nappal az idei Pride előtt – arról posztolt az izraeli nagykövetség 21 ezer követővel rendelkező hivatalos Facebook-oldalán, hogy a magyar honvédelmi miniszternél tett hivatalos látogatást. Jó-jó, egy háborúban álló ország esetében ez valóban prioritás lehet. Na de Magyarország nem katonai tényező, stratégiai elhelyezkedése sem különösebben indokolja az alapvető udvariasságon túl, hogy a magyar honvédelmi miniszternél tett látogatását a nagykövet asszony ennyire propagálja. Szalay-Bobrovniczky Kristófnál tett látogatás azonban ennél sokkalta kínosabb, mégpedig a miniszter személye miatt.

Mint emlékezetes, Szalay-Bobrovniczky Kristóf az első nyilvános megszólalásában elmondta, hogy büszkén őrzi hivatali asztalán annak a katonatiszt nagyapjának a cigarettatárcáját, aki 1945. március 17-én, a Vértesben, a visszavonuló náci csapatokkal tartva megsebesült. Értsük meg, ez a „hősiesség”, vagyis az utóvédharcok 58 nappal a pesti gettó és 49 nappal Auschwitz felszabadítása után történtek. Maya Kadosh ezek szerint úgy érezte, fontosabb kezet ráznia egy olyan miniszterrel, aki követendőnek tartja nagyapja kitartását a náci németek mellett, és aki a horthysta katonatisztek hűségét állítja példaként a modern magyar honvédség katonáinak – mint bármit mondania Pride-ügyben. Mindezt akkor, amikor már az udvariassági látogatás napján is pontosan lehetett tudni, hogy a magyar belpolitika szempontjából trendfordító esemény készül, amelyre az izraeli diplomáciának is illett volna felkészülnie – legalább az előző év halovány utalása szintjén. Helyette ment a bratyizás Orbán miniszterével, aki több alkalommal is nyilvánosan pozitív példaként hivatkozott a nácik mellett harcoló nagyapjára.

Mindez azért is bír rossz üzenettel, mert mindeközben a magyar zsidóság számarányát jóval fölülmúló számban vett részt a betiltott Pride-on, hogy ezzel fejezze ki demokratikus elköteleződését. Sőt, tette ezt nem csak egyénileg – ahogy említettem –, az elmúlt évekhez hasonlóan zsidó civil szervezetek közösen is képviseltették magukat a Pride-on (erről pedig információink szerint előzetesen tudomása volt az izraeli nagykövetségnek is!). Ez egyébként ugyanazon zsidóság, amely igen dicséretesen, kifejezetten támogató Izrael államával az elmúlt két év során is.

Tulajdonképpen érthető, hogy az izraeli diplomácia az államközi kapcsolatok építésére koncentrál. A Zsidó Állam esetében azonban soha nem lehetne figyelmen kívül hagyni a helyi zsidó diaszpórát. Vagyis de… Ilyenkor csúsznak be olyan kínos esetek, mint ez is.

Főkép: Budapest Pride, 2025 – Fotó: Nagy Ákos