Az eredeti szándék valóban jóindulatú és segítőkész volt mindazok számára, akik szükségét érezték a betérésnek hovatartozásuk kinyilvánítása, identitásuk megerősítése érdekében, vagy egyszerűen benső késztetésükre hallgatva. Sajnos nem ez az egyetlen pozitív terv, minek megvalósítása az utóbbi évek során alaposan félrecsúszik.

Az első rész itt olvasható.

Az ortodox hagyomány szerint (is) a betérésnek tétovázás és kétségek nélkül, szabad akaratból kell történnie. A gyakorlatban a betérési tanfolyamot megelőző tájékoztató rendezvényen minden “nem elég zsidó” katonának kötelezően meg kell jelennie. A bevándorolt keresztény, és a magukat vallástalanként meghatározó családok gyermekei számára a távolmaradás könnyen parancsmegtagadásnak minősülhet.

A rendezvényen a fiatalok magyarázatot kapnak a tanfolyamról, és feliratkozhatnak rá. Aki nem érdekelt, annak a rendezvény végén alá kell írnia a betérésről való lemondását. A katonáknak nincs lehetőségük megválasztani a tanfolyam formáját (bentlakásos vagy nyitott), ezt a hadsereg oktatási és bevándorlási osztálya dönti el.

A betérő katonalányok magas arányának valódi oka, amiről nem szokás beszélni: az “asszimiláció megelőzése”, mivel a zsidóságot az anya alapján határozzák meg.

A nem zsidó katonák egy része számára, akik a rendezvényről szóló levelet megkapták, a hadsereg részéről a magánéletükbe való durva beavatkozásról van szó, aminek semmi köze katonai szolgálatukhoz. A YNET katonaság kötelékében való betérésről megjelent cikkében több olyan fiatal szólal meg és beszél érzéseiről, akik átestek a fenti tortúrán:

“Elmentem a tanfolyamra, a szüntelen nyomás miatt. Nem akartam, de úgy éreztem, hogy nincs más választásom.” – meséli a szolgálati ideje végén járó Jael. “Olyannak kell lenned, mint mindenkinek, és éreztetik veled, hogy nem vagy rendben, ha nem mész. A tanfolyamon szenvedtem, és megalázva éreztem magam. Ahogy a drúzoktól vagy a keresztényektől nem követelik meg a seregben, hogy térjenek be, semmi indok arra, hogy rám nyomást fejtsenek ki. Ez nem helyes.”

Jana 15 éve alijázott, de bevonulása előtt soha nem zavarta zsidóságának kérdése. “Egy nap a parancsnok behívott az irodájába” – meséli. “Kiderült, hogy e-maileket küldtek neki azoknak a nem zsidó katonáknak az adataival, akiket el kell küldeni a rendezvényre. Átadta nekem a részleteket és azt mondta, hogy Jeruzsálembe kell mennem. Kötelezően. Parancs.” Választása nem lévén Jana elment a jeruzsálemi rendezvényre, aminek csak a végén nyílt rá lehetősége, hogy aláírja lemondását a tanfolyamon való részvételről.

Alex, katonai szolgálatát töltő lány számára nagy feszültséget okozott a jeruzsálemi rendezvényre szóló meghívás. “Nem akartam ezt csinálni” – mondja. “De a nyomás hatással volt rám, és a végén elmentem a tanfolyamra. Röviddel a kezdete után úgy döntöttem, hogy kilépek.”

Izraeli katonák a Falnál – fotó: IDF / Flickr

Ori a hadsereggel kapcsolatos panaszok ombudsmanjához fordult levelével: “A hadsereg parancsai nem a személyi státusz megváltoztatására kényszerítő magyarázat és ösztönzés eszközei. A hadsereg egyik legfontosabb értéke a katonák közötti egyenlőségre való törekvés. Ebben az esetben azok a katonák, akiknek vallása a belügyminisztérium iratai szerint meghatározott, nem kötelesek megjelenni a konzultáción, míg azoknak a katonáknak, akiknek vallása nem meghatározott, meg kell jelenniük. Úgy érzem, hogy akaratom ellenére köteleznek rá, hogy részt vegyek valamin, ami alól a többi katona mentesül.” Ori érzése szerint adatainak a belügyminisztériumból a hadseregnek történt átadása, köztük vallástalanként, vagy meghatározatlan vallásúként kategorizáltságának ténye magánéletének megsértését jelenti: “Nem engedélyeztem és megtiltom bármiféle hivatalos szervnek, hogy ezeket az adatokat felfedje parancsnokaim és társaim előtt.”

Az izraeli polgárjogi szövetség levelet küldött a katonai ügyészségnek, melyben követeli a gyakorlat megszüntetését. “A hadsereg hosszú évek óta tartó politikája, mellyel a nem zsidó katonafiúkat és -lányokat a betérésről szóló rendezvényen való részvételre kényszeríti, súlyosan aláássa magánéletüket, nem veszi figyelembe vallás- és lelkiismereti szabadsághoz való jogukat, és méltatlan, lealacsonyító üzenetet közvetít, miszerint ők másodosztályú állampolgárok, és értéktelenebb katonák.”

A “Szabad Izrael” mozgalomnak az orosz nyelvű közösséggel kapcsolatot tartó koordinátora véleménye szerint (aki már nagyon sok katonával kapcsolatban állt): “A magát zsidónak tekintő, és bármilyen okból a betérés mellett döntő ember elhatározása személyes választás kell legyen, hivatalos nyomás nélkül. Még inkább a hadsereg hivatalos és közösségi kényszerítő ereje nélkül. Ma olyan helyzetben találjuk magunkat, amelyben az állam részéről nem zsidóként meghatározott izraeliekre állami és társadalmi nyomás nehezedik annak érdekében, hogy betérjenek, azzal a szituációval együtt, hogy számukra ez az egyetlen módja annak, hogy házasságot kössenek saját országukban. A szüntelen rábeszélési taktikák, a katonák közötti különbségtétel vallás és etnikum alapján, a rájuk gyakorolt nyomás, hogy vallási folyamaton essenek át a katonai szolgálat ideje alatt, nem tesznek jót a hadseregnek, ami hagyományosan a különböző hátterű katonák találkozási helyének és összefogó erejének számít. Ezek a katonák minden szempontból izraeliek, a társadalom és a nép részei, szemükben a szülőföld védelme a megvalósult cionista álom, és lehetővé kell tenni számukra a szolgálati idő letöltését a magánéletükbe való beavatkozás nélkül.”

Mindemellett a hadsereg egy kemény hierarchiával rendelkező szervezet, amely megköveteli az engedelmességet, ezért egy katona számára nagyon nehéz a parancsnokától kapott utasításnak ellenállni, és saját véleménye mellett kiállni, ha nem akar betérni.

A hadsereg részéről igazolták, hogy a rendezvényen való részvétel valóban kötelező, és ez az utóbbi két év gyakorlata. A hadsereg valóban megkapja a belügyminisztériumtól minden egyes katona vallási hovatartozását, még az első behívóparancs előtt, hogy szolgálati körülményeit különleges etnikai hovatartozása szerint határozzák meg (ld. drúz, beduin).

A hadsereg személyzeti osztálya megerősítette, hogy valóban ez a katonaság politikai hozzáállása. A hadsereg nevelési részlegének magyarázata szerint kénytelenek kötelezni a katonákat a részvételre, mert kétséges, hogy enélkül tudatában lennének a betérés lehetőségének: “A honlapunk nem elég ehhez, és ha csak tájékoztató anyagot osztanánk a nem zsidó katonáknak, az nem bírna akkora rábeszélő erővel, mint ahogy a rendezvényen történik. Minden jóindulattal zajlik, és a vallás rákényszerítésének szándéka nélkül, különös tekintettel arra, hogy ez a betérési folyamat ismerten figyelmes és mérsékelt, ezért sok bírálat éri ortodox körökből.”

A hadsereg szóvivőjének szavai szerint: “A Nativ program a bevándorlók és gyermekeik Izraelhez és a hadsereghez való kötődésének megerősítése céljából indult. A program lehetővé teszi a Halaha szerint nem zsidóként meghatározott katonák számára a betérés lebonyolítását szolgálati idejük alatt, amelyet Izrael állama is elismer. A programon való részvétel a hadsereg kritériumainak megfelelő katonák joga. A kritériumoknak megfelelő katonák meghívást kapnak a tanfolyamot ismertető rendezvényre, melyen kötelezően meg kell jelenniük annak érdekében, hogy ésszerű döntést hozhassanak a tanfolyamon való részvételi szándékukról. Azt a katonát, aki az ismertető program végén úgy dönt, hogy lemondó nyilatkozatot ír alá, nem fogják többször meghívni, és a folyamat számára véget ér. Abban az esetben, ha a katona a résztvétel mellett döntött, de ki szeretne lépni, ezt bármikor megteheti.”

Folytatás itt >>

Szerintem a Nativ kurzus...

Szavazás eredménye

Loading ... Loading ...

Ha tetszett az írás, támogass bennünket, hogy többet és jobbat készíthessünk!