Az eredeti szándék valóban jóindulatú és segítőkész volt mindazok számára, akik szükségét érezték a betérésnek hovatartozásuk kinyilvánítása, identitásuk megerősítése érdekében, vagy egyszerűen benső késztetésükre hallgatva. Sajnos nem ez az egyetlen pozitív terv, minek megvalósítása az utóbbi évek során alaposan félrecsúszik.

miként számol be a magyar nyelvű izraeli és magyarországi média Izraelről  

Az első rész itt olvasható.

Az ortodox hagyomány szerint (is) a betérésnek tétovázás és kétségek nélkül, szabad akaratból kell történnie. A gyakorlatban a betérési tanfolyamot megelőző tájékoztató rendezvényen minden “nem elég zsidó” katonának kötelezően meg kell jelennie. A bevándorolt keresztény, és a magukat vallástalanként meghatározó családok gyermekei számára a távolmaradás könnyen parancsmegtagadásnak minősülhet.

A rendezvényen a fiatalok magyarázatot kapnak a tanfolyamról, és feliratkozhatnak rá. Aki nem érdekelt, annak a rendezvény végén alá kell írnia a betérésről való lemondását. A katonáknak nincs lehetőségük megválasztani a tanfolyam formáját (bentlakásos vagy nyitott), ezt a hadsereg oktatási és bevándorlási osztálya dönti el.

A betérő katonalányok magas arányának valódi oka, amiről nem szokás beszélni: az “asszimiláció megelőzése”, mivel a zsidóságot az anya alapján határozzák meg.

A nem zsidó katonák egy része számára, akik a rendezvényről szóló levelet megkapták, a hadsereg részéről a magánéletükbe való durva beavatkozásról van szó, aminek semmi köze katonai szolgálatukhoz. A YNET katonaság kötelékében való betérésről megjelent cikkében több olyan fiatal szólal meg és beszél érzéseiről, akik átestek a fenti tortúrán:

“Elmentem a tanfolyamra, a szüntelen nyomás miatt. Nem akartam, de úgy éreztem, hogy nincs más választásom.” – meséli a szolgálati ideje végén járó Jael. “Olyannak kell lenned, mint mindenkinek, és éreztetik veled, hogy nem vagy rendben, ha nem mész. A tanfolyamon szenvedtem, és megalázva éreztem magam. Ahogy a drúzoktól vagy a keresztényektől nem követelik meg a seregben, hogy térjenek be, semmi indok arra, hogy rám nyomást fejtsenek ki. Ez nem helyes.”

Jana 15 éve alijázott, de bevonulása előtt soha nem zavarta zsidóságának kérdése. “Egy nap a parancsnok behívott az irodájába” – meséli. “Kiderült, hogy e-maileket küldtek neki azoknak a nem zsidó katonáknak az adataival, akiket el kell küldeni a rendezvényre. Átadta nekem a részleteket és azt mondta, hogy Jeruzsálembe kell mennem. Kötelezően. Parancs.” Választása nem lévén Jana elment a jeruzsálemi rendezvényre, aminek csak a végén nyílt rá lehetősége, hogy aláírja lemondását a tanfolyamon való részvételről.

Alex, katonai szolgálatát töltő lány számára nagy feszültséget okozott a jeruzsálemi rendezvényre szóló meghívás. “Nem akartam ezt csinálni” – mondja. “De a nyomás hatással volt rám, és a végén elmentem a tanfolyamra. Röviddel a kezdete után úgy döntöttem, hogy kilépek.”

Izraeli katonák a Falnál – fotó: IDF / Flickr

Ori a hadsereggel kapcsolatos panaszok ombudsmanjához fordult levelével: “A hadsereg parancsai nem a személyi státusz megváltoztatására kényszerítő magyarázat és ösztönzés eszközei. A hadsereg egyik legfontosabb értéke a katonák közötti egyenlőségre való törekvés. Ebben az esetben azok a katonák, akiknek vallása a belügyminisztérium iratai szerint meghatározott, nem kötelesek megjelenni a konzultáción, míg azoknak a katonáknak, akiknek vallása nem meghatározott, meg kell jelenniük. Úgy érzem, hogy akaratom ellenére köteleznek rá, hogy részt vegyek valamin, ami alól a többi katona mentesül.” Ori érzése szerint adatainak a belügyminisztériumból a hadseregnek történt átadása, köztük vallástalanként, vagy meghatározatlan vallásúként kategorizáltságának ténye magánéletének megsértését jelenti: “Nem engedélyeztem és megtiltom bármiféle hivatalos szervnek, hogy ezeket az adatokat felfedje parancsnokaim és társaim előtt.”

Az izraeli polgárjogi szövetség levelet küldött a katonai ügyészségnek, melyben követeli a gyakorlat megszüntetését. “A hadsereg hosszú évek óta tartó politikája, mellyel a nem zsidó katonafiúkat és -lányokat a betérésről szóló rendezvényen való részvételre kényszeríti, súlyosan aláássa magánéletüket, nem veszi figyelembe vallás- és lelkiismereti szabadsághoz való jogukat, és méltatlan, lealacsonyító üzenetet közvetít, miszerint ők másodosztályú állampolgárok, és értéktelenebb katonák.”

A “Szabad Izrael” mozgalomnak az orosz nyelvű közösséggel kapcsolatot tartó koordinátora véleménye szerint (aki már nagyon sok katonával kapcsolatban állt): “A magát zsidónak tekintő, és bármilyen okból a betérés mellett döntő ember elhatározása személyes választás kell legyen, hivatalos nyomás nélkül. Még inkább a hadsereg hivatalos és közösségi kényszerítő ereje nélkül. Ma olyan helyzetben találjuk magunkat, amelyben az állam részéről nem zsidóként meghatározott izraeliekre állami és társadalmi nyomás nehezedik annak érdekében, hogy betérjenek, azzal a szituációval együtt, hogy számukra ez az egyetlen módja annak, hogy házasságot kössenek saját országukban. A szüntelen rábeszélési taktikák, a katonák közötti különbségtétel vallás és etnikum alapján, a rájuk gyakorolt nyomás, hogy vallási folyamaton essenek át a katonai szolgálat ideje alatt, nem tesznek jót a hadseregnek, ami hagyományosan a különböző hátterű katonák találkozási helyének és összefogó erejének számít. Ezek a katonák minden szempontból izraeliek, a társadalom és a nép részei, szemükben a szülőföld védelme a megvalósult cionista álom, és lehetővé kell tenni számukra a szolgálati idő letöltését a magánéletükbe való beavatkozás nélkül.”

Mindemellett a hadsereg egy kemény hierarchiával rendelkező szervezet, amely megköveteli az engedelmességet, ezért egy katona számára nagyon nehéz a parancsnokától kapott utasításnak ellenállni, és saját véleménye mellett kiállni, ha nem akar betérni.

A hadsereg részéről igazolták, hogy a rendezvényen való részvétel valóban kötelező, és ez az utóbbi két év gyakorlata. A hadsereg valóban megkapja a belügyminisztériumtól minden egyes katona vallási hovatartozását, még az első behívóparancs előtt, hogy szolgálati körülményeit különleges etnikai hovatartozása szerint határozzák meg (ld. drúz, beduin).

A hadsereg személyzeti osztálya megerősítette, hogy valóban ez a katonaság politikai hozzáállása. A hadsereg nevelési részlegének magyarázata szerint kénytelenek kötelezni a katonákat a részvételre, mert kétséges, hogy enélkül tudatában lennének a betérés lehetőségének: “A honlapunk nem elég ehhez, és ha csak tájékoztató anyagot osztanánk a nem zsidó katonáknak, az nem bírna akkora rábeszélő erővel, mint ahogy a rendezvényen történik. Minden jóindulattal zajlik, és a vallás rákényszerítésének szándéka nélkül, különös tekintettel arra, hogy ez a betérési folyamat ismerten figyelmes és mérsékelt, ezért sok bírálat éri ortodox körökből.”

A hadsereg szóvivőjének szavai szerint: “A Nativ program a bevándorlók és gyermekeik Izraelhez és a hadsereghez való kötődésének megerősítése céljából indult. A program lehetővé teszi a Halaha szerint nem zsidóként meghatározott katonák számára a betérés lebonyolítását szolgálati idejük alatt, amelyet Izrael állama is elismer. A programon való részvétel a hadsereg kritériumainak megfelelő katonák joga. A kritériumoknak megfelelő katonák meghívást kapnak a tanfolyamot ismertető rendezvényre, melyen kötelezően meg kell jelenniük annak érdekében, hogy ésszerű döntést hozhassanak a tanfolyamon való részvételi szándékukról. Azt a katonát, aki az ismertető program végén úgy dönt, hogy lemondó nyilatkozatot ír alá, nem fogják többször meghívni, és a folyamat számára véget ér. Abban az esetben, ha a katona a résztvétel mellett döntött, de ki szeretne lépni, ezt bármikor megteheti.”

Folytatás itt >>

Szerintem a Nativ kurzus...

Szavazás eredménye

Loading ... Loading ...