A Természet és Parkok Hatósága újabb értesítésig lezárta a Zaki nevű (zöld jelzésű, 1567-es számú) túraútvonalat a Kineret melletti Batéha természetvédelmi területen. A néhány héttel ezelőtti bozóttűz sok fában tett kárt, melyek kidőlhetnek, tehát veszélyes most arra kirándulni.
Vasárnap a környéken jártam, egy hosszú és unalmas napon próbáltam pár csöndes percet lopni magamnak. Elfeledkeztem róla, hogy nemrég ott tűz volt – és még a kormos föld fölött virágzó nyurga tengeri hagymák sem tudtak felvidítani.
Másnap az egyik természetjáró fórumon vigasztalt egy kutató (nem csak engem):
“Ne szomorkodj, minden rendben, még akkor is, ha a tüzet emberek okozták. Nagyon gyorsan helyre fog állni minden, a föld nedvességtartalma ott magas, a nád máris méteres. Csak arra kell vigyázni, hogy az emberek ne menjenek rá a leégett földre, mert ez az első esők megérkezésekor fokozza a természetes erózió mértékét.
Sajnos úgy neveltek bennünket, hogy a tűzben nagy katasztrófát látunk (fekete = csúnya, zöld = szép). A valóságban az izraeli és a földközi-tengeri táj már évezredek óta átéli ezt, s mivel nálunk nincs természetes bozóttűz, így valamennyit emberi kéz okozta. Nagyon sok esetben a tűz jót tesz: tápanyagokat szabadít fel, melyek a talajba jutnak, és megnyitja a zsúfolt növényzetet, legalább egy időre. Két év alatt általában helyreáll minden, feltéve ha odafigyelünk, hogy közben ne történjenek ott butaságok.”
Ezeket olvasva eszembe jutott, hogy a Batéha másik csücskében történt májusi tűzeset óta nem jártam arra. (Akkor írtam is róla, és azóta is sűrűn gondolok ott tanyázó kis ismerőseimre, a szirtiborzokra.) Még aznap pár perces kerülőt tettem arra.
A tűz nyomai természetesen jól látszanak, a fák egy részét ki is kellett vágni, és látogatásom idején éppen a további veszélyt jelentő ágakat vágták. Ezzel együtt a pici tó körül már embermagasságú a friss nád, az aljnövényzet és a bokrok, még a fák egy része is zöld. Az igazi meglepetés akkor ért, amikor a távolból az orrom elé pillantottam: tőlem pár méterre egy szirtiborz lapult a még kormos sziklákon. Nem tudom, melyikünk lepődött meg jobban… én még boldogan fel is kiáltottam, de amikor felemeltem a mobilomat, hogy lefényképezzem, az már túl sok volt neki, felhangzott a jól ismert vészfütty, és társai a sziklákon átrohanva villámgyorsan biztonságba vonultak.
(Elnézést a képminőségért… itt Izraelben mindig szembesüt a nap…)
A mosolyt azóta sem lehet letörölni a képemről. Örömteli beszámolómra vadiúj virtuális ismerősöm gondolom vidáman somolygott a profilképe alapján nem létező bajszába:
“Már több, mint egy éve egy ottani kutatáson dolgozom. Az aszály ellenére ott bőven van víz, ezért a növényzet gyorsan helyrejön. A tűz idején a nagyobb állatok üregeikbe rejtőznek, vagy elmenekülnek (az utóbbiak általában ingyen táplálékot jelentenek a ragadozók számára). Tehát nem kell aggódni, minden rendbe jön, s mint mondtam, csak arról kell gondoskodni, hogy az emberek ne lépjenek a még frissen leégett területekre.”
Jó kirándulást szukotra, vigyázzatok a természetre, és biztos, ami biztos: óvatosan a tűzzel!
Láncszem a természet szövedékében. És izraeli is. (A “provokál” néhány szinonímája szükség esetére: abajgat, babrál, bánt, birizgál, bizgerél, bolygat, bosszant, bőszít, cseszeget, csesztet, cukkol, dühít, feszeget, firtat, háborgat, heccel, hergel, húz, idegel, idegesít, incselkedik, ingerel, irritál, kötekedik, macerál, nem hagy békén, nyaggat, nyektet, nyúz, piszkál, piszkálódik, rejcol, szekál, szekíroz, szívózik, szurkál, zaklat, zargat, zavar, zseníroz.)
Köszönjük támogatásotokat, ez tart életben minket! Ha szerinted is szükség van az Izraelinfóra, csatlakozz a támogatóinkhoz itt. Minden más támogatási forma itt.
