Véres szövetség

Egyre több fiatal szülő tartózkodik fia felvételétől “Ábrahám szövetségébe”, vagyis körülmetéltetésétől. A védtelenek megkínzásának tűnő műtéttől való idegenkedés, a procedúra mellett szóló orvosi érvek elégtelensége, és az engedelmes, csendes többséggel való szembefordulásra való nagyobb készség azzal “fenyeget”, hogy elsöprő trenddé válik.

Mikor 11 évvel ezelőtt Eran Sade-nek (42 éves) megszületett az első fia, minden kétséget kizáróan világos volt neki és élettársának, Maya-nak (40 éves), hogy körülmetéltetik a gyereket. “Megállapodtunk a mohel-lel¹, és elkezdtem az interneten információkat és ajánlásokat keresni róla”, mondja Sade, aki foglalkozására nézve számítógépes oktató egy szoftver cégnél, korábban pedig ügyvédként dolgozott.

Csakhogy a neten való szörfözés során egy olyan világ tárult elé a brit miláról², amely megdöbbentette. “Életemben először szembesültem vele, hogy mit vágnak, hogyan vágnak, és ez milyen kockázatokkal jár. Egészen addig halvány fogalmam sem volt ezekről. A körülmetélés számomra egy kipipálni való rubrika volt a születéssel járó teendők között. Majdnem úgy viszonyultam hozzá, mint valami bürokratikus eljáráshoz. De az elém tárult információ felrázott, és rájöttem, hogy nem vagyok képes ezt tenni a fiammal”.

Eran Sade nincs egyedül. Az elmúlt évtizedben Izraelben egyre több zsidó szülő döntött úgy, hogy nem metélteti körül a gyermekét. Bár egyelőre ez nem igazán gyakori választás, de határozottan terjedőben van, és – a múlttal ellentétben – ma sok izraeli szülő ezt a lehetőséget is el tudja képzelni. Mivel Izraelben nem követelik meg a körülmetélések számának nyilvántartását (lásd az Egészségügyi Minisztérium és a Főrabbinátus válaszát), nem állnak rendelkezésünkre pontos adatok, de a becslések többsége szerint az elmúlt évtizedben Izraelben az összes zsidó fiúgyermek egy-két százalékát nem metélték körül.

A “Mammy” nevű izraeli szülőportál által 2006 óta végzett internetes, nem hivatalos közvéleménykutatás szerint 1418 szülőből 4,8% nem metéltette körül a gyermekét. Ebből 2%-uk azért tartózkodott a brit milától, mert nem értett egyet a maradandó testi sérüléssel, 1,6%-uk, mert nem zsidó, 1,2% pedig, mert nem akart fájdalmat okozni a babának. Az is kiderült a felmérésből, hogy a szülők egyharmada szívesen lemondott volna a brit miláról, de társadalmi okokra (16,6%), egészségügyi okokra (10,4%), vagy a nagyszülők érzékenységére hivatkozva (2,1%) végül mégis megcsinálták azt.

“Akkor jöttem rá, hogy a jelenség széles körű és népcsoportokon átívelő, amikor egy házaspár barátunk – mindketten ügyvédek, alkalmazkodó karakterek, semmilyen módon nem lázadó típusok, és végképp nincsenek a judaizmus ellen – úgy döntöttek, hogy nem metéltetik körül a fiukat” – meséli a petah tikvai 34 éves Ricky (kitalált név), aki szintén nem végeztette el fián a műtétet (ma hároméves), miután a barátain keresztül megtudta, hogy létezik ez a lehetőség is.

Egy másik személy, aki tanúskodhat a brit milá-hoz való viszony izraeli változásáról: Dr. Hanoch Ben-Yami, a Közép Európai Egyetem (Central Europian University) filozófiaprofesszora. 1999-ben a Haaretz³ mellékletében publikált egy írást “Kurban habrit” (A szövetség áldozata) címmel. “Minél többet tanultam a körülmetélésről, annál negatívabbá vált róla a kép, és annál inkább éreztem annak szükségszerűségét, hogy még többet tudjak ezen a területen. Egymás után dőltek meg korábbi “ismereteim”. Egy idő után egyértelmű lett számomra, hogy a circumcisio⁴ ártalmas és veszélyes hagyomány, ezért fel kell hagyni gyakorlatával.”

Egy budapesti telefonbeszélgetés során (munkája miatt hét év óta ott él), leírja azt a  változást, amely szerinte az izraeli társadalomban kezdődött. “Amikor a cikket írtam, olyan embereket kerestem, akik szintén nem metéltették körül a fiukat. Kevesebb mint tíz ilyen szülőt találtam, és többségük ezoterikus okok miatt választotta ezt az utat. A helyzet azóta gyökeresen megváltozott, olyan tempóban, hogy még engem is meglepett. Ma sok olyan normatív, minőségi ember van, aki nem végeztet gyerekén körülmetélést. És nem csak a számuk változott, az érvelésük is racionális, olyan, amellyel én is azonosulni tudok.

A “Teljes gyerekek szülői csoportja” nevű szervezet találkozói is tanúskodhatnak az irányról. A csoport támogatást nyújt a körülmetélésben kétkedő szülőknek és azoknak is, akik nem végezték el fiukon a műtétet.

A tel-avivi Ronit Tamir (46 éves), a szervezet egyik alapítója és aktivistája, foglalkozására nézve programozómérnök, két lány, valamint egy körülmetéletlen 12 éves fiú anyja. Tamir elmondja, hogy azért alakult a szervezet, hogy körülmetéletlen gyerekek családjait összekösse, “de egy év múltán láttuk, hogy inkább a bizonytalan szülők az érdeklődők. Gyakorlatilag kiderült, hogy a körülmetéletlen gyerekeknek egyáltalán nincs emiatt társadalmi vagy egyéb problémájuk, tehát a szüleik sem szorulnak semmiféle támogatásra.”

Az évek során szerzett tapasztalatai szerint az első gyerek előtti mérlegelős fázis után a szülőknek “már fogalmuk sincs, mit agyaltak annyit. Körülbelül a gyerek féléves korára az ügy feledésbe merül.” Tamir azt is hozzáteszi, hogy a várakozással ellentétben nem minden bizonytalan szülő tel- avivi, bohém, hippi vagy fura alak. Megjegyzi, hogy nyilvántartása szerint a legtöbben Rishon Lezion-ba valók.

Jogsértés

Annak ellenére, hogy a kisfiúk nem körülmetélése melletti döntés egyre elterjedtebb, az emberekből egyelőre ez negatív reakciót vált ki. Érdekesek ennek az okai. Először is a vita egy nemiszervről szól, ennélfogva már eleve feszültséggel járó,  érzékeny probléma. Másodszor ez az egyetlen parancsolat a judaizmusban, melyből nincs visszaút, tehát természetes, hogy erős késztetést érzünk, hogy határozottan kiálljunk mellette vagy éppen ellene (egyesek azt állítják, hogy a körülmetéléstől való tartózkodás is visszafordíthatatlan döntés, mert a felnőtt korban elvégzett műtét traumatikusabb, mint a csecsemőkori).

Továbbá, a körülmetéléssel szembeni választást gyakran törzzsel szembeni provokációként értelmezik. Megtestesíti a magától értetődőnek tűnő dolog megkérdőjelezésére való vágy és a kompromisszumra, illetve elfogadásra való természetes hajlam közötti feszültséget. Például: egy fiát nem körülmetéltető anya meséli, hogy nemrég a fia arcbőrén kiütések jelentek meg, ezért felkeresték a gyermekorvost. A doktornő levetkőztette a fiúcskát, hogy megvizsgálja, meddig terjedt a testén a kiütés. “Mikor meglátta, hogy körülmetéletlen, megdöbbent és azt mondta, hogy ez nem egészséges. A közöttünk kialakult dialógus során megértette, hogy az egészségügyre való hivatkozással nálam nem rúghat labdába, ezért áttért a társadalmi érvekre: ki fog lógni a társai közül, csúfolni fogják és – természetesen az állandóan elhangzó kijelentés – igazságtalanságot követsz el vele.”

Éppen Dr. Avshalom Sussman-Diskin, a brit milát ellenzők egyik leghangosabbika, aki a “Ben Shalem” (Teljes fiú) nevű, körülmetélés ellen harcoló szervezet alapítója, meséli, hogy a brit mila elleni küzdelem évei alatt csak egyszer érte kemény reagálás. Ez 1999-ben történt, miután körülmetélés elleni petíciót nyújtott be az izraeli Legfelsőbb Bírósághoz arra hivatkozva, hogy a műtét megszeg néhány alaptörvényt: az emberi méltóságról és szabadságról szólót, a gyermekek jogairól szóló egyezményt és a büntetőjogot. A petíciót végül elutasították, és az akkori belügyminiszter, Elihu Suissa kijelentette, hogy “a feljelentőt ki kellene dobni az ablakon.”

Az Észak- Izraelben élő Eran és Maya Sade meséli, hogy a brit miláról szerzett információik közül a legmegrázóbb és legjelentősebb felfedezés éppen Maimonidész⁵  szavai voltak, aki “az egyik legjelentősebb szószólónk, és mindent semlegesítő igazolást adott a brit milának”, mondja Sade. “Ő határozottan állította, hogy a műtét azért van, hogy csökkentse a férfiak nemiségét, és csökkentse a szexuális élvezetet. Ezt azonnal párhuzamba állítottam a női körülmetéléssel, és ezen megdöbbentem. Rögtön utánaolvastam a fiziológiai szempontoknak, és megértettem, hogy amit Maimonidész mond, az tényleg úgy van: a fityma eltávolítása fizikailag kárt okoz a hímvessző működésében a szexuális aktus során.”

“Összevetettem ezt az emberi jogokkal kapcsolatos jogi tudásommal, és rájöttem, hogy a műtét ebben a tekintetben sem helyénvaló – fognak egy embert a legsérülékenyebb és legkiszolgáltatottabb állapotában, és levágják egy testrészét. Azt is mondja Maimonidész, hogy azért végzik a műtétet nyolcnapos korban, mert a szülő-gyermek kapcsolat ekkor még nem igazán erős, és a szülő még képes ilyesmire a fiával szemben. Ez az emberi jogok durva megsértése, éppen a szülők által, akiknek pedig feladatuk volna megvédeni őt.”

Maya Sade-nek a korábbi házasságából van egy körülmetélt fia, akinek korrekciós műtéten kellett keresztülmennie. Az első fiánál fellépő komplikáció segítette hozzá, hogy könnyen beleegyezzen férje kérésébe, hogy ne metéltessék körül a közös gyereküket.

Az Egészségügyi Minisztérium adatai szerint 2010-ben 57 szövődménnyel járó, mohel által végzett brit mila volt és 19 azok között, melyeket orvos végzett. Az Izraeli Főrabbinátus által közölt adatok szerint 2011-ben a Mohelek Felett Felügyelő Bizottság 54 komplikációs esetről tárgyalt (2010-ben 44665 zsidó kisfiú született Izraelben, ennek alapján láthatjuk, hogy a körülmetélés során fellépő komplikációk aránya 1%-nál alacsonyabb).

“A körülmetéléskor leggyakrabban előforduló komplikáció a vágás utáni órákban vérzés formájában lép fel. Ez akkor fordul elő, mikor a véredények nem záródnak el jól”, magyarázza Dr. Daniel Shinhar gyermeksebész. A rabbinátus adatai alapján 2011-ben 48 vérzéses eset volt. A második leggyakoribb komlikáció a fertőzés (2011-ben öt eset), majd ezt követi magában a hímvesszőben való kártevés, tehát magából a hímvesszőből egy rész csonkolása (2011-ben egy eset).

“További komplikáció, mely a körülmetélés miatt, de később lép fel”, folytatja dr. Shinhar “az a húgycső végének a szűkülete, ennek nyomán a vizelet rendellenesen távozik. Más bonyodalom fitymatöbblethez, kozmetikailag nem esztétikus eredményhez vezethet. Ez a körülmetéltek 5%-ánál történik, de tíz ilyenből csak egynek van szüksége műtétre. Fontos megjegyezni, hogy ebben az esetben a módosítást nem orvosi vagy vallási okokból, hanem kizárólag esztétikai megfontolásból végzik el.

Hogy ne nevessenek rajta

Amíg a körülmetéltető szülők egy esetleges fizikai komplikációtól félnek, addig a nem körülmetéltető szülők főként a lelki következményektől tartanak. Ami a találkozókon a bizonytalankodókat leginkább nyugtalanítja, az a társadalmi másság kérdése. “Mindig felteszik azt a kérdést, hogy hány körülmetéletlen él az országban, de nincs erre válaszom”, mondja Tamir.

Aztán a tágabb család ellenkezése és a zsidó öntudat kérdése is előtérbe kerül. Nagy a félelem, hogy a család kiközösíti a nem körülmetéltető szülőket, bár Tamir tapasztalata szerint a legtöbb nagyszülő haragja az unokát látva azonnal eloszlik. Ido (kitalált név), 32 éves, intelligens és jóképű, körülmetéletlen jeruzsálemi férfi története is hasonló: miután apai nagyanyja megtudta, hogy az unokáját nem fogják körülmetélni, nem hagyott fel a sírással, egészen addig, míg első alkalommal megpillantotta őt. Azóta egy szó nem esett a dologról.

A szülőknek a brittel kapcsolatos egyet nem értése is gyakran előfordul az összejöveteleken. Tamir szerint ezek az esetek fele-fele arányban oszlanak meg  a férfi és a nő között. Ilyen pár például a tel-avivi Morán (31 éves) és Nir (34 éves) (kitalált nevek), akiknek ma egyéves a fiúgyermekük.

“Eleinte mindketten egyetértettünk abban, hogy nem metéltetjük körül a gyermeket” mondja Morán, “ám azután Nir barátai azt mondták, hogy ez hiba, erre ő elbizonytalanodott. Bennem is kérdések merültek fel, és elhatároztam, hogy alaposan megvizsgálom a témát. Hirtelen szembesültem a ténnyel, hogy az emberek babakocsi dolgában sokkal alaposabb kutatást végeznek, mint gyermekük testének megvágása kérdésében.”

“Miután egy dokumentumfilmben láttam, hogy pontosan mi történik a körülmetélés során, világossá vált számomra, hogy nem vagyok képes ezt megtenni a gyermekemmel. Tíz körömmel kellett harcolnom döntésem megvédéséért. Megértettem, hogy ez egy helytelen, elfogadhatatlan és teljesen logikátlan eljárás.” Morán elmeséli, hogy az első hónapokban ez igen beárnyékolta kettejük kapcsolatát, de felülkerekedtek rajta, s most újra teljes a béke a családban.

Egy következő kérdés a nem körülmetéltető szülők körében, hogy szükség van-e az előbőr valamilyen speciális kezelésére. Tamir elmagyarázza, hogy semmit sem kell tenni, egyszerűen csak békén hagyni a területet. “Nem kell tisztítani a fityma alatt, nem kell visszahúzni, nem kell semmit betenni a hímvessző nyílásába a szennyeződések eltávolítása végett, mert nincs ott semmi szennyeződés. Egyszerűen viszonyuljanak a testrészhez, úgy, ahogyan az ujjakhoz viszonyulnak.”

“Tájékoztatom a szülőket, akik valami betegség miatt orvoshoz fordulnak, hogy az orvosok hajlamosak az előbőrt okolni mindenféle megbetegedés kapcsán – még fülgyulladás esetén is. Ekkor a köreinkben levő önkéntes orvosok megvizsgálják, hogy az előbőr valóban “bűnös-e” a betegség kialakulásában. Végül emlékeztetem a szülőket, hogy egy normális, egészséges, működő testrészről van szó, és annak az esélye, hogy bajokat okozzon, szinte a nullával egyenlő.”

A csordogálás árvízzé duzzad

A gyerekek körülmetélésétől való tartózkodás terjedésének sokféle oka van. Ben-Yami szerint elsősorban az, hogy megvan az a kritikus tömeg, mely legitimizálja a dolgot. “Ha a 90-es években valaki azt mondta neked, hogy nem akarja körülmetéltetni a fiát, valószínűleg először fordult elő, hogy egyáltalán hallottál erről a lehetőségről. Ma, még ha van is tiltakozás, ez mégsem olyasmi, amin megdöbbennek az emberek. A gát átszakadt, és a szivárgás folyammá duzzadt.”

Egy további ok a lányok és a fiúk körülmetélésének összehasonlítása. Néhány, fiukat nem körülmetéltető szülő meséli, hogy azután döntöttek a műtéttől való tartózkodás mellett, miután női körülmetéléssel foglalkozó cikket olvastak, vagy erről szóló filmet láttak, és megértették, hogy lényegében ugyanarról a dologról van szó. Például Ido édesanyja meséli, hogy öt évvel fia születése előtt egy cikket olvasott Angliában a nők körülmetéléséről, és feltűnt neki, hogy az eljárás támogatói ugyanazokat az érveket hozzák fel álláspontjuk védelmére, mint amit szekuláris zsidó barátai hoznak fel a fiúk körülmetélése mellett.

Ez a felfedezés volt az, mely arra indította őt és férjét, hogy ne metéltessék körül Ido-t, pedig a 80-as években ilyen döntés rendkívül szokatlan volt, abban az időben ez még a gyökeresen világi zsidó izraeliek szemében sem volt elfogadott dolog. Dr. Ben-Yami is lát párhuzamot a két eset között: “Ha figyelmen kívül hagyjuk a kontextust, könnyen eljutunk a női körülmetéléshez. Míg magunkat (csupán megszokásból) nem tartjuk primitíveknek, a nőket körülmetélőket annak tartjuk. Erre én azt mondom: vedd ki a gerendát a szemedből.”

Ebben az esetben is olyan állításról van szó, mely a hallgatóságban felháborodást vált ki. “Amikor a női körülmetélést említjük, mindenki felkiált, és a vita azonnal véget is ér”, mondja Moran. “Azt mondják: Hogy vagy képes a kettőt összehasonlítani? Mi nem ártunk a gyerekeinknek! Nos, azok az afrikaiak és muszlimok, akik a nők körülmetélését gyakorolják, ugyanúgy viszonyulnak a dologhoz, mint ahogy mi viszonyulunk a férfi körülmetéléshez – állítják, hogy ez egészségesebb, esztétikusabb, és a nők erényesebbek lesznek tőle. Ez a harag egyfajta széles körű kollektív önmeggyőzésből ered.”

Dr. Sussman – Diskin azt mondja, hogy fontos hangsúlyozni a női körülmetéléssel való összehasonlítást. Úgy viszonyul ehhez, mint egyfajta fordított feminizmushoz, és állítja, hogy a feminista mozgalom figyelmen kívül hagy olyan dolgokat, amelyekben a nők elsőbbséget élveznek. “A nőknél a fityma szövetével egyenértékű szövet van – ezek a kis szeméremajkak és a csiklószövetek, de esetükben tilos bármely testrészt levágni. Én egyenlő bánásmódot és egyenlő védelmet követelek”, mondja.

Egy további tényező, ami növeli a nem körülmetéltetők számát, az az internet megjelenése. A 2000-es évek magukkal hozták a fórumok és a közvetlen információk örömhírét. Az egyik példa erre a 11 éve működő “Lemondunk a brit miláról” nevezetű Tapuz fórum.

Galit (aki kérte, hogy ne tegyük közzé vezetéknevét) az elmúlt kilenc évben a fórum három vezetőjének egyike. Tel-avivi lakos, három gyerek anyja, köztük két nem körülmetélt fiúé, akik ma 11 és 6 évesek. “A fórum létrejötte óta folyamatosan emelkedik az odalátogatók száma. A Tapuz egyéb szülői fórumain is lehetőség van a körülmetélés kérdésének megvitatására. Az az érzésem, hogy a gyereküket körülmetéltetők is nyitottabbak elfogadni annak az esélyét, hogy máskor esetleg ne metéljék körül”.

Altatás nélküli műtét

Az internet megjelenése más előnyt is hozott – az orvos által elvégzett brit milát. Mikor – általában a neten – a körülmetélés folyamatáról olvasunk, rájövünk, hogy ez az egyetlen sebészeti műtét a világon, melyet emberen érzéstelenítés nélkül végeznek. Kicsit alaposabb netes barangolás után azt is megtudjuk, hogy mekkora fájdalommal jár az eljárás, ami arra ösztökéli az izraeli világi szülőket, hogy az altatásos körülmetélést részesítsék előnyben, melyet orvos végez.

Az a mítosz, hogy a mohelek az orvosoknál nagyobb tapasztalattal rendelkeznek, nem pontos. Nem hivatalos adatok szerint napjainkban a körülmetélések egyharmadát orvosok végzik, és a népszerűbbek közülük havonta többszáz ilyen műtétet hajtanak végre.

Dr. Shinhar és dr. Ram Mazkeret tíz évvel ezelőtt úgy döntöttek, hogy érzéstelenítéssel végzett brit mila számára magánklinikát nyitnak, és azóta heti hat napon, napi 3-4 műtétet hajtanak végre. Dr. Shinhar, mint korábban írtuk, gyermeksebész, dr. Mazkeret koraszülött- és csecsemőspecialista, aki a reformzsidó mozgalomtól is kapott képesítést a brit mila törvényeiről.

“Azért végezzük ketten a műtéteket, hogy egyikünk foghassa a babát, miközben másikunk magát a sebészeti beavatkozást végzi. Mi nem kötjük le a babát, mint a halachikus⁶ britnél, mert ez a lekötés kellemetlen a csecsemőnek”. Dr. Shinhar elmondja, hogy a klinikára hozzájuk érkező legtöbb szülő világi zsidó, kis részük horgolt kipás vallásos, még kisebb részük muszlim (lásd keretes írásunkat a muzulmán körülmetélésről).

“A mohelek és orvosok között az a fő különbség, hogy nekünk szabad érzéstelenítőt beadnunk, míg a moheleknek ez nem megengedett. Orvosi kutatásokból ismert, hogy a körülmetélés során fellépő fájdalom azonos mértékű az érzéstelenítés nélküli foghúzással. Mikor az emberek tanácstalanok az altatással kapcsolatban, azt javaslom nekik, hogy csak akkor csináltassanak a fiuknak altatás nélkül brit milát, ha beleegyeznek, hogy érzéstelenítés nélkül kihúzzam egy fogukat.”

“Ezen túlmenően megvizsgálták és megállapították, hogy azokat a babákat akiket altatás nélkül metéltek körül, életük első félévében poszttraumás jelenségek kísérnek. Ingerlékenyebbek, többet sírnak és könnyű ingerekre is stresszesek lesznek.” Egy másik különbség abban rejlik, hogy az orvos által végzett műtét során az anya tarthatja a babát, ami az orvosok állítása szerint megnyugtatja a babát és az anyát is.

Dr. Shinhar és dr. Mazkeret klinikáján van egy nagy szoba, melyben szükség esetén a halachikus ünnepet rendezik, továbbá egy kisebb szoba, melybe csak a szülők és a nagyszülők mehetnek be, magának a műtétnek a lebonyolítására. “Azért van szükség a szobák szétválasztására, hogy a babának nyugodt és csendes környezetet biztosíthassunk. A nagy rendezvénytermek általában csak további stressz- és zajforrások a kisfiúnak”, magyarázzák.

Dr. Shinhar az idősebb korban végrehajtott brit mila szakértője is, és kifejti, hogy 4-5 éves korban a körülmetélés “jelentős trauma a gyereknek, mert emlékszik rá”. Ebben a korban a műtétet műtőben, teljes altatással és varrással hajtják végre. A kései korban végzett brit fő páciensei leginkább a volt szovjet tagállamokból érkezett új bevándorlók, akik nem lettek csecsemőkorban körülmetélve.

A dr. Shinharhoz és dr. Mazkerethez hasonló orvosok az Egészségügyi Minisztérium felügyelete alá tartoznak, de nem a Moheleket Felügyelő Bizottság alá, ami csak a vallásos mohelekért felelős. Ez a bizottság egyházi és egészségügyi szakemberekből áll, fő tevékenysége a mohelek képzésének felügyelete, melynek során sok vallási szabályt tanulnak, például hogy mi a megengedett szeghosszúság a fityma lehámozásához.

Egészségügyi szempontból a mohelek nem kapnak helyi érzéstelenítő injekció beadását engedélyező vagy – rossz vágás esetén – a bőr összevarrását lehetővé tevő képzést. Nincs olyan előírás, hogy a britet csak steril helyen végezhetik, tehát gyakorlatilag rendezvényteremben végrehajtott orvosi procedúráról van szó. A bizottság többek között az olyan mohelek engedélyének visszavonásáért felelős, akik kárt okoztak, vagy gondatlanul jártak el.

“Abban a pillanatban, hogy egy adott mohelnél komplikáció lép fel, nekünk, orvosoknak kötelességünk értesíteni az Egészségügyi Minisztériumot, amely a jelentést továbbadja a Moheleket Felügyelő Bizottságnak, mely aztán megvizsgálja, hogy egyszeri komplikációról vagy komlikációk egymásutánjáról van-e szó”, magyarázza dr. Shinhar. “Az utóbbi esetben a bizottságnak joga van megvonni a mohel működési engedélyét, de én egyetlen olyan esetre sem emlékszem, hogy megvonták volna az engedélyt.”

A rabbinátus válasza: “A brit mila orvosi fontosságát figyelembe véve, a rabbinátus úgy tartotta helyesnek, hogy a bizottság élére ne rabbit, hanem szakértő  sebészorvost állítson. A Bizottság teljes mértékben, az Egészségügy Minisztérium szempontjából is a lehető legjobban látja el szerepét”.

2003-ban a Főrabbinátus azt kérte a helyi rabbiktól és vallási tanácsoktól, hogy olyan írást tűzzenek ki a zsinagógákban, mely betekintést enged a rabbinátusnak az altatással végzett, orvosi brit milával kapcsolatos véleményébe: “A Moheleket Felügyelő Bizottság megdöbbenéssel vett tudomást olyan üzleti érdekeltségű szervezetek hirdetéseiről, melyekben ortodox ceremónia, áldásmondás és a vérzés szájjal történő elállítása nélküli, “jó brit” végzését kínálják, tehát olyan britet, mely nem a zsidó vallás törvényei szerint való. Nem hittük, hogy eljön az idő, mikor Izraelben különféle szervezetek alapjaiból akarják kitépni azt a parancsolatot, mely Ábrahám ősapánk óta létezik, s a zsidó vallás előírásai szerint a világ minden zsidó közösségében odaadással gyakorolják”. A cikkre adott válaszként a főrabbinátus kijelentette, hogy “mindaddig, míg Tóra és törvénytartó orvosok a vallási előírások szerint végzik a brit milát, legyenek áldottak.”

Zsidó identitás

Ronit Tamir szerint a körülmetéletlen baba zsidóságának kérdése sokszor felmerül a találkozóikon. “Rendszerint a szélesebb család állítása miatt, miszerint a gyerek nem lesz zsidó, ami természetesen nem igaz. Ha az anya zsidó, a gyerek is zsidó”. A rabbinátus is megerősíti ezt. Nagyon sokszor felmerül a körülmetéléssel kapcsolatban a zsidósághoz tartozás érve. Ez is egy olyan érv, melyet a gyereküket nem körülmetéltető szülők a környezetüktől hallanak.

Dr. Ben-Yami azt mondja, hogy “azt gondolni, hogy csupán az tesz minket zsidóvá, hogy megvágják a péniszünket, az a zsidóság redukálása. Szívesebben gondolok arra, hogy több tartalom van a zsidóságban, mint egy vágott hímvessző.”

Eran és Maya Sade úgy határozzák meg magukat, mint Izrael államhoz erősen kötődő világi emberek. “Úgy érezzük, hogy ahhoz a közösséghez tartozunk, melyben élünk, a fiunk héberül beszél, ismeri a zsidó irodalmat, Izrael ünnepeit. Semmi esély sincs arra, hogy akik Izraelben nőnek fel és itt járnak iskolába, ne őrizzék meg a zsidó és cionista identitást.”

Galit elmondja, hogy valójában az a döntése, hogy nem csinál a fiának brit milát, segített neki, hogy megfogalmazza zsidó identitását. “Nem a vallással szembeni érzés miatt jutottam erre az elhatározásra, hanem magával az eljárással való egyet nem értésem miatt. Csak miután a döntés megszületett, kezdtem mélyebben elgondolkozni a zsidóság nekem szóló jelentéséről, s a judaizmussal való kapcsolatom elmélyült.”

Ido elmondja, hogy bár micvája⁷ előtt, “mikor jött a rabbi, hogy tanítsa nekem a parasát, elmagyarázta, hogy ki a zsidó, és azt is megemlítette, hogy a zsidók brit milán is átmentek. 12 és fél éves voltam akkor és emlékszem, hogy mosolyogtam magamban, és azt gondoltam, hogy a rabbi nem ért semmit. Már akkor rájöttem, hogy zsidónak lenni az valami sokkal mélyebb, mint amit a rabbi gondol rólam, hogy nem egy bőrdarab garantálja, hogy igazi rokonszenvet érezzek a zsidó kultúra iránt.”

2005-ben azt írta Meir Shalev a “Yedioth Ahronoth⁸”-ban megjelenő rovatában: “Nem csak magán a brit milán lehet eltűnődni, hanem a lelkesedésen, melyet annak megőrzésekor fejezünk ki. Igazán furcsa jelenséggel nézünk szembe. Miként lehetséges, hogy miközben világi, felvilágosult, szabadgondolkodó zsidók – és én magamat is köztük tudom – lelkiismeret-furdalás nélkül “erős kézzel és kinyújtott  állkapoccsal” eszik a disznóhúst, keverik a tejest a húsossal, és olyan szép és fontos parancsolatra is, mint a szombat betartása, fittyet hánynak, a micvák közül éppen a legkeményebb, legbrutálisabb és legprimitívebb parancsolatot tartják be. Úgy tűnik, hogy a dolog nem csak puszta konszenzusból vagy egészségügyi okokból ered, de a dolog titkára nincs válaszom. Rejtély számomra, és az is marad.”

Shalev dilemmájára az elsődleges válasz az a másságtól való félelem. Ami ezt talán a leginkább kifejezi, az az a mondat, melyet egy szülőpár mondott az Ari Libsker újságíró és rendező által 2000-ben készített “Brit mila” című filmben: “Előnyben részesítettük a fiunk testi sérülését mentális károsodásával szemben.”

Ez a félelem egy másik televíziós műsorban, a “Tironut” (Kiképzés) című, az izraeli kettes adón 1999-ben sugárzott sorozatban is feltűnik. Az egyik jelenetben Boris Moskowitz, orosz származású, kiképzésen részt vevő katona szégyenlős, és nem hajlandó a társaival együtt zuhanyozni, míg a parancsnoka kényszeríti rá és ezzel felfedi titkát – nincs körülmetélve. Egy másik részben Boris külön szabadságot kap, melynek során sebészetileg eltávolítják a fitymáját.

“Az összes érv közül a hadseregre való hivatkozás az egyetlen, ami felbosszant. Mintha Spártában élnénk, ahol mindenki katonákat nevel”, mondja Ido, aki leélt Izraelben 32 körülmetéletlen évet – az oviban, az iskolában, a cserkészek között és a hadsereg harci egységében. Arra a kérdésre, hogy nevettek-e rajta, vagy tettek-e megjegyzéseket a seregben, netán más társadalmi közegben, azt feleli: “A rövid válasz az, hogy nem, soha nem nevettek rajtam. A hosszú válasz, hogy soha nem csináltam ebből ügyet, nem forgolódtam provokatív módon meztelenül, de nem is rejtettem, szégyelltem, vagy próbáltam mindenki után külön fürödni, hogy ne lássák.”

“Anyám azt mondja, s egyetértek vele, hogy megadta nekem a választás lehetőségét, hogy olyan legyek, mint mindenki más, vagy sem. Mikor körülmetélnek egy gyereket, az egy egyirányú jegy, de ha nem, az kétirányú jegy, és ha akarsz, vissza lehet onnan jönnöd. Én soha nem akartam visszajönni. Örülök, hogy engem nem metéltek körül. Teljesnek érzem magam, szó szerint és átvitt értelmében is.”

A választással kapcsolatos dilemmához csatlakoznak Eilat és Aron (kitalált nevek), 30-as éveikben járó szülők Ramat Hasharon-ból, akik nem metéltették körül a fiukat, aki ma öt hónapos. “A fő érzésem az volt, hogy a gyerek kezében hagyom a döntés lehetőségét”, mondja Eilat, “ez az ő teste, és nem akartam a testén visszafordíthatatlan dolgokat tenni.”

Eilat kisgyerekekkel dolgozik, munkája során körülmetéletlen gyerekekkel is foglalkozott, és azt látta, hogy a többi gyerek nem csinál ebből ügyet. “Tanúja voltam, mikor megmutatták egymásnak a fütyijüket, mint gyerekeknél szokás, és nem vettem észre, hogy másképp viszonyultak volna hozzájuk.”

Az alábbiakat teszi hozzá Ayala (36 éves), két körülmetéletlen fiú anyja (3 és 7 évesek): “A nagyfiam göndör haja mindig is sokkal inkább foglalkoztatta őt, mint bármely más fizikai részlet a testén. Egy idő után szemüveget is hordania kellett. Ha másságról beszélünk, akkor az arca közepén ülő szemüveg igencsak feltűnő másság. Megfigyeltem, hogy az oviban a gyerekek nem különösebben foglalkoznak sem a szemüvegével, sem a göndör fürtjeivel és természetesen nem körülmetélt voltával sem. Azt hiszem, hogy ha csak azért metéltettem volna körül, hogy ne lógjon ki a társai közül, később a göndör haja és szemüvege miatt nevetségesen éreztem volna magam.”

“Már hosszú hónapok teltek el azóta, mióta felülkerekedtem az attól való félelmen, hogy mássá teszem a fiamat”, mondja Sade, “azt kérdeztem magamtól, hogy mi fog vele történni az oviban, az iskolában, a hadseregben és a lányokkal. Részt vettem néhány nem körülmetéltek szüleinek szóló találkozón, amik nagyon megnyugtattak. Egy csomó szülővel találkoztam, akik elmesélték az ő történetüket, és láttam, hogy ezek teljesen normatív emberek, egyáltalán nem különcök. Rájöttem, hogy az ördög csak a falra van festve, és minden rendben lesz.

Néhány találkozó után megerősödött bennem a döntésem kapcsán a teljesség érzése, és életemben először szükségét éreztem, hogy előjöjjek az anonimitásból és harcolni kezdjek”. E szükségből eredően építette fel Eran a “Védd a gyereket” nevű honlapot, amely egyfajta online információs központ a körülmetélésről. Galit szerint “Az évek során egyre boldogabbak és teljesebbek vagyunk a döntésünkkel. Azt tapasztaljuk, hogy a korábbi aggodalmaink nem valósulnak meg, s hogy a gyerekek boldogak és társadalmilag elfogadottak.

A gyerekeink elégedettek, hogy nem metélték őket körül, és soha nem haragudtak ránk emiatt, mint ahogy a brit mila mellett érvelők ijeszgettek vele korábban. Az emberek azt gondolják, hogy ha gyerek nem megy át brit milán, csak idő kérdése, hogy maga fogja ezt kérni. Ez egyszerűen nem igaz. Nálunk otthon egyszerű és praktikus a kérdéshez való hozzáállásunk, nem terheljük meg ideológiával, tiltakozással és felesleges érzelmekkel. Ebben az elhatározásban csak egy szülői döntést látunk azok között a döntések között, melyeket a gyerekekkel kapcsolatban hozunk.”

A kerítés másik oldalán, meglepő módon, Dr. Ben-Yami áll. Pont ő, aki a körülmetélés elleni harc úttörője volt, döntött végül úgy, csupán néhány hónappal az írásának “Haaretz”-ben való megjelenése után, hogy körülmetélteti a fiát, aki ma 13 éves. “A döntő ok, hogy megcsináltuk, az a másságtól való félelem”, magyarázza.

Megbántad a döntésedet?

“Azok a szempontok, melyek engem és másokat is arra vezettek, hogy végül mégiscsak megcsináljuk fiainkon a brit milát, szinte alig léteznek ma. Olyan érzésem van, hogy ma inkább azok vannak védekező állásponton, akik körülmetéltetik a gyerekeiket. Még akkor is, ha ez nem rendhagyó döntés, meg kell védeniük a választásukat. Már nem lehet csak úgy félresöpörni azokat, akik a brit mila ellen vannak. Ez olyan, mint az első vegetáriánus, biztos hogy nehéz volt neki az elején, mert gúnyosan lekezelték, de aztán elterjedt, és ma, még ha csak a lakosság 10%-a vegetáriánus is, a többiek kényelmetlenül érzik magukat.”

A vegetarianizmussal való összehasonlítás azért is érdekes, mert úgy tűnik, hogy hasonlóság van a gyerek nem körülmetélése és a hústól való tartózkodás melletti döntések között. A társadalom mindkét esetben aktív tettként viszonyul a döntéshez, pedig valójában mindkettő passzív cselekedet – mindkét esetben az a döntés, hogy nem csinálnak valamit. További hasonlóság, hogy mindkét döntés egy olyasmi megkérdőjelezése nyomán jön létre, ami a legtöbb ember számára magától értetődő. Végül mindkét döntés abból az alapvető kérdésből ered, hogy “Hogyan befolyásolok tettemmel egy másik lényt?”

A kapcsolat az AIDS-el

A körülmetéléssel kapcsolatban erre a kérdésre több válasz is van. Rengeteg kutatómunka foglalkozik a körülmetélés vagy a körülmetéletlenség következményeivel, de kivétel nélkül mindet  fenntartásokkal kell kezelni. Nehéz egyértelmű kutatási eredményekre jutni a nemi aktussal, nemi betegségekkel és esztétikával összefüggő jelenségek terén, a fityma meglétének, illetve meg nem létének a tényezők hosszú sorából való elkülönítésével.

Lehetetlen megállapítani, hogy a fityma jelenléte vagy jelen nem léte okozott-e valamilyen viselkedést, betegséget vagy társadalmi konstrukciót. Az a kutatás, amely megállapítja, miszerint a nők jobban élvezik a nemi életet körülmetélt partnerrel (valódi kutatás, amely egy brit urológiai kiadványban jelent meg ’99-ben), vajon el tudja-e különíteni a partner személyiségének összetevőit, és kizárólag a fityma meglétének vagy meg nem létének tényével magyarázni az élvezetet?

Az a kutatás, amely a péniszrák kisebb arányú előfordulásáról számol be a körülmetéltek körében (a kutatás egy amerikai gyermekorvosi kiadványban jelent meg ’99-ben), vajon el tudja-e különíteni például a dohányzás, a napsugárzás vagy a genetikai hajlam rákra vonatkozó tényezőit? Vagy az a kutatás, amely szerint az AIDS-el való fertőzés esélye a körülmetéltek körében 60%-al kisebb, mint a nem körülmetéltek között (az Egészségügyi Világszervezet 2007-ben közzétett adatai szerint), miképp magyarázza azt a tényt, hogy az Egyesült Államokban több körülmetélt van, mint a skandináv országokban, de több AIDS-beteg is?

Ennek ellenére érdemes ezen a kutatási területen – a körülmetélésnek az AIDS-fertőzésre való befolyásán – elidőzni. A téma különösen azért érdekes,  mert a körülmetélést támogatók és ellenzők között megvan a konszenzus, miszerint a körülmetélés csökkenti az ezzel a betegséggel való fertőződés esélyét. Sőt, vita zajlik a körülmetélésről mint az AIDS megoldásáról.

A körülmetélés támogatói szerint a műtét csökkenti a betegséggel való fertőződés esélyét, ezért segíthet terjedésének visszaszorításában. A körülmetélést ellenzők álláspontját jól tükrözi Galit kérdése:  „Vajon azt kellene-e mondanom a fiamnak, hogy mivel körülmetéltettük, s ezzel felére csökkentettük az esélyét, hogy AIDS-el fertőződjön, csak minden második nemi aktusnál kell kondomot használnia?” Szerinte ez nevetséges érv.

Tamir a maga részéről úgy gondolja: „Mi lesz, ha a következő évtizedben megtalálják az ADIS elleni oltást? Hogy fogom érezni magam azzal, hogy megvágtam a fiam nemiszervét, hogy csökkentsem a betegséggel való fertőződésének esélyét, pedig már most létezik ellene jó védelem, ami nem sebészeti beavatkozás (a kondom), és végső soron lett védőoltás? Hiszen ez végül is csak indok a körülmetélés megejtésére, nem igazi ok.”

A beszélgetéshez csatlakozik Rotem, a Haifai Egyetem tudósa és kutatója, aki többek között orvostudományokkal is foglalkozik. Rotem „kulturális okokból” metéltette körül egy hónapos fiát „és nem ilyen vagy olyan orvosi kifogások miatt. Valójában nincs orvosi oka a körülmetélésnek. Ha a folyamat csökkenti is az AIDS-fertőzés esélyét, amikor eljön az ideje, javasolni fogom a fiamnak a kondom használatát.”

„Ahogy nem vetetjük ki a gyerek vakbelét, hogy megelőzzük a vakbélgyulladást, úgy nem kell azt mesélnünk magunknak, hogy körülmetéltetjük, hogy megelőzzük az AIDS-t. Senki se hazudjon magának.”

Ido hozzáfűzi: „Minden kezdő statisztikus meg tudja mondani, hogy ha az AIDS-el való fertőződés esélye 50%-kal csökken, az nem jelenti azt, hogy 50%-kal lehet emelni a nem védett nemi aktusok számát. Nemi betegségek megelőzéséhez kondomot kell használni. Pont.”

További érdekes jelenség az AIDS és a körülmetélés kapcsolatának témájában a „fütyi poszt-kolonializmusa”, ahogy Ido nevezi azt a tevékenységet, minek során az utóbbi években fejlett nyugati országokból orvosok érkeznek afrikai országokba, hogy az AIDS terjedésének csökkentése érdekében körülmetéljék a helyieket.

Az egyik ilyen szervezet a „Jeruzsálemi AIDS Projekt” (JAP), jeruzsálemi központtal működő nemzetközi szervezet, amelynek célja az AIDS terjedésének megállítása. A szervezet széles tevékenységi körének keretein belül (oktatás, találkozók, felvilágosítás stb.) körülmetéléseket is végez Afrikában (eddig Dél-Afrikában és Szváziföldön voltak ilyen akciók), és a helyi orvosokat is megtanítják a beavatkozás elvégzésére.

Erre mondja Sade: „Én személy szerint inkább azt választanám, hogy az afrikai körülmetélésekre kiadott pénzt kondomokra és azok minden nemi aktusnál szükséges használatára való oktatásra költsék. Biztos vagyok benne, hogy minden állítás, ami egy egészséges testrész levágására szólít, hogy statisztikai szempontból csökkenjen az esélye egy betegségnek, az etikai szempontból megengedhetetlen. Átfogó módon kárt okozni egy teljes népesség testén azért, hogy közülük néhányan randomálisan megmeneküljenek, ez torz. Bármi mással kapcsolatban, ami nem a férfiak körülmetélése, senkinek esze ágába sem jutna ilyesmire még csak gondolni is.”

Orvosi előnyök

Izraelben létezik egy érdekes jelenség  a körülmetélésről szóló kutatásokkal kapcsolatban: a közönség főleg azokat az eredményeket ismeri, amelyek az előnyeiről beszélnek, azokat viszont, amelyek a hátrányairól szólnak, nem. Ari Libsker, a vele folytatott beszélgetés során rávilágít arra, hogy miért ismeretlenek ezek a kutatások az izraeli közönség előtt: „A témában történt új kutatásokról egyetlen orvostól sem sikerült idéznem a filmben, valamennyien aggódtak az állásuk miatt. Sok orvos mondta nekem, hogy ők egészségügyi okokból ellenzik a körülmetélést, de nem engedték, hogy rájuk hivatkozzak. Azért, mert Izraelben egészségügyi témaként adják el a dolgot, így féltek, hogy kitaszítják őket az orvosi közösségből.” – mondta.

Ehhez fűzi hozzá egy, a neve elhallgatását kérő főorvosnő, hogy a magánrendelések nagy része támaszkodik a rabbikra, akik hozzájuk irányítják a kezelteket, ezért az orvosok nem lépnek fel egyértelműen a körülmetélés ellen, és gyakran nem jelentik az ezt követő problémákat. „Félnek kiirtani a megélhetésüket adó gyümölcsöst.” – magyarázza.

„Ha egy orvost megbélyegez valamelyik rabbi, megszűnt a karrierje.” A körülmetélést követő problémák számáról szóló adatok (2010-ben 73 és 2011-ben 54), melyek az Egészségügyi Minisztériumhoz eljutottak, azt mondja: „Ezek csak a nehéz esetek, amelyek kórházi beutalást igényeltek, de ezeken kívül van még sok könnyebb eset, amikről egyáltalán nincsenek jelentések.”

A doktornő elmondása szerint a 90-es években kezdett el érdeklődni a téma iránt, amikor még nem volt szó az izraeli közönségben és az orvosi közösségben sem a körülmetélésről szóló kutatásokról. „Mivel minden szempontból műtétről van szó, egyértelmű volt számomra, hogy széles körű kutatási anyagnak kell lennie a témáról.” Abban az időben, az internet korszaka előtt, 1530 orvosi cikket talált a témában.

„Miután elolvastam 20-30 kutatási eredményt, a kép egyértelművé vált: ez egy plasztikai műtét, aminek nincs orvosi indikációja. A 90-es évek óta további kutatási eredmények gyűltek össze, s ma már világos, hogy a körülmetélésnek nincs egészségügyi előnye.” A doktornő hozzáteszi, hogy a Gyermekorvosok Szervezete (ez egy nemzetközi szervezet, amely a legmagasabb igazságügyi referenciát jelenti minden gyermekgyógyászati témában, s üzeneteinek megfogalmazásán igazságügyi szakértők is dolgoznak, továbbá  a szervezet által megjelölt irányelvek a bíróságokon is elfogadottak) arra a következtetésre jutott, hogy nincs egészségügyi indok a körülmetélés végrehajtására.

„Mondok egy példát: tudott dolog, hogy a körülmetélés csökkenti a péniszrákban való megbetegedés esélyét. Péniszrákban 100.000-ből 1 férfi szenved. Mellrákban 9 nő közül 1 betegszik meg. Tehát orvosilag sokkal indokoltabb a csecsemők mellét eltávolítani. Ez pontosan olyan egyszerű műtét, mint a körülmetélés.”

Az általa végzett alapos felmérés keretei között rátalált azokra a történelmi okokra is, amelyek miatt az Egyesült Államokban végzik a körülmetélést. Elszörnyedt attól, amit talált, mivel a körülmetélés történelmileg az önkielégítés csökkentésére történt próbálkozásokhoz kapcsolódik. „Az, hogy egy ilyen műtétet szorgalmaznak, szegénységi bizonyítvány Izraelnek és az Egyesült Államoknak. Izrael számára további szegénységi bizonyítvány, hogy olyan emberek kezébe adja a csecsemőket, akik nem orvosok. Ez megmagyarázza a szövődménnyel járó esetek magas számát. Valaki gondolt arra valaha, hogy megkérdezze egy moheltől, van-e szakmai felelősségbiztosítása? További szakvéleményt kérni, mint ahogy elfogadott más műtétek esetén? Egy egész országnak elaltatták az eszét. Gyerekek sérülnek meg itt, és a felelősség az országé és a szülőké, mert nem védik meg őket. Nincs felügyelet és nincs ellenőrzés. Ez egy vallásos ország, és ezek egy vallásos ország klasszikus ismérvei. Csak megköszönhetjük, hogy nem kötelező ezt tenni, és a szülők megakadályozhatják.”

„Aki műtéten esik át, kivéve a plasztikai műtétet, az ’beteg’ ” – folytatja. „A körülmetélés esetében a gyerekek nem ’betegek’, de azért megműtik őket. Ezenfelül, mint minden műtétnél, van esély a sikerre, ami ebben az esetben kizárólag esztétikai siker, és fennáll a szövődmények veszélye is. A plasztikai orvoslásban létezik két kategória: felnőtteknek és gyerekeknek. A gyerekek kategóriájában komoly rendellenesség meglétére van szükség ahhoz, hogy plasztikai sebészi beavatkozás történjen.

Felvetődik a kérdés, hogy milyen komoly rendellenessége van egy egésznek született csecsemőnek, hogy nyolc napos korában plasztikai műtétet kelljen elvégezni rajta? Igaz, hogy ez nem egy bonyolult műtét, és a kár, ami keletkezhet, nem vészes, de ez még mindig nem ok megműteni egy csecsemőt. Mint a plasztikai orvosi ágon, itt is – ez egy teljes iparág, ami a gyerekek hátán  üzletel – vendéglátótermek, catering, mohelek és hasonló tényezők érdeke, hogy ez a felfoghatatlan szokás fennmaradjon. Ezek anyagi érdekek, amiknek semmi közük az egészségügyhöz.

Két ismert kutatást végeztek a témában a 90-es években. Az első 99-ben jelent meg a brit urológiai magazinban (BJU), és leírta, hogy a fitymával rendelkező nemiszerv higiénikusabb a körülmetéltnél, mivel a fityma védi a nemiszervet, és a smegma nevű sűrű folyadékot termeli, ami antivirális és antibakteriális anyagokat tartalmaz, amelyek a húgycső nyílásának védelmére szolgálnak.

A másik leírás, amely az amerikai orvosi egyesület kiadványában jelent meg 97-ben, megállapítja, hogy a fitymával rendelkezők a körülmetélteknél védettebbek bizonyos nemi betegségekkel szemben; közülük a legismertebb a nemiszervek herpesze. Ugyanott megállapítást nyert továbbá, hogy ahogy a nemi partnerek száma növekszik, úgy növekszik a fitymával rendelkezők védettsége a körülmetéltekkel szemben.

Egy amerikai orvos, aki nem tart attól, hogy név szerint szerepeljen: dr. George Denniston, 95-ben megalapította a „Körülmetélést Ellenző Orvosok Egyesületét” (DOC). Az egyesületnek néhány tucat tagja van az egész világról, és célja, ahogy a honlapjukon is megfogalmazták: „a gyermekek és csecsemők nemi szervének szükségtelen orvosi beavatkozásoktól való védelme”. Az egyesület célja, amely egyenlő mértékben ellenzi a férfi és a női körülmetélést: „Felhívni a figyelmet arra, hogy az emberi nemi szervek megfelelő formában keletkeztek az evolúció hosszú évei során. Nem ellenezzük a körülmetélést vallási okokból, de csak akkor, ha a felnőtt ember maga dönt róla.”

A nemzetközi szervezet állítja, hogy pár napos csecsemők körülmetélése bio-etikai törvények és elvárások megszegése. „Hiszünk benne, hogy a fiúk jogosultak a lányokkal egyenértékű védelemre a nemzetközi jog és sok ország nemzeti törvényei alapján.” – írják honlapjukon.

Ami még utalhat a körülmetélés egészségügyi szükségtelenségére, az a következő mondat, amely az Egészségügyi Minisztériumnak a cikkre adott hivatalos válaszában szerepel: „Izraelben a körülmetélés nem  sebészeti beavatkozásnak, hanem vallási cselekedetnek számít. Ezért végrehajtásának körülményei a Főrabbinátus hatáskörébe tartoznak.” A minisztérium egy munkatársával folytatott telefonbeszélgetésben, amelynek során adatokat szerettünk volna kapni a körülmetélések számáról, elhangzott: „A körülmetélés vallási ceremónia, nem orvosi beavatkozás, ezért nincs információnk.”

Ez a két mondat tartalmatlanná teszi a körülmetélésre vonatkozó egészségügyi kifogásokat. Ha az Egészségügyi Minisztérium, amely a köz egészségéért felelős, nem lát a körülmetélésben egészségügyi folyamatot, miért bújtatja azt egészségügyi köntösbe a társadalom túlnyomó többsége? Tamir és Galit meggyőződése, hogy „a körülmetélés az orvosság, ami betegséget keres. Ez főleg a nem vallásos társadalomra nézve igaz Izraelben, ami nem vallásos igazolást keres.”

A nemiségben okozott kár

Egy másik állítás, amit a körülmetélés védelmére hoznak fel, az esztétikára vonatkozó állítás, ami két csoportra osztható. Az első csoportba azok tartoznak, akik szerint a körülmetélt nemi szerv szebb, a másik csoportba pedig azok a férfiak, akik azt szeretnék, hogy gyermekeik úgy nézzenek ki, mint ők. Libsker filmjében egy nőt látunk, aki éppen akkor metéltette körül a fiát, és azt mondja: „szükség volt ott valami kozmetikai kezelésre”. Erre mondja Moran: „Ha orrkarikát tetetek a gyerekem orrába nyolcnapos korában, mert ez szerintem szép, az fogják gondolni rólam, hogy megőrültem, mert a környezetemben senki nem tett orrkarikát a fiának. De a nemi szerv megvágása esztétikusnak tűnik az emberek számára.”

Tudott, hogy a 19. századig a nyugati világ a teljes nemi szervben látta a férfiúi szépség esszenciáját, ahogy erről a korabeli szobrok és festmények alapján meggyőződhetünk. Olyan alakok, mint Jézus vagy Dávid, a valóságban valószínűleg körül voltak metélve, de a korabeli szobrászok döntése az volt, hogy fitymával ábrázolják őket, mivel felfogásuk szerint ez a szépség helyes kifejezése. Az esztétika nem abszolút dolog, hanem változó felfogás, ami idő és hely függvénye.

Sok, fiát körülmetéltető férfi tanúskodik arról az akaratáról, hogy fiaik ne különbözzenek tőlük és arról, hogy ők örülnek, hogy körülmetélték őket és ezért boldogan körülmetéltetik fiaikat. Erre az állításra mondja Galit, hogy „a fiaim soha nem kérdezték tőlem, hogy miért különböznek az apjuktól. Mióta kell a gyerekeknek pont olyanoknak lenniük, mint a szüleiknek?” – kérdezi.

További kérdés, amit érdemes feltenni, hogy a körülmetélés befolyásolja-e a nemi élvezetet. Ebben az esetben is találhatóak ide vagy oda szóló állítások. „Egész életemben úgy viszonyultam a körülmetélt nemi szervemhez, mint valami természeteshez, vagyis mintha így születtem volna” – mondja Sade – de ahogy a témát kezdtem kutatni a fiammal kapcsolatban, eljutottam arra a pontra, amikor már nem lehetett kitérni a magamra vonatkozó gondolat elől, arról, hogy kárt okoztak a testemben. Ez nehéz élmény volt, amit még a körülmetélést ellenző nők sem tudnak megérteni.”

„Nehéz a körülmetélésen átesett férfinak teljes egészében tudatosítania magában a veszteség jelentését. Levágták a nemi szervem azon részét, amiben az idegsűrűség a legmagasabb, és a legérzékenyebb része a nemi szerv egészének. A fityma a nemi szerv bőrének harmadrésze, felnőtt férfinál eléri az átlag 15×10 centiméteres területet. Ez hatalmas mennyiségű élvezetet adó bőr, amitől megfosztanak bennünket.”

„A makk, a nemi szerv feje, természetes módon belső szervként szolgál” – teszi hozzá Sade. „Felépítése alapján olyan, mint a száj belső oldala, vagy a szemhéj belseje. Ez nagyon finom és érzékeny bőr, aminek nem szerepe kívül lenni. Körülmetélés után a makk kiszárad és száraz sivatagi föld lesz belőle, amit a körülmetélés hege vesz körül. Mielőtt kutatni kezdtem a témát, nem hegként viszonyultam hozzá, de ma már értem, hogy a szüleim heget okoztak a nemi szervemen. Ezt nehéz megértően elfogadni. Egyszer csak a szüleim indoka, hogy ők levágatták, mert mindenki úgy csinálja, olyan indokká vált, ami alapján én ezt nem lennék képes a fiammal megtenni.”

Az egyik válasz Libsker filmjében a körülmetélésnek a nemi élvezetre való hatására vonatkozóan: „ez olyan, mint színes televízióról áttérni a fekete-fehérre”. Amikor a téma felmerül az Idoval folytatott beszélgetésben, elmeséli, hogy a barátai nem igazolják az érzéseit, azzal az indokkal, hogy nincs összehasonlítási alapja, mert soha nem volt körülmetélve. De ő mindennek ellenére máshogy véli: „Amikor valaki megsimogatja a kézfejedet, képes vagy szavakkal kifejezni, hogy ez milyen kellemes neked, és el tudod képzelni, milyen lenne, ha levágnák a bőrt a kézfejedről, igaz? Hát pontosan így én is tudom, mi okoz nekem élvezetet a szex-ben, mi kellemes, és melyik részen érzem ezt. Így tanúskodni tudok róla, hogy ez mennyire jó.” Egy kis rábeszélésre Ido hajlandó elárulni az izraeli nők reakcióját is, akikkel megosztotta ágyát: „Az a helyzet, hogy ez igen izgató számukra.”

Akik élettapasztalatukból kifolyólag választ tudnak adni a kérdésre, azok a volt szovjet tagállamokból érkezett új bevándorlók, akik körülmetéletlenül érkeztek Izraelbe, és felnőtt korukban estek át rajta, így volt gyakorlatuk  a nemi életben előtte és utána is.

Jurij 26 éves, a Technion hallgatója, aki 16 éves korában esett át a körülmetélésen. „Hét éves koromban jöttünk Izraelbe” – meséli. „Nem metéltek körül Oroszországban, mert nem vagyok zsidó – anyukám nem zsidó, de anyai nagyapám zsidó, ami a hazatérési törvény alapján lehetővé tette számunkra a bevándorlást.” Jurij folytatja az elbeszélést, hogy csak 15 éves korában, amikor nemi életet kezdett élni, és bevallotta első, izraeli születésű  barátnője előtt, hogy nincs körülmetélve, érezte, hogy ez problémát okozhat. „Megértettem, hogy teher lesz minden alkalommal újra elmesélni, és inkább enélkül szerettem volna” – mondja.

Jurij megkérte az anyukáját, hogy elvégezhesse a körülmetélést, és együtt kerestek ehhez magánorvost. A műtét helyi érzéstelenítéssel zajlott, és dr. Sinher és az általánosan elfogadott hiedelem ellenére a folyamat nem volt traumatikus Jurij számára, és nem volt szükség nehéz és hosszas gyógyulási időszakra sem. Végül is egy hónapon belül visszatért a nemi élethez ugyanazzal a barátnővel, viszont akkor megértette, hogy – szavai szerint -: „A nemi érintkezés közbeni érzés megsérült, elromlott. Az érzékenység jelentősen csökkent, és a merevedéshez szükséges ingerküszöb megnőtt. Két évvel ezelőtt, amikor a Technionban kezdtem tanulni, jobban kezdett foglalkoztatni a téma. Olyan ember vagyok, aki hátra szokott pillantani, és sajnos sírok a kiömlött tej miatt. Egyértelmű lett számomra, hogy hibát követtem el. 16 éves voltam, és idióta.”

Jurij szolgált a seregben, de elmondása szerint a katonaságnak nem volt része döntésében, hanem mint „a döntéssel járó bónusz” szerepelt. „ Visszanézve azt mondom magamnak, hogy nem létezik, hogy olyan alacsony értékrendű emberek, akikkel szolgáltam, befolyásolhattak volna a testemre vonatkozó döntésekben. Szóval az egyetlen dolog, amit örömmel mondhatok, hogy a sereg nem volt tényező a döntésben.”

Ajánlanád szülőknek, hogy metéltessék körül a gyerekeiket?

„Ha nincs erre kényszerítő orvosi probléma, akkor nem.”

Az Egészségügy Minisztérium reakciója

Izraelben a körülmetélés nem sebészeti beavatkozásnak, hanem vallási cselekedetnek számít. Ezért végrehajtásának körülményei a Főrabbinátus hatáskörébe tartoznak. A mohelek alapos képzést kapnak, s az engedéllyel rendelkezők működése felett szigorú a felügyelet. Ezért egy tárcaközi bizottság felelős, s az Egészségügyi Minisztérium képviselője is részt vesz a bizottságban. A felügyelet többek között az engedélyek kiadásáért, a mohelek általános és szakmai viselkedéséért felelős.

A mohelek működésével kapcsolatban nincs minimálkövetelmény. Nem kapnak orvosi képzést, és a szakmát egymástól tanulják minden felügyelet vagy valamilyen orvosi tudás előzetes feltétele nélkül. A Rabbinátus hatáskörébe tartozóan léteznek minimálkövetelmények mind az engedély megszerzésére, mind a szükséges egészségügyi vizsgákra vonatkozóan.

Körülmetéltek száma a világon

A brit mila világon való elterjedtségét nehéz pontosan megállapítani , de becslések szerint a világ teljes férfipopulációjának körülbelül 30%-a körülmetélt, közülük 70% muszlim. A zsidó férfiak hozzávetőlegesen 98%-a van körülmetélve.

90% körül Dél-Koreában, körülbelül 85% az Egyesült Államokban, 60% Ausztráliában, az utóbbi évtizedben csökkenő tendenciával, Kanadában körülbelül 25%, és ott is csökkenő a tendencia, kevesebb mint 1% Európában, Dél-Amerikában és Ázsiában (kivéve Dél-Koreát).

A körülmetélés mint vallásos szokás terjedt el a zsidók és a muszlimok körében az egész világon, továbbá afrikai, ausztráliai és amerikai törzsek körében. Egészségügyi okokból terjedt el főleg az Egyesült Államokban, Kanadában és Dél-Koreában (ott az amerikai szokás terjedt el a 20. század 50-es éveiben).

Egyesült Államok, San Francisco és a körülmetélés

Az Egyesült Államokban a 19. századi viktoriánus korban a betegségeket és őrületet okozónak tartott önkielégítést megakadályozandó egészségügyi beavatkozásként terjedt el a körülmetélés. További ok volt bizonyos betegségek, mint pl. a péniszrák és húgyúti fertőzések megakadályozása.

Ma az Egyesült Államokban a születést követő második napon orvosok végzik el a csecsemőkön a műtétet. Az ország területén elvégzett körülmetélések száma 1999 és 2010 között csökkenő tendenciát mutatott (vannak adatok, amelyek több mint 50%-os csökkenést mutatnak). Ennek oka lehet a szokás elleni társadalmi ébredés, vagy az amerikai kormány általi finanszírozás megszűnte, ami arra kényszerítette a szülőket, hogy saját maguk fizessenek a műtétért.

2011 májusában a téma címlapokra került az Egyesült Államokban, amikor egy kaliforniai népszavazási javaslat, amely a körülmetélés megtiltását szorgalmazta, sikeresen megszerezte a szavazásra vitelhez szükséges 7700 aláírást. A javaslat alapján a 18 éven aluliakon elvégzett körülmetélés, a vallási okokat is beleértve, törvényszegésnek tekintendő, melynek büntetése 1000 dollár vagy egy év szabadságvesztés.

A javaslatnak ugyanazon év novemberében kellett volna szavazásra kerülnie, de júliusban San Francisco legfelsőbb bírósága úgy döntött (Loretta George bírónő), hogy meg kell szüntetni a körülmetélés megakadályozására vonatkozó lépéseket, mivel tilos az egészségügyi folyamatokra vonatkozó helyi törvényhozás.

Az Egyesült Államokban évek óta zajlik a körülmetélés legitimációjáról és következményeiről szóló vita. Nem meglepő, hogy a javaslat San Francisco-ban merült fel, az Egyesült Államok homoszexuális közösségének fővárosában, akik közül sokan, köztük zsidók is nyíltan fellépnek a körülmetélés szokása ellen. A homoszexuális közösséghez csatlakoznak a körülmetélést ellenző reformer és konzervatív zsidók is.

Körülbelül két héttel ezelőtt (a cikk megjelenése előtt) hozta nyilvánosságra New York város egészségügyi megbízottja azt a levelet, amelyben hivatalosan a zsidó körülmetélési ceremónia során gyakorolt, a vérzés szájjal történő elállításának beszüntetését javasolja. A levél néhány csecsemő herpeszfertőzés miatti halálát követően érkezett, akik a vírust hordozó mohel szájával való közvetlen érintkezés során fertőződtek.

Az egyik csecsemő idén márciusban halt meg; az esettel  az Egyesült Államok hírközlési szervei is foglalkoztak. 2005-ben három csecsemő halt meg herpeszben, és ennek nyomán fordult New York város polgármestere, Michael Blumberg a zsidó-haredi közösséghez, a ceremónia ezen részének megszüntetésére való felszólítással. A felszólításhoz az ortodox, nem haredi rabbik szervezete, az „Amerikai Rabbik Szövetsége” is társult.

Az Izraeli Főrabbinátus reakciója

A mohel működési engedély megszerzéséhez a jelentkezőnek szigorú feltételeknek kell megfelelnie, szükséges többek közt a jelentkező fizikai és szellemi egészségéről szóló orvosi igazolás, optometrista igazolás szemvizsgálatról, orvosi igazolás arról, hogy a jelölt megkapta a B sárgaság elleni oltássorozatot stb.

A jelöltnek a következő egészségügyi témákból kell vizsgát tennie: genetikai betegségek, amelyeket a gyermek szüleinél kell felkutatni, a csecsemő betegségre utaló tünetei, orvosi okok, melyek gátolják a körülmetélést, a vér összetétele és minden összetevő szerepe, a csecsemő vérszegénysége, a csecsemő sárgasága, a körülmetélés komplikációi, vérömlenyek, vérzés elállítása, véralvadás, a sokk felismerése és kezelése, fertőzések, gyulladások és még sok más dolog.

A vizsgát sikeresen letevő jelölt kizárólag egy évre szóló engedélyt kap, majd az egy év letelte előtt a mohel ismét szakmai vizsgálaton megy át, amit a bizottság felügyelője végez el, valamint egészségügyi vizsgán kell részt vennie.

Körülmetélés a zsidóságnál és az iszlámnál

A zsidó vallás minden apát arra utasít, hogy metéltesse körül fiát a születését követő nyolcadik napon. A körülmetélés az Isten és Ábrahám kötötte szövetséget jelzi, melynek során Ábrahám körülmetélte önmagát. A szövetség a mai napig él Ábrahám leszármazottainak körülmetélésével.

A Halacha a körülmetélés további jelentőségeivel is foglalkozik. A Rambam⁹ például ezeket írja a “A tévelygők útmutatója” harmadik részében:

“Nem a teremtés hiányának kiegészítésére adatott ez a parancs, csak a mértékek hiányának kiegészítésére és a testi kár, ami azt a testrészt éri, ami arra irányul stb., de hiányozni fog belőle a szükséges mértéken felüli vágy és mert a körülmetélés gyengíti az erejét és néhányszor hiányozni fog az élvezet, semmi kétség, hogy a szerv, mikor vérét veszik és tetejét veszti eleve gyengül egészsége, kétségtelenül.

…az egyik oka is a körülmetélésnek, hogy kevesebb legyen a közösülés és gyengítse ezt a szervet, hogy kevesebbszer tegye ezt és tartózkodjék minden lehetőségeihez képest… a testi sérülés, amit ennek a szervnek okoznak, ez a cél. Nem sérül a körülmetélésnél semmilyen önfenntartó cselekedet és nem lesz lehetetlenné tőle az utódok születése. De kevesebbek lesznek ennek nyomán az ösztönök és a szükségesnél túlzottabb vágyak… és ezt a cselekedetet nem végzi el az ember magán, vagy fián, csak annak egyértelmű tudatában, hogy ez nem egy karcolás a combon, vagy égetés a karon, hanem valami nagyon nehéz dolog.”

A körülmetélés az arab világban az iszlámba való „felvételi feltétel” és különböző életkorokban végzik el (Izraelben a muszlim lakosság túlnyomó többségénél csecsemőkorban történik). A körülmetélést nem említi kifejezetten a Korán, ezért bizonyos kutatók úgy vélik, a szokás eredete a pogány arab kultúrában keresendő.

Mások Ismael körülmetélését hangsúlyozzák, Ábrahám fiáét, vagy Mohamed próféta körülmetélésre vonatkozó kijelentéseit, mint a szokás eredetét. A legenda szerint Mohamed próféta fityma nélkül született, ezért a fityma az iszlámban a szégyen forrását jelenti.

Galit Harpaz
Megjelent a Haaretz című izraeli napilapban, 2012. június 14-én
Fordította Réti Gyöngyi és Frank Péter.
Köszönjük dr. Szabadi László és Nagy Mária, a magyar fordítás átnézésében nyújtott segítségét.

Vérszövetség