Tudom , hogy nem szép dolog a saját lapunk írásaira visszaszólni – ha valami csip-csup politikai ügy lenne, netanjahúzás, sorosozás, nem is tenném – de az izraeli nyár komoly dolog.
Hosszú és elviselhetetlen. A légkondi, vagyis a mazgán meg lehet, hogy egészségtelen, de a túlélés egyetlen esélye. Ha kikapcsolnám, az olyan volna, mintha szíves pöszmékerjét kapcsolnák ki. A négy nyári hónapban gyakorlatilag a villanyszámlára keresek, de sebaj, mert élek! Ha elindulok valahová, nyitom a mélyhűtőt, egy kétliteres jégtömb be a hátizsákba… Kellemesen hűti a hátam a buszig. Az viszont az izraeli álom! Sarkvidéki szél fúj benne. Az utcán a lányok csinosabbak sortba’ topba’, mint télen felöltözve, állíg begombolva, és én a mélyhűtött busz fedezékéből nézhetem őket.
Vannak utcák Tel Avivban, amelyeket messze elkerülök, mert nincs árnyékos oldaluk.
Hülyén nézhetek ki, mikor egy női fehérneműboltban már negyedórája szakértem az árut. Tehetek róla, hogy ez a leghidegebb bolt az Allenbyn? Van annyi eszük, hogy csukva tartják az ajtót. Itt vészelem át a következő buszig. Ilyenekért veszekszik velem folyton az asszony: – Minek mész a nagy-postára? Ott a legegyszerűbb ügyben is egy órát kell sorban ülni? – Sebaj, ott áll meg a kellemes hideg jármű! Leszállok, futok, verem 100 méteren Usin boltot, és máris a hűs posta hideg fémszékein ücsöröghetek, kicsit rettegve; mi lesz, ha egy óra múlva kiírják a számom, intézek, és megint ki kell mennem a forró pokolba. Végeztem. Nézem a hűvös üvegen át a megállót. Jön a busz. Start! Új világrekord és máris az éltető hideg ölel magához. A megállótól hazáig viszont leszakad rólam a víz. Ez kellemes??? Úgy érzem magam, mint a marhahús a fedő alatt. Hazavergődök valahogy. Duruzsol az én kis mazgánom. 19 fok van – azt írja. Lassan magamhoz térek. 15-20 perc és újra ember vagyok, nem párolt húsdarab.
A tengerparton ki lehet bírni valahogy. Igaz, kicsit messze rakták a tengert a zuhanyzóktól. Ez 10-20 másodperc felesleges séta a napon minden mártózás után. Júliusban már a tenger sem hűsít. Olyan, mint egy elsózott húsleves. Legszívesebben bezöldségelném és takarékra tenném alatta a gázt. Márciusban jobb volt, és októberben jobb lesz.
A telet Magyarországon is jobban szerettem. Egy flanel ing-pulóver kombó elég volt. Erdélyben, a rokonoknál, a kemény mínuszokban, erre még jött egy ujjatlan tollkabát, természetesen kicipzárazva.
Mindenkinek máshová van állítva a termosztátja. Nekem 28 fok fölött minden biztosítékom kiolvad. Az asszony meg fázós. Ült télen a pesti lakásban a radiátoron, égett hússzag volt a lakásban, és ő még mindig fázott. Most is kint hever a napon. Én meg bekészítettem a tűzoltó-készüléket, ha esetleg meggyulladna. Mindenről ő tehet! Többször elmondtam neki Pesten: Iz – LAND IZLAND! Erre ő beírta az alija papírokba: IZRAEL.
Na, nem szapulom tovább az izraeli nyarat, mert még rám posztolják, hogy antiszemita vagyok (mostanában minden kritikáért ez jár). Inkább tűrök. Július közepe van; már csak a fele van hátra!
Loading ...
Mindent jobban tud
