A Héber Nyelvi Akadémia rövid magyarázataiból válogatunk.
Klavlav (כְּלַבְלַב): kiskutya, kölyökkutya. És ha többen vannak? Akkor klavlabim (כְּלַבְלַבִּים) a helyes szó rájuk, mivel a szó végi ב-be dages (a hang „keménységét” jelző pont, ami által a ‘v’ hang ‘b’-vé változik) kerül. Ugyanígy a צְהַבְהַב (cehavhav – sárgás) többes számban צְהַבְהַבִּים (cehavhabim), a שְׁרַפְרַף (srafraf – sámli) שְׁרַפְרַפִּים (srafrapim), a הֲפַכְפַּך (hafachpach – szeszélyes, változékony) pedig הֲפַכְפַּכִּים (hafachpakim).
Azon véghangsúlyos szavakban, melyek utolsó (vagy egyetlen) magánhangzója ‘á’, ez a hang változatlan marad a ragozás során, és az utána következő betűbe dages kerül. Például: גַּב (gav – hát) – גַּבּוֹ (gabo – háta), אַף (af – orr) – אַפִּים (apim), דַּף (daf – papírlap) – דַּפִּים (dapim), אֲגַף (agaf – szárny, részleg) – אֲגַפִּים (agapim). Ugyanez a jelenség figyelhető meg a két hasonló szótagból álló szavaknál is: לַבְלַב (lavlav – hasnyálmirigy) – לַבְלַבִּים (lavlabim), עַפְעַף (afaf – szemhéj) – עַפְעַפַּיִם (afapim), és a már említett כְּלַבְלַב és כְּלַבְלַבִּים esetében is.
Olvasószerkesztő, rovatvezető
