A Héber Nyelvi Akadémia rövid magyarázataiból válogatunk.
Itt az ősz, ezt abból is észrevehetjük, hogy egyre többen tüsszögnek körülöttünk. És ezzel máris új probléma merül fel: mit mondjunk, ha valaki tüsszent, לִבְריאות (livriut – egészségedre) vagy לַבְּרִיאות (labriut)?
Nyelvtani szempontból mindkét forma helyes, a különbség közöttük csupán annyi, hogy a לַבְּרִיאות (labriut) határozott névelőt is tartalmaz (ל+הבריאות).
Vannak, akik ügyelnek rá, hogy e nélkül, לִבְריאות formában használják a szót, hasonlóan sok más jókívánsághoz: לְחַיִּים (lechajim –„az életre”, egészségünkre), בְּהצלחה (behaclacha – sok sikert). Ezzel együtt a határozott alaknak is megvannak az előzményei a régi héber szövegekben.
Ha a tüsszögő személy állapota nem javul, mindenekelőtt lássuk el elegendő zsebkendővel. De a szókincsünk gazdagítására is remek lehetőség, ha tanulmányozzuk a régi szövegekben fellelhető kifejezéseket, melyeket tüsszentéskor használtak: מַרְפֵּא (marpe – jobbulás), חַיִּים (chajim – élet), לְחַיִּים טוֹבִים (lechajim tovim – „jó életre”) és az arámi אָסוּתָא (aszuta), melynek jelentése רפואה (refua – gyógyulás).
Olvasószerkesztő, rovatvezető
