Yehuda Halevy versei III.

Cím nélkül

Az este hűvösében
a széllel küldöm
üzenetemet egy barátomnak.

Arra kérem őt csupán, hogy emlékezzen elválásunk
napjára, mikor szerelmünk szövetségét
egy almafánál megkötöttük.

˜˜˜

Cím nélkül II.

„Látod vállam mögött a kígyószerű gyűrűket,
hogy hullnak s csápolnak?
Ne félj, testük torzzá csavarodott
Csak hogy téged hozzám csaljanak.”

Szólt a szelíd galamb,
Figyelj sors-adta szerelmed szavára:
„Oh, mily soká kell várnom, míg ő visszatér”, mondta,
„Hogy simogató kezét lüktető fejem alá csúsztassa.”

˜˜˜

Az alma

Rabszolgájává tett imádnivaló tested
S börtönébe zárt
mikor elváltunk.

˜˜˜

Izraelhez, száműzetésből

Óh, szunnyadó, szíved lángol és tomboló,
ébredj s lépj valóm tündöklő Fényébe!
Kelj fel végre és mozdulj!
Megjött a csillag s felvezeti a gödörben alvót Sinai hegyére.
Ne engedd, hogy vigadjon, ki azt mondja „Cionban nincs egy lélek se’!”
Hisz szívem van ott és ott van szemem!
Felfedem magam és elrejtőzök.
Megnyugszom és őrjöngök –
De érezhet-e bárki forróbb szenvedélyt gyermeke iránt, mint én?

˜˜˜

Az ősz hajszál

Egy nap ősz hajszálat találtam fejemen,
Rögtön kitéptem, mire azt mondta nekem:
“Mosolyoghatsz, ha kedved tartja azon, amit velem tettél,
De társaim teljes hada fog rajtad bosszút állni ezért.”

variáció:

Egy nap egy ősz hajszálat láttam fejemen.
Rögtön kitéptem, mire azt mondja nekem:
„Kuncogj csak azon, amit velem tettél,
Társaim hada áll majd rajtad bosszút ezér’!”

˜˜˜

Az üres kupa

A bortalan kupa annyit ér,
Mint a földhöz vágott cserép,
De nedűvel karimáig töltve,
ragyognak, mint a lélek s annak teste.