merleg
Fotó: Deutsche Fotothek / Wikipedia

Jom kippur bejövetelekor elcsendesül a környék. Fura csönd ez még itt Jeruzsálemben is: nem hasonlítható a hetenként beálló, szombati csönd békés, meghitt zümmögéséhez. A szomszédból nem hallatszik evőeszközök csilingelése, halk muzsikaszó és távoli autózúgás. Csak a csönd. Szinte hallani.

Izraeli ismerőseim többsége egyáltalán nem vallásos, mégis sokan böjtölnek ilyenkor. Köztük büszke ateisták is, akiknek életmódja egyébként semmilyen halachikus előírást sem követ.

Végül is nem kell vallásosnak lenni ahhoz, hogy az ember hasznosnak tartsa évenként egyszer rászánni az időt egy komolyabb számvetésre. Félretéve ételt-italt, egy napra lefokozni a követelőző materiális világot, és a testetlen értékek szellemvilágának adva az elsőbbséget átgondolni, mérlegre tenni az elmúlt esztendőt, emberi kapcsolatainkat, céljainkat, fontossági sorrendjeinket. Nem mintha ez helyettesíthetné az év közbeni, folyamatos tükörbenézést, a hibák beismerését, elkerülésükre való törekvést, vagy adott esetben a bocsánatkérést. De ahogy feltehetően a keresztények sem csupán a szeretet ünnepén gondolják fontosnak a szeretetet, az amerikaiak sem csak a Hálaadás ünnepén kívánnak hálásak lenni, és sorolhatnánk anyák- apák napját, nők napját, születésnapot, stb. Ha az évnek csak egy napján vagyunk képesek értékelni valamit, vagy komolyan foglalkozni valakivel, akkor az egész nem sokat ér. Sajnálatos ha valakinél ez a helyzet, de azért a fürdővízzel együtt nem kell kiönteni a babát is. Ezzel az erővel az összes ünnepet el lehetne vetni. Valamilyen szempontból olyan ez, mint bármilyen más eszköz: használatának módja lehet hasznos vagy haszontalan. Rajtunk múlik, mit kezdünk vele.

Délután van, az utolsó üzletek is bezártak már. A biciklik és rollerek beélesítve: ma a gyerekek is később mennek aludni. Jom kippur nekik az autóutak birtokbavételét jelenti. Ők nem fognak böjtölni, nekik még nincs szükségük az évenkénti számvetésre.

Pedagógus, tanár Jeruzsálemben, az Izraelinfo állandó szerzője