Yisroel Shtern életrajzát megírtuk az első rész megjelenésekor. 04-6768710
Három Gyermek
Az eső elállt
úsznak a felhők.
A nap lassan ébredezik
s szelíden a föld felé fordul.
Három kisgyerek megy
kéz a kézben.
Az egyik azt mondja:
Anyám kérte, hogy ma korán
érjek haza
s aztán menjek ki az új temetőbe.
Ő minden hónapban
kimegy oda.
Azt mondta, hogy
Apám sírjának fő helyén
egy apró fa nőtt,
akkora mint én
és a sírásó azt mondta,
hogy egy napon piros alma
nő majd ezen a fán,
sok piros alma.
Szóval ma ki kell menjek
az új temetőbe.
Ma egy éve halt meg Apám
és már kétszer visszajött Anyámhoz
álmában és kérdezte,
hogy jó vagyok e.
A felhőket elfújta a szél.
Az ég kékül.
A nap fehér vígaszt
küld a földre.
Három kisgyerek megy
kéz a kézben.
Megszólal a második gyermek:
Anyám mondta, hogy
siessek haza.
Ma hozzák ki apámat
a kórházból.
Négy hétig volt benn
s még most se lehet jól
mert nem engedik, hogy
melléüljek, hogy
kezébe tányért, poharat adjak,
hogy meséljem mikre tanítanak –
szóval Anyám azt mondja,
és ezen a reggelen leült az ágyamra,
fejét az enyémre fektette
és könnyeit hullatta:
„Shmulik, a gyógyító Raphael énekel
ékszerszép szemeidben.”
Az ég kékebb
a világ még szebb,
a nap földre hulló
lángoló sugaraiban.
Három kisgyerek megy
kéz a kézben.
Azt mondja a legkiseeb:
Anyám megparancsolta, hogy
ma korán menjek haza.
Délután labdázna
velem
a piros-kék csíkos labdával –
és ő aztán tényleg magasra
hajítja és mégis elkapja!
Apám mosolyogva néz ilyenkor,
megcsókol és Anyámat is
megcsókolja: Anya, kapd el
s dobd a labdát magasra!
Arany tartóiban
a nap sugarait meggyújtja,
felragyog a világ
egymáshoz hajolnak a fák,
s egyik utca a másiknak
harsogja: Örülj!!
˜˜˜
Visszhang
Kérdeztem
az erdő fájától
„Hol lehet az én anyám
most?”
A fa
fejét elfordította.
Kérdeztem
a hidegvizű folyót.
„Hol lehet az én anyám
most?”
De az ég torkon ragadta
és könyörögve ordította
„Ne mondd meg!
Ne mondd meg!”
Felvertem a
mezőt álmából, hogy
megkérdezzem
„Hol lehet az én anyám
most?”
Egyik fűszál
zavartan bámult a másikra –
én meg vártam a soromra.
De elfeledtette velük a választ
a lemenő nap arany lángja.
A sötétülő fák közt
öregember gyalogolt
szemében ég és Isten volt;
csillagokkal és éjszakákkal
szemében
öregember gyalogolt.
„Mondd meg nekem!” könyörögtem
„Hol lehet az én anyám most?”
Visszatartottam lélegzetem
(ahogy a hegyek körülöttem)
mikor ijesztő nyomatékkal,
az úszó fehér felhőkre
meredve
(ahogy a hegyek körülöttem),
válaszolt az öreg.
„Ő is kérdi a Nappalt, gyengéden
s még gyengédebben az Éjt –
Hol lehet most az én gyermekem?”
˜˜˜
Filmrendező, producer, író, fordító
