Amikor két hete megszólalt a צבה אדום (ceva adom), magyarul: a vörös jelzés, épp az utcán sétáltunk, és mivel nem tudtuk, hogy hol van a nyilvános מקלט (miklát), azaz óvóhely, elfogadtuk, amikor egy fagyizó tulaja kedvesen invitált bennünket, és az ajtóban állva mondogatta, hogy תיכנסו תיכנסו (tikánszú, tikánszú), azaz gyertek be, gyertek be. Egy nagyon תיירת מבוהלת (tájeret mevuhelet), azaz ijedt turistalányon kívül mindenki רגוע (rágua), azaz nyugodt volt. A fagyizó tulaja mondta is neki, אל תדאגי יש לנו כיפת ברזל (ál tidagi, jes lánu kipát bárzel), azaz ne aggódj, van Vaskupolánk! És ezzel együtt egy nagy adag גלידת שוקולד (glidat sokolad), azaz csokifagyit nyomott a kezébe. Hatásos volt. Mire a ירי רקטות (jeri rákétot), azaz rakétatámadás elmúlt, vele az ijedtség is.
Most, hogy leírtam ezt a סיפור (szipúr), azaz történetet, vegyük át újra a fontos szavakat és kifejezéseket:
צבה אדום (ceva adom) – légiriadó, szó szerint: vörös jelzés
מקלט (miklát) – óvóhely, menedék
מבוהל (mevuhal) – ijedt
תיכנסו (tikánszú) – Gyertek be!
אל תדאגי (ál tidági) – Ne aggódj!
כיפת ברזל (kipát barzel) – vaskupola
גלידת שוקולד (glidát sokolád) – csokifagyi
ירי רקטות (jeri rákétot) – rakétatámadás
képipari szakmunkás, gasztrogeek, a diétázás fedett-pályás bajnoka, örök ulpanista, az Izraelinfo fotó- és gasztro rovatának vezetője, a Shomrim és a Haaretz fotóriportere
