Odafelé a rádióban az Izrael szebbik arcáról szóló dal megy: „mint ciklámenek a sziklák között, megbújik Izrael szebbik arca”.
Hát igen, lassan alig látni a sok előtérbe nyomuló agresszív kiabálótól – gondolom. De talán van remény, Ganz bemutatkozásra tartok, lássuk mit ígér.
Tele Tel-Avivban a Dan Panoráma legnagyobb terme, legalább ezren vagyunk kíváncsiak rá, mire odaérek.
Bejön, üdvrivalgás, de persze ezen az angol nyelvű, külföldieknek szánt találkozón mindenki nagyon udvarias, meg visszafogott, senki se kiabálja a „hu ba hine ba, ros hamemsálá ha bá”-t, (hahó, itt jön a következő miniszterelnök), ahogy errefelé az efféle alkalmakon szokás.
Tényleg baromi magas, tényleg kisfiús a mosolya, amúgy semmi különös. Aztán az este folyamán mindenféléről kérdezik, sablonos válaszok, semmi különös, biztonság, szociális kérdések, óvatosan még némi ígéretek is, de végtelenül konszolidált és már-már unalomba hajlik az egész.
Látszik, hogy ez az ember legszívesebben a gyerekeivel beszélgetne, haverjaival sörözgetne, vagy kedvenc szórakozásának élne, énekelne Erec Iszrael szépségét dicsőítő dalokat sokadmagával. De mégis itt ül, és hatvanévesen, apolitikusan, a jól megérdemelt katonai nyugdíj meg a babérok helyett tartja a hátát az ellene egyre abszurdabb vádat fröcsögőknek. Az utóbbi hetekben a Likud propagandagépezete nagyjából már mindent elmondott rá, talán csak anyagyilkosnak nem nevezték, de szülei rég halottak, már nem tudnának ehhez fényképeket mellékelni, talán itt a magyarázat.
Mégis, meglehetősen nyugodtan vállat von, és próbálja megmagyarázni miért vállalta mindezt. Úgy érzi vészhelyzetbe került a demokrácia, mert milyen már, hogy a kulturális miniszter a kulturális intézményeket támadja, az igazságügyi miniszter a jogrendszert támadja. Fő mondanivalója: hagyják már békén őt is, meg minket is, minden legyen már egy kicsit normálisabb, mindenki nyugodjon le.
Fellélegzem. Igen, csak ennyi kéne, de ez ma már maga a csoda lenne.
Jövő héten eldől, sikerülhet-e még visszatérni a normalitáshoz: ahol a miniszterek nem szakterületük tönkretételén, szétverésén, hanem ápolásán, fejlesztésén dolgoznak. Csak rajtunk múlik, megőrizzük-e Izrael szebbik arcát itt a Közel-keleten, mint cikláment, a sziklák között.
Értékesítési igazgató, Haifa
