Mint sok más zsidó ünnep és hagyomány, a széder este is nagyrészt a csodákról szól. Csodával határos módon maradt meg, és folytatódik évszázadok óta. Peszách ünnepén Izrael népének megmenekülését ünnepeljük, a szolgaságból a szabadságba vezető, (isteni) csodáknak köszönhető utat. Az est levezetését és a rituálék előírását, az egyiptomi kivonulás történetét tartalmazó Hagada maga is egy kulturális csoda. Mint ahogy az is valóságos csoda, hogy ez az archaikus nyelven írt imádság- és tanszövegkeverék, amit közösen kell felolvasni az ünnepi asztal mellett, sorra túléli az éves családi vacsorákat.

Mivel a Hagada nem az imaházban, hanem otthon hangzik el, a szentségét sem annyira tisztelik, minden házban szabadon elvesznek belőle és tesznek hozzá – így lett a széder este a zsidó vallás egyik legnyitottabb, mondhatni legliberálisabb szertartása.

Ennek megfelelően a Hagadának is számtalan variációját használják: vannak viccesek, vannak művésziek, vannak reklámokkal telik és háromdimenziósak, vannak feministák és karikatúrákkal illusztráltak.

A széder szabadsága és sokszínűsége ihlette azt a szokást is, hogy a széder tálba narancsot tesznek. De minek az emlékére?

Egy modern legenda azt tartja, hogy bizonyos Susannah Heschel, a neves zsidó filozófus, Abraham Joshua Heschel leánya azzal a kéréssel fordult a rabbihoz, hogy engedje meg a nőknek is, hogy a zsinagógában a Tóraszekrényhez járulhassanak. A rabbi erre így válaszolt:

„Egy nő a zsinagóga pulpitusán olyan, mint egy narancs a széder tálban…”

Azóta a feministák hagyományosan narancsot helyeznek a széder tálba. Heschel valójában az LMBTQ zsidó közösségekbe való befogadását kívánta jelképezni a naranccsal, de azóta a másság és az egyenlőségen alapuló értékek befogadását, mindenfajta kirekesztés elutasítását kívánják kihangsúlyozni, akik citrust is tesznek az ünnepi széder tálba.

Bárcsak minél több új gyümölcs kerülne mellé!

Dilis Hagada
Elijahu Eric Bokobza, Complete Haggadah 2004
Bamba Hagada