Az utóbbi időben folyton töltött dolgokat készítek. Főleg olyanokat, melyek elsősorban hidegen jók, zöldségesek – ha lehet, vegetáriánusok, vagy még inkább vegánok, és mivel évek óta igyekszem helyi, szezonális alapanyagokból főzni, hiszen ez a legegészségesebb, legfinomabb és a leginkább környezetkímélő is, lehetőleg olyan valami legyen, ami helyben megterem. Mostanában például nagyon szezonja van a minipadlizsánnak.
Amikor imádott Tova nénikémmel a kedvenc, ramlei piacra megyünk vásárolni, mindig látom, ahogy hegyekben áll. Nemcsak az egész pici savanyítani való, ami egészen különlegesen finom sólettel, hanem a kicsit nagyobbak, olyan kisujjnyi hosszúságúak is. Nem tűnik gazdaságos megoldásnak, de hát biztos van valami oka, hogy ilyet árulnak.
Aztán nem olyan rég egy jaffói reggelizőhelyen megvilágosodtam. Labanéval és friss pitával tették elém pici tálkában ezt a csodálatos mezzét, ami a minipadlizsán. Fűszeres, diós krémmel töltve. Az I_ten áldja meg, aki ezt kitalálta! Egyszerűen muszáj volt nekiállni és itthon is megcsinálni. Nem állítom, hogy nincs vele macera, de higgyétek el, minden percet megér, és nem végtelenül bonyolult, csak kell hozzá egy jó kőmozsár. A nénikémnek éppen van.
Hozzávalók (2 nagyobb üvegnyihez):
- 2 kg minipadlizsán
- 10 gerezd fokhagyma
- 3 nagyobb édes szárított paprika
- 3 marék durvára tört dió
- só
- olívaolaj (sok-sok-sok)
A padlizsánokat megmosom, és a szárukat levágom úgy, hogy egy nagyon pici csutka maradjon. Egy nagy lábosban felteszem főni annyi vízzel, amennyi ellepi bőven. A kis padlizsánokat folyamatosan forgatom, hogy egyenletesen főjenek meg, forrás után nagyjából tíz percig, akkor kiveszem a vízből és lecsöpögtetem őket.
Amíg fő a padlizsán, a szárított paprikát felvágom kisebb darabokra, hozzáadom a megpucolt fokhagymát, és az egészet krémmé zúzom egy kőmozsárban sóval és olívaolajjal, majd a végén hozzákeverem a durvára tördelt dióbelet.
Amikor kész a padlizsán (nem túl puha, de nem kemény), az ujjammal kis mélyedést nyomok bele, megtöltöm a diós-fokhagymás-paprikás krémmel, és egy nagyobb, alaposan kimosott üvegbe rétegezem szorosan. A rétegek közé sót teszek, és amikor a végére érek, fejjel lefele fordítom az üveget, és egy napig hagyom így állni, hogy kifolyjon belőle a víz.
Másnap visszafordítom, visszanyomogatom a padlizsánt, felöntöm olívaolajjal és lezárom. 10-12 napot hagyom szobahőmérsékleten pihenni-erjedni, majd hűtőben tárolom.
Labanéval, joghurttal, magában, mindenhogy finom. De labanéval a legjobb. És ha elfogy, akkor a visszamaradt olívaolajat eszetekbe se jusson kiönteni! Salátára, rizsre, pitával tunkolva… áh, nem is folytatom.
Beteávon!
Fotók: Bea Bar Kallos
képipari szakmunkás, gasztrogeek, a diétázás fedett-pályás bajnoka, örök ulpanista, az Izraelinfo fotó- és gasztro rovatának vezetője, a Shomrim és a Haaretz fotóriportere