Fotósként, a különböző helyi életmódok és kultúrák megismerése és bemutatása már jó ideje munkáim témája volt, de ez egy különleges kapcsolat lett, melyben megismerhetem a Júdeai-sivatag ősi hagyományait és kultúráját. – Berger Gabi képriportja

Farhan Ali Rashaydat és családját 2017 elején ismertem meg. Párom, Ariel, egy alternatív utazási céget vezet itt Izraelben, az ő túrájukra jelentkezett Facebook-on, illetve bejelölte, hogy “GOING”, azaz megyek. Ariel egyből kiszúrta őt, és elhatároztuk, hogy ezzel az emberrel személyesen is meg akarunk ismerkedni. Elkezdtünk írogatni Messengeren, héberül – ő Google Translate segítségével, ami nagyon vicces dolgokat tud kihozni a héber és az arab nyelv fordításakor.

A bevezető kedveskedések után megtudtuk, hogy ő turizmussal is foglalkozik, és rögtön lebeszéltünk egy közeli időpontot, amikor elmegyünk meglátogatni sivatagi otthonában.

Fotósként, a különböző helyi életmódok és kultúrák megismerése és bemutatása már jó ideje munkáim témája volt. A Negev-sivatagban is több beduin településen fotóztam, építgettük az ottani kapcsolatainkat, de ez egy különleges ismerkedésnek ígérkezett, megismerni a Júdeai-sivatag ősi hagyományait és kultúráját.

Farhan Ali Rashayda és családja az arab Rashayda törzsből származnak, amiről a közeli falu is kapta a nevet. Google Térképen nem találjátok meg, nincs a falu megnevezve, csak az utakat jelölik, és ebből következtethetünk arra, hogy ott emberek laknak. A faluban élők az előzőleg nomád életet élő beduinok földhöz kötött leszármazottai. Sokszor járnak vendégségbe Farhan családjához, ahol a régi hagyományoknak megfelelően egy vendégeknek kialakított sátorban fogadják őket teával, kávéval és hagyományos beduin ételekkel.

Ez a család azon kevesek közé tartozik, akik nem telepedtek le a faluban, ők a településen kívül, a sivatagban laknak, félnomád életmódban. Télen egy völgyben kialakított, szélvédett helyen, nyáron, a forróságban egy magas helyen, ahol a szinte állandó szél könnyíti a kánikula elviselését. Állattartással és turizmussal foglalkoznak. Otthonukat legjobban talán a magyar tanyához hasonlíthatjuk, ami egy épületrendszerből áll.

A kor szerinti családfő Ali, Farhan édesapja, aki Farhannal és családjával lakik itt az otthon maradt testvérekkel együtt. A tanyán több különálló rész van a házi és állattartási funkciók betöltésére. Négy konyha szolgálja a főzés és különböző ételkészítési feladatok elvégzését. Vannak gabonatárolók, vendégsátrak és alvóhelységek. A ‘saját’ fogalom itt nem ismert, semmit nem zárnak – legfeljebb a kecskék elől –, minden közös, minden mindenkié.

A nők a főzés és konyhai feladatok felelősei, a háztartást is ők vezetik, amíg a férfiak főleg vendéglátással, üzleteléssel, a sivatagi vízgyűjtők karbantartásával és terep változásainak követésével foglalkoznak. Az állatok gondozásában mindenki részt vesz, erejének, korának és tudásának megfelelően.

A nők fotózása nem egyszerű, mivel a beduin hagyományok szerint házas nőt és 13 évesnél idősebb lányt nem szabad fotózni. Ebből kivétel a nagymama, persze csak ha ő maga is áldását adja erre. Miután sok időt eltöltöttem a nők társaságában, megtanulták, hogy bízhatnak bennem. Tudják, hogy tisztelem és betartom a szabályokat. Csak olyan képet publikálok, amibe személyesen beleegyeztek.

Látogatásaink során én főleg a női részleggel vagyok, nem azért, mert így illik, vagy kell, hanem mert ott az érdekes. Élvezem a sürgés-forgást, őket pedig érdekli a telefonomon lévő fotók és videók, hol jártam, kislányomról készült és családi képek. A nyelvi akadályok miatt a kommunikáció döcög, és tény központú: „mióta vagy terhes?”, „fiú vagy lány?”. Később a védőoltásokat is megbeszéltük. Ha közös nyelvünk lenne, sok mindenről bővebben is nagyon szívesen elbeszélgetnénk.

A képek a szerző felvételei.