Idén is pofonokat kaptunk és adtunk.
Rossz hír, hogy a Gázai övezetnél több „menetben” röpködtek felénk a nyári hőségben és szárazságban mindenféle low tech tűzgyújtó lufik és egyéb alkalmatosságok, amikre mi méregdrága high tech drónokkal és irányított lövedékekkel feleltünk. Sajnos a tüzek sok kárt okoztak.
Az sem jó, hogy rendszeresek voltak a határ menti, főleg gyerekeket, fiatalokat a kerítéshez rendelő tüntetések, amire próbáltunk nem lőni, hanem mindenféle tömegoszlató eszközt bevetni, de ha már a kerítést cincálták, mégis lőttünk. Rossz hír, hogy ez a gócpont is tovább égett kis lángon egész évben, továbbra sem tudtuk sem lenyelni, sem kiköpni Gázát.
Emlékezetes hír volt, hogy Ganz kormányalakítási időszakának kellős közepén Netanjahu kilövetett egy Iszlám Dzsihádos vezért, ami kis híján háborúhoz vezetett, de legalábbis megakadályozta, hogy Liberman támogathasson egy szűk balcentrum koalíciót, és ezzel meghiúsította Ganz összes lehetőségét.
Az északi fronton is tovább küzdöttünk – persze ott is kis lángon –, éppen csak annyira, amennyire a félelem és a szorongás állandó fenntartásához szükséges. Számos alkalommal megpróbáltuk felszámolni az iráni katonai hadállások kiépítését Szíriában – több kevesebb sikerrel –, miután az oroszok fejlett légvédelemmel látták el Aszadot. Jöttek felénk rakéták olykor Szíria felől is, de légvédelmünk mind kilőtte, miközben sajnálatos módon az irániaknak szánt lövedékeinket is egyre jobban kilövik, még mielőtt eljutnának célpontjaikhoz: Aszad nagy köszönettel tartozik a közel-keleti zavarosban halászgató Putyinnak.
Itthon egy éve korlátozott jogkörű átmeneti kormány vezeti az országot. Április óta, az akkori választási eredmények eredményeképpen, kisebbségből. Egyre nagyobb a káosz a minisztériumokban, nincs naprakész költségvetés, nem működnek a szabályozó intézmények, és bizony hónapok óta már hazai vajat sem lehet kapni, mert a Tnuva ezzel zsarolja az állami szabályozott ár miatt a hatóságokat, amelyek viszony jogkörök híján nem tudnak lépni. Az élet egyre több területén jelentkezik az instabil helyzet miatti bizonytalanság, és a gazdasági mutatók is lefelé tartanak a kormányzati stabilitás és biztonság hiánya miatt.
Az év egyértelműen és kizárólagosan Benjamin Netanjahu korrupciós ügyeiről szólt, ezek határozták meg a politikai élet fejleményeit. A kormányfő gyakorlatilag túszul ejtette a Likudot és az államot, s megkezdte a jogállami fékek és ellensúlyok szisztematikus felszámolását.
Egész évben sorozatosan támadásokat intézett előbb a korrupciós ügyekről beszámoló média ellen, s következetesen nekilátott a szabad média felszámolásának. Bezáratta a tízes tévécsatornát, s a helyébe lépett tizenhármasat teleültette saját embereivel. Hasonlóképpen Netanjahuhoz hű szószólóival rakta tele a közmédiát és a katonai rádiót, melyeknek híreiben és magyarázataiban egyre kevésbé lehet megbízni, ijesztően gyarapodnak a fake news-ok és a manipulációk.
A média után, illetve vele egy időben megindultak a rendszeres támadások a rendőrség, majd a jogrend, elsősorban az ügyészség képviselői ellen is. Netanjahu „jogi puccsal” magyarázza a rendőrség nyomozása, bizonyítékai és tanúvallomásai alapján ellene elkészült vádiratokat, a csalás, a közhivatali visszaélés és a korrupció vádjait, és ezt próbálja elhitetni híveivel, illetve az ország lakosságával.
Az április és a szeptemberi választások, valamint az azokat megelőző kampányidőszakok, és az azokat követő sikertelen kormányalakítási időszakok rányomták bélyegüket az ország életére. Szélesedtek és mélyültek a bal- és a jobboldal közötti árkok, az uszítás az ország arab lakossága, valamint a baloldal ellen. Fokozódott a kormányfői és a politikai nyomás a jogállami intézményeken, miközben ezek az alapintézmények mindeddig sikeresen állták a sarat. A rájuk nehezedő súlyos, és egyre több helyről hallható propaganda ellenére sikerült szakmai és jogszerű döntéseket hozniuk.
