Yael Shelbia lett a második befutó (Natalie Portman a 61., Gal Gadot pedig a 36. helyen áll) a tavalyi év legszebb arcait nemzetközi szinten megszavaztató TC Candler 100-as listáján.

A 100-as lista videója:

A győztes a 20 éves, tajvani Chou Tzu-yu énekesnő lett. Persze nem ritkaság, hogy nemzetközi versenyeken, vagy akár kifutókon izraeli szépségek bukkannak fel, pont a TC Candler, a világ legszebb 100 arcát tömörítő listájában volt már első helyezett Natalie Portman is. Nicole Kidman, Keira Knightley (míg a férfi szekcióban Michael Fassbender és Jason Momoa tündökölt) is megkapta már a címet a verseny történetében, de az utóbbi években úgy tűnik a hollywoodi hírességek mellett előtérbe kerültek az ázsiai lánybandák és social mediás felületek sztár Youtuberei, influenszerei, valamint modellek.

De lássuk, azok kedvéért, akik hozzám hasonlóan nem ismerték korábban a 18 éves, Nahariyában született Yael Shelbiát, mi mindent érdemes tudni róla.

Az ortodox családba született lány hazai modellkarrierjének eddigi csúcsa egy 2017-es Castro, és egy 2018-as Renuar divatkampány volt, amit azóta jó pár nemzetközi nagy munkával is megfejelt. Idén januárban “Az év modellje” díjjal tűntette ki az At Magazine, de az is komoly belépő az élvonalas munkák platformjára, hogy Kylie Jenner (az első önerőből, na jó, némi családi hátszéllel lett fiatal milliárdősnő) a nemrég piacra dobott arcápolási palettája arcául választotta Yaelt, aki korábban a Kardashianek KKW Beauty sminkmárkájának kampányában is feltűnt.

Ennek, és Yael fotóinak tükrében, természetesen nem meglepő, inkább szívet melengető a sikere, bár engem személy szerint soha nem érdekeltek különösebben a szépségversenyek, ahogyan a versenysportok sem. Egy deltás gerelyhajító olimpikon vagy csupafog mosolyú szépségkirálynő diadala is csak akkor tud meghatni, ha kiderül, hogy nemzetiségi vonatkozása van számomra a dolognak, vagy valamilyen megható történet áll mögötte.

Ettől függetlenül, az 1990 óta megrendezett független, TC Candler szépségfutamon dobogós helyezést elérni, nagy szám. Az utóbbi 30 évben több 100 millió ember szavazott világszerte a jelöltekre. Itt nem bennfentes divatszerkesztők, a trendek, makulátlan porcelánbőrök bűvöletében élő make-up artistok, vagy éppen a versenyt pár 100 000 dollárral támogató senior üzletemberek döntik el, kinek kellőképpen tökéletes az alakja, kifogástalanok az arányai, vagy eszményien szimmetrikusak a vonásai.

Ebben a versenyben a porondon virtuálisan birkózó jelöltek közül az került ki győztesként, akit a bolygó, online felületen aktív lakói a maguk ízlése, világképe szerint szépnek tartanak. Nem számít itt a kipattintott test, vagy a mozitermeket betöltő celebstátusz, esztétikum téren itt a net laikus népe dönt.

Éppen ettől válik érdekessé, és valahol fajsúlyossá is a hollywoodi sztárokat maga mögé utasító, második helyezett Yael eredménye, aki már tavaly is a harmadik helyig vitte. Mert bár ultranagy közhely, de tényleg az a szép, akit szépnek látunk, nem pedig az, aki egy versenyszabályzat által előírva “ideálisnak” számít.

Én a festőművész édesanyám művészeti albumain nőttem fel, olyan festők szépséges múzsáit itta be az akkor még nem rövidlátó szemem, mint Botticelli, Picasso, Gauguin és Rubens változatos idomú, sziluettű modelljei (mivel Erdélyben a 80-as években hiánycikk volt a Dörmögő Dömötör, de sokszor az áram is…), ennek eredményeként pedig még a Willendorfi vénuszt is bombázónak tartom a maga súlycsoportjában.

A „szép” így nekem nagyon sokrétű, szinte eklektikusan változatos lett. Amikor 10 évesen először fedeztem fel a tükörben az arcberendezésemben valamilyen disszonáns jelet, anyukám csak annyit mondott, „a tökéletes és a szimmetrikus mindig unalmas, örülj, hogy ilyen vagy”. Pont. Mindez éles kontrasztban állt azzal, hogy 20 évvel később az egyik legfelkapottabb magyar plasztikai sebésszel készített interjúm során a szakember a kérdésemre válaszolva, rövid kitérőben foglalta össze, mi mindent lenne érdemes megváltoztatni az arcomon, hogy szimmetrikusabb és ezáltal szebb legyen.

Yael arcán én ezzel szemben személy szerint (de reményeim szerint még a legkekecebb plasztikai sebész sem) nem változtatnék meg semmit. Úgy szép és tökéletes – mint számomra a legtöbb emberé –, ahogy van.