Az ötvenes éveiben járó, haifai, gyerektelen nő Budapesten nemcsak a bankszámlát próbálja lezárni, hanem feldolgozni is szeretné a családja múltját. A bürokratikus nehézségek azonban felborítják terveit és tervezett egyensúlyát.
„Egymillió-négyszázhatvannégyezer forint gyűlt össze az utolsó számlakivonaton, amely Budapestről érkezett egy hónappal az anyám halála után, ami úgy is olvasható, mint az univerzális szépség és a költői igazságosság matematikai képlete. Egy bizonyos: ez az összeg elég lesz budapesti költségeim fedezésére. Nem kell átváltani a magammal vitt összeget, de nem is marad belőle mit hazavinni. Úgy lépek ki ebből folyóból, ahogy belementem, és nem bomlik fel a kozmikus egyensúly.”
Ruth Lorandnak a közelmúltban jelent meg Magyar csipke című családregénye. A mű itt idézett sorai foglalják össze legjobban hősének bonyolult lelkiállapotát és a ránehezedő, lerázhatatlan múlt keltette ambivalens érzéseit. A regény – Lorand elmondása szerint kitalált – elbeszélője magyarországi holokauszt-túlélők Izraelben született és nevelkedett gyermeke. Ő az, aki néhány hónappal édesanyja halála után Budapestre érkezik, hogy lezárja annak bankszámláját. Az útnak van más célja is: meg akar szabadulni altató-függőségétől, és élvezni meg köszörülgetni anyanyelvtudását (ez utóbbit a Pál utcai fiúk elolvasása és ismerős-ismeretlenekkel folytatott beszélgetések útján).
De az ötvenes éveiben járó, haifai, gyerektelen nő Budapesten nemcsak a bankszámlát próbálja lezárni, hanem feldolgozni is szeretné a családja múltját. A bürokratikus nehézségek azonban felborítják terveit és tervezett egyensúlyát. Váratlan találkozásokat él át, új dolgokat tud meg a családról, a korábban ismeretlen oldalági rokonokról, és valami számára is furcsa érzés járja át. Bár közvetlen rokonaiknak még emlékét sem nagyon találja a Debrecen melletti községben, de a szülők által – pokolként, nincstelenül – hátrahagyott Magyarországot mégis egyfajta otthonná változtatja számára az anyanyelv, az otthonról ismert ételek, Budapest szépsége és kultúrája.
Az elbeszélő kissé cinikusan úgy fogalmaz: számára elég kárpótlás lenne a magyar államtól egy budapesti lakás és egy örökös operabérlet. Budapestig kell elmennie, hogy újraélje és feldolgozza a haifai gyerekkor emlékeit, megértse szüleit, leginkább az anya-lánya kapcsolatot – röviden: a második generáció nyomorát. Azét a generációét, amelyet árva, lelkileg és testileg megnyomorított, sokszor csak a szükség és az egzisztenciális félelem miatt összeállt szülők hívtak életre. E nemzedék tagjainak Izraelben, távol a nyelvüktől, otthonuktól kellett mindent újrakezdeni és építeni. Sokan meg sem tudták tanulni új országuk nyelvét, de eközben otthon – Haifán otthon? – csakis töltött paprikát és buktát készítettek szabre gyerekeiknek a családi ebédekre, melyeket éveken át mély hallgatás kísért.
Sokszor túlzásnak hat ugyan az elbeszélő megszállottsága, amivel a – kitalált – családtagokat és Budapest utcaneveit térképezi fel, a regény mégis fájdalmasan pontos és nőiesen érzékeny leírása a második generációs, magyar származású izraeliek bonyolult identitásának. Akárcsak a címben szereplő, nagy értékű csipke: a díszítés az anyag maga, lényegét pont mintázatának „hiányai” adják…
Yigal Schwartz néhány éve publikált, Magyar kórus című regénye sokban hasonlít Lorand könyvéhez. Szintén a második generációs, magyar túlélők gyermekeinek személyes történetén alapul. Nemcsak címében, hanem témájában is – bár Schwartz műve bravúrosabb, többszólamú technikájával, sokrétű irodalmi utalásaival (itt is a Pál utcai fiúk a sikerkönyv) mélyebb nyomot hagy az olvasóban. Schwartz szerint a világháború, a holokauszt poklából érkező, Izraelt alapító generáció múltja okán valójában lelkibeteg (kellő túlzással: őrült) nemzedék volt. Vagyis nemcsak a gyermekeiket, hanem magát az országot – egy őrült országot! – is így, elmebetegként hozták létre.
Ruth Lorand a Haifai Egyetem emeritus professzora. Művészetről, műelemzésről és esztétikáról több tanulmányt publikált, továbbá egy novella- és egy versgyűjteményt. A Magyar csipke az első regénye. Érdemes lenne, ha fordítás útján a magyarul olvasó közönség is megismerné Izraelnek ezt az arcát, múltját és így jelenét is.
Lorand, Ruth: Tahara hungarit. Tel-Aviv, Safra, 2018.
Schwartz, Yigal: Makhela hungarit (A Hungarian Chorus). Or-Yehuda: Kinneret, Zmora-Bitan, 2014.
A “Magyar csipke” nyomában: Ruth Lorand professzor héber nyelvű előadása:
Február 18. 17:30–19:30
Ügyvéd, az Izraelinfo állandó szerzője. Az ELTE ÁJTK-n és a CEU alkotmányjogi karán végzett. 1995 óta él Izraelben. Jogászként dolgozik egy magáncégnél, mediátor (bírósági közvetítő). Izrael központjában él férjével és négy gyermekükkel. Hobbija az állampolgári ismeretek és az izraelinfo.com magazin, aminek főszerkesztő-helyettese.
