Az ötvenes éveiben járó, haifai, gyerektelen nő Budapesten nemcsak a bankszámlát próbálja lezárni, hanem feldolgozni is szeretné a családja múltját. A bürokratikus nehézségek azonban felborítják terveit és tervezett egyensúlyát.

„Egymillió-négyszázhatvannégyezer forint gyűlt össze az utolsó számlakivonaton, amely Budapestről érkezett egy hónappal az anyám halála után, ami úgy is olvasható, mint az univerzális szépség és a költői igazságosság matematikai képlete. Egy bizonyos: ez az összeg elég lesz budapesti költségeim fedezésére. Nem kell átváltani a magammal vitt összeget, de nem is marad belőle mit hazavinni. Úgy lépek ki ebből folyóból, ahogy belementem, és nem bomlik fel a kozmikus egyensúly.”

Ruth Lorandnak a közelmúltban jelent meg Magyar csipke című családregénye. A mű itt idézett sorai foglalják össze legjobban hősének bonyolult lelkiállapotát és a ránehezedő, lerázhatatlan múlt keltette ambivalens érzéseit. A regény – Lorand elmondása szerint kitalált – elbeszélője magyarországi holokauszt-túlélők Izraelben született és nevelkedett gyermeke. Ő az, aki néhány hónappal édesanyja halála után Budapestre érkezik, hogy lezárja annak bankszámláját. Az útnak van más célja is: meg akar szabadulni altató-függőségétől, és élvezni meg köszörülgetni anyanyelvtudását (ez utóbbit a Pál utcai fiúk elolvasása és ismerős-ismeretlenekkel folytatott beszélgetések útján).

De az ötvenes éveiben járó, haifai, gyerektelen nő Budapesten nemcsak a bankszámlát próbálja lezárni, hanem feldolgozni is szeretné a családja múltját. A bürokratikus nehézségek azonban felborítják terveit és tervezett egyensúlyát. Váratlan találkozásokat él át, új dolgokat tud meg a családról, a korábban ismeretlen oldalági rokonokról, és valami számára is furcsa érzés járja át. Bár közvetlen rokonaiknak még emlékét sem nagyon találja a Debrecen melletti községben, de a szülők által – pokolként, nincstelenül – hátrahagyott Magyarországot mégis egyfajta otthonná változtatja számára az anyanyelv, az otthonról ismert ételek, Budapest szépsége és kultúrája.

Az elbeszélő kissé cinikusan úgy fogalmaz: számára elég kárpótlás lenne a magyar államtól egy budapesti lakás és egy örökös operabérlet. Budapestig kell elmennie, hogy újraélje és feldolgozza a haifai gyerekkor emlékeit, megértse szüleit, leginkább az anya-lánya kapcsolatot – röviden: a második generáció nyomorát. Azét a generációét, amelyet árva, lelkileg és testileg megnyomorított, sokszor csak a szükség és az egzisztenciális félelem miatt összeállt szülők hívtak életre. E nemzedék tagjainak Izraelben, távol a nyelvüktől, otthonuktól kellett mindent újrakezdeni és építeni. Sokan meg sem tudták tanulni új országuk nyelvét, de eközben otthon – Haifán otthon? – csakis töltött paprikát és buktát készítettek szabre gyerekeiknek a családi ebédekre, melyeket éveken át mély hallgatás kísért.

Sokszor túlzásnak hat ugyan az elbeszélő megszállottsága, amivel a – kitalált – családtagokat és Budapest utcaneveit térképezi fel, a regény mégis fájdalmasan pontos és nőiesen érzékeny leírása a második generációs, magyar származású izraeliek bonyolult identitásának. Akárcsak a címben szereplő, nagy értékű csipke: a díszítés az anyag maga, lényegét pont mintázatának „hiányai” adják…

Yigal Schwartz néhány éve publikált, Magyar kórus című regénye sokban hasonlít Lorand könyvéhez. Szintén a második generációs, magyar túlélők gyermekeinek személyes történetén alapul. Nemcsak címében, hanem témájában is – bár Schwartz műve bravúrosabb, többszólamú technikájával, sokrétű irodalmi utalásaival (itt is a Pál utcai fiúk a sikerkönyv) mélyebb nyomot hagy az olvasóban. Schwartz szerint a világháború, a holokauszt poklából érkező, Izraelt alapító generáció múltja okán valójában lelkibeteg (kellő túlzással: őrült) nemzedék volt. Vagyis nemcsak a gyermekeiket, hanem magát az országot – egy őrült országot! – is így, elmebetegként hozták létre.

Ruth Lorand a Haifai Egyetem emeritus professzora. Művészetről, műelemzésről és esztétikáról több tanulmányt publikált, továbbá egy novella- és egy versgyűjteményt. A Magyar csipke az első regénye. Érdemes lenne, ha fordítás útján a magyarul olvasó közönség is megismerné Izraelnek ezt az arcát, múltját és így jelenét is.


Lorand, Ruth: Tahara hungarit. Tel-Aviv, Safra, 2018.

Schwartz, Yigal: Makhela hungarit (A Hungarian Chorus). Or-Yehuda: Kinneret, Zmora-Bitan, 2014.

A “Magyar csipke” nyomában: Ruth Lorand professzor héber nyelvű előadása:

Február 18. 17:30–19:30