Hideg szelekkel, esővel visszajött a tél. Úgy tűnik, negyedszer is választanunk kell, vagy valami tákolt koalíció lesz. Közel 100 000 izraeli korona-karanténban. A vírus miatt idén elmarad a Purim.
Hogy fogjuk a lelkünkben lakó félelmek zombi-apokalipszisét táncolva, énekelve, röhögve kihajítani magunkból?
A civilizáció most sem biztonságosabb, mint a tél-temető rituálék keletkezése idején valahol az őskorban. Egy működésképtelen demokrácia és egy szájunk elé kötött gézdarab az összes esélyünk túlélni. Szándékosan festek sötétebben, mint ahogy szeretnék. El szeretnék jutni a disztópiákig (negatív jövőképű, ellenutópia), amelyekkel tele a fejünk. Ne tiltakozz még kedves pozitív gondolkodású olvasó, a tiéd is!
Engem sem hagy nyugton a Harari cikk egyik állítása.
A vágyainkról szavazunk, állítja a neves történész, a vágyaink megvalósításához vezető útról, vitatkozik vele Fenyves Gabi cikke.
Én úgy látom, hogy a félelmeinkről szavazunk. Valós és vélt félelmeinkről. Politikusainknak egyszerű dolga van velünk: fel kell csak erősíteni a bennünk élő disztópiákat.
Az arabok győznek, és mi, zsidók újra szétszórattatunk. A felforgatók elveszik a magántulajdonunkat, és újra elosztják. A demokrácia intézményeit lerombolják, és diktatúrát építenek a romjain. A jól konvertálható tudás helyett a Tórát tömik majd a gyerekeink fejébe. Csak a halachikus értelemben vett zsidók maradhatnak, a többiek őket fogják szolgálni. Lerombolják az európai kulturáltságunkat, és a Közel-Kelet nívójára züllesztik az országot. Mindenféle jött-ment idejöhet, és szívhatja a vérünket. Ugyan ez a harediekkel. A hívő zsidókat háttérbe szorítják a szekulárisok. Iráni típusú fundamentalizmus lesz Izraelben judaista alapon. Üldözni fogják azt, aki cionista. Az antiszemitákkal kell majd lepaktálnunk. Az arabokkal. Stb.
Tessék választani!
Ha józanul végiggondolnánk az ország állapotát, akár pozitív gondolataink is támadhatnának.
De a választópolgárok többsége nem olvas szociológiai, politológia, történelmi elemzéseket. Az újságokból is legfeljebb a nagybetűvel üvöltő címeket. Azok pedig a fenti rémeket festik csak az agyunkra. A közösségi oldalakon csaholók se tesznek mást, az óriásplakátok és a híradók rövid hírei sem. A politikusok – sokszor kontextusból kiragadott – mondatai pedig különösen alkalmasak arra, hogy felépítsenek bennünk egy disztópikus képet Izrael jövőjéről. Ettől kell megvédeni az országot. Ha elég erősen rettegünk a fenn felsorolt rémálmok valamelyikétől, akkor tudjuk – mert belénk sulykolták – hogy kire kell szavaznunk.
Rémek és Supermanek.
A félelmeink arányát demonstrálja a szavazás eredménye. Harmadszor is. Miben bíznak a politikai pártok propagandistái? Mivel lehetne még minket riogatni majd egy negyedik menet esetén?
Azt gondoltam, hogy a vállalati Purim-bulira koronavírusnak öltözök. A feleségem sikítva rohan majd előttem, én meg üldözöm.
A rítus, a színház, a félelmek megjelenítése, és a katartikus megtisztulás. A buli végén az összes jelmez, csontvázak, rémek, mind a szemétben kötnek ki, a társaság pedig jó hangulatban, megszabadulva a feszültségeitől hazaindul.
Az idén nem lesz Purim.
Az idén nem lesz katarzis.
Az összes rém benn marad a fejünkben, csatasorban, és várja, hogy újra egymásra uszítsanak minket.
Tavaszi felhők jártak, tavaszi meleg jött, és most újra tél van.
Színház- és filmrendező, díszlet-tervező. Tanult szakmák szerint: fotográfus, dramaturg. 16 év gyermekkor, 40 év színház, 30 év film és televízió, 5 év újságírás, 14 év tanítás, mégsem vagyok 105 éves!
2015 óta élek Izraelben…
